Közösség és nyelv

„A hetedik te magad légy” – anyanyelvi tábor Zsobokon

2015. július 30. március 18th, 2017 Nincs hozzászólás

Július közepén egy hetet töltöttek erdélyi fiatalok a Georgius Aranka Társaság anyanyelvi táborában. A tavalyi év tapasztalatai alapján a tábor idén egy nappal hosszabb lett, így jóval több programlehetőséget kínált a táborozóknak: 12 előadás, 8 foglalkozás, 1 teljes nap kirándulás. A VII. Aranka György Ifjúsági Anyanyelvi Táborról Finta Klára Enikő írta le érzéseit, Szallós Kis Csaba pedig a hét történéseiről számolt be.

Pár őszintén nyugtató mosoly. Ez köszönt az új táborozókra a kolozsvári vonatállomáson, majd később – azokra, akik a vonatállomást elkerülték – a zsoboki Bethesda Gyermekotthonban is.

Idén hetedik alkalommal került sor az Aranka György Ifjúsági Anyanyelvi Táborra. A találkozásunk után egy beszélgetésekkel teli utazás kísért minket Zsobokra. Az érkezés és a rövid ismerkedés után Ősz Előd levéltáros tartott áhítatot, majd Péntek János professzor úr előadását hallhattuk Lőrincze Lajosról. Ezután mindenki bemutatkozott, és hogy az ismeretlenség miatti izgalmakat csillapítsuk, játékos ismerkedés következett. Már aznap este arra a kiváló következtetésre jutottak az új táborozók – a korábban is itt lévők már tudták –, hogy éjszakába nyúló beszélgetések sorozata várható a következő napokban.

Kedden Kerekes Barnabás tanár úr előadását figyeltük csillogó szemekkel. Wacha Imre tanár úr előadása következett, melyben több kérdéskört vetett fel. Tetszettek a megfigyelései, észrevételei, gondolatmenete. Ez után egy érdekes, léleklájkolgatós téma következett Demény Péter íróval. Érdekesnek találtuk, és örültünk, hogy egy ilyen témájú előadás is volt. Ebéd után az Anyanyelvápolók Szövetsége ifjúsági szervezetének bemutatója következett, amely során a szövetség oldalát és videókat néztünk. Ebéd után nemezeltünk, gyöngyöt fűztünk, majd elmentünk a közelben levő kalotaszegi tisztaszobát megcsodálni, és Zsobok népi értékeit felfedezni. Többen fel is öltöztek kalotaszegi népviseletbe.

Egész nap csak a tavalyi Bordi-est járt a fejemben, míg végül megszólaltak a kezdő akkordok, és éreztem, hogy végre újra itt van, s örültem, hogy végre újra itt lehetek. Azt tartottam nagyszerűnek, hogy már az első dalokat is mindenki énekelte, és a játékokban is egytől egyig mindenki részt vett. Szerintem az ott kapott energia tartott minket lábon végig a hét folyamán.

Sipos Gábor történész szerettette meg velünk Kalotaszeget a szerdai autóbuszos kirándulás során. Egyik falucskából a másikba menet a fáradt, ám mosolygós arcokon látni lehetett az egész esti gitározgatás, énekelgetés és játszás nyomait. Olyan művelődés- és egyháztörténeti ismeretekkel gyarapodhattunk, melyek értéket jelentenek számunkra.

Miután véget ért a kirándulás eljött egy újabb kedvenc, a licit. A táborban bármikor bárkivel elbeszélgethettünk, érdeklődtünk felőle, meséltünk magunkról, tanácsot kértünk tőle.

Csütörtökön Juhász Judit, az ASZ elnöke egy dokumentumfilmet hozott Finta József építészről, mely szerintem sokunkra ösztönző hatást gyakorolt. Ezután Katona Szabó Erzsébet textilművész mutatta be édesanyja, majd saját alkotásait. Főleg a térhatást keltő darabok tetszettek meg nekem. A nap utolsó előadásában Szabó Reznek Eszter a színházról, a kolozsvári színházi életről mesélt. Egy újabb várva várt délutáni program, az akadályverseny következett, ami nemcsak szórakoztató, hanem csapatépítő jellege miatt is hasznosnak bizonyult: színes, változatos feladatok segítettek közelebb kerülni egymáshoz. Este a Luther című filmet néztük meg, majd utána beszélgettünk.

Kerekes tanár úr reggeli előadásán szó esett a nyelv- és magatartáskultúráról. Albert Júlia színművész előadásán megbizonyosodtunk, hogy nemcsak az minősít bennünket, amit mondunk, hanem az is, ahogyan. Ebéd után animációkat készítettünk több módszerrel is Tóth Orsolya foglalkozásán. Weöres Sándor Bóbitáját próbáltuk megjeleníteni gyurmák formázásával, papírkivágással, táblára rajzolásokkal vagy éppen különféle magok mozgatásával. Vacsora után néptáncoltunk, majd együtt énekeltünk.

Szombaton Sediánszky Nóra tartott előadást Szendrey Júliáról és Bulyovszky Lilláról, majd egy kis szünet után ismét vele folytattuk pár szituációs drámajátékkal. Ebéd után a Ki mit tud?-ra fellépők készültek, majd Kerekes tanár úrral ketyeréztünk. A Ki mit tud?-on, bár végig izgultunk boldogságfoszlányaink sikeres bemutatása miatt, érdeklődéssel és mosolygó szemekkel figyeltünk egymásra. Az akadályverseny eredményhirdetése után következett a tábor egyik legnehezebb pillanata, amikor mindenki mondott pár szót a táborról, arról, hogy mennyire örült, hogy eljött és értékes emberekkel tudott elbeszélgetni, vagy egyszerűen csak visszamosolyogni egy mosolyra.

Zsobok egy hétre csodabogárszigetté vált, de arra is rájöttünk, hogy a sziget körül sok veszély leselkedik csodabogárcsápjainkra. Bármennyire barátságtalan is a világ, kis csodabogárszigetünknek nem esik bántódása, mert többek között olyan ókonzervatív fogalmakra épül mint mondjuk a szeretet.

Pár nyugtatóan őszinte mosoly. Ezzel búcsúztunk a szervezőktől és próbáltuk érzékeltetni, reméljük jövőre is együtt fogunk szeretni és elrejtőzni Zsobok Csodabogárszigetén.

Szallós Kis Csaba

Zsobokon menedékre lehet lelni. Mosolyt, ölelést, kedves szót és csendet találni, amivel egymást megajándékozhatjuk. Nem csak saját, de mindnyájunk örömét építettük, nevelgettük azalatt a szűk hét alatt, amit beszélgetésekkel, közös énekléssel, egymásra figyeléssel töltöttünk. Hétfőn, érkezéskor, elvetettük magunkat, mint magvakat, hogy vasárnapig fává növekedhessünk. Hogy levelet hajtsunk, ezzel takarva egymást és védve mindazt a szeretetet, amit magunkban hordozunk. Hogy mi magunk is menedékké lehessünk, őrizzük azokat az élményeket, gondolatokat, melyek többé, szelídebbé, talán kicsit felnőttebbé tettek minket. Az előadások, a táncház, a kirándulás mind öntözgették bennünk a kis hajtást. Csemetékké nevelkedtünk megtalálva mindazt, ami közösség, lélekben való épülés, megértés és ragaszkodás. Mert ha végül el is kellett búcsúznunk, hiszek abban, hogy egyazon liget szülötteiként, erősen kapaszkodunk egymásba: gyökereink és ág-bogaink összefonódtak és így valami, ami csak Zsobokon tud születni, összeköt minket.

Finta Klára Enikő

Leave a Reply