Lőrincze 100, Kazinczy 50, Beszélni nehéz! 40 – ezek a számok, a hozzájuk fűződő évfordulók jellemezték a Beszélni nehéz!-körök 36. országos találkozóját. 2015. május 30-án rendezték meg Budapesten a Baár-Madas Református Gimnázium dísztermében a Beszélni nehéz!-körök találkozóját. Ez az az alkalom, ahol a régi barátok, ismerősök kedélyesen beszélgetve idézik fel, hogy volt egy műsor, mely közelebb hozta őket egymáshoz és a tiszta beszéd, az értelmező olvasás fontosságának ügyéhez.
Szerencsére a múlt idő nem a véglegességre utal, hiszen a Péchy Blanka által indított Beszélni nehéz! rádióműsor – nem kis megpróbáltatások után – ma is hallható Szóról – szóval címen a Katolikus Rádióban.
Az első Beszélni nehéz!-től napjainkig
De ez a közösség sosem feledkezik meg a gyökereiről és hűséges hallgatóiról, mozgalmának mozgatórugóiról. Ez határozta meg a találkozó programját is. Kerekes Barnabás köszöntő szavai után rövid műsor keretén belül emlékeztünk meg Lőrincze Lajos születésének 100. évfordulójáról. Érdekes volt önnön szemén keresztül látni életét, pályafutását, hiszen a felidézett gondolatok Mit műveltem? című önvallomásából származtak. Ritka hangfelvételek tették még különlegesebbé az élményt, ahol a Beszélni nehéz! első, – még nem önálló – adásából hallhattunk részleteket, majd egy rövid, megható bejátszás következett a Lőrincze tanár úrral készített utolsó interjúból.
Megszólalásában Sámbokréthy Péter, a Beszélni nehéz! anyanyelvi mozgalom talán leghűségesebb tagja, megfejtője, kis történeti áttekintést adott a hallgatóságnak a rádióadás korai éveiről, visszaemlékezett, hogy ő maga milyen ötletekkel járult hozzá a műsor fejlődéséhez, s hangsúlyozta, hogy a nehéz körülmények között is munkára és hűségre van szükség, hogy ne merüljön feledésbe ez a komoly, mégis játékos módja a nyelvművelésnek.
50 év Győrben
Wacha Imre tanár úr a jubileumi, 50. Szép magyar beszéd verseny gondolatköréből kiindulva mutatott rá, hogy mit tanulhatunk a szövegekből, szövegekről. Az értő olvasás, a mondat mögötti tartalom gondolkodásra sarkall, formál, a szövegekkel való foglalatoskodás magatartáskultúrát, értéket is közvetít. Talán ebben áll a verseny valódi fontossága; hogy a szövegeken keresztül, ahogy átgondoljuk, értelmezzük a szavakat, befogadjuk az értékeket, melyek jobbá tesznek minket.
Műsorok, levelek és közösség
Nemcsak együtt, hanem külön-külön is értékesek vagyunk – emelte ki Vadász Gusztávné, a Szóról – szóval szerkesztője egy, a műsorhoz címzett levélből. Hangsúlyozta, hogy szerencsére még mindig szép számban érkeznek levelek, de örömmel vennék, ha a megfejtések mellett a köri, közösségi munkáról, eseményekről is többen írnának.
A hozzászólások során megismerhettük többek közt a Szegedi Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskola nyelvművelő körét, illetve szó volt a Nyelvőrző c. műsor sorsáról is.
Ahogy Lőrincze Lajos is írta: „Sikerült olyan formát kialakítani, amely szórakoztatva tanít, egyesíti a nyelvi, irodalmi, művelődési tanulságokat, olyan szemléletet elfogadtatni, amely távol áll az elvakult sovinizmustól, hagyományőrző, de a nyelvi fejlődést megértő, s nyitott a nyelvi szépségek iránt.”
Úgy gondolom, hogy a közösség tagjai az ilyen gondolatokért zarándokolnak el minden évben erre a találkozóra, hogy nem kirekesztő módon, de alázattal a szívükben foglalkozzanak az értő és érthető beszéd ügyével.
Balla Tímea
