Ismeret és nyelv

Jogos kérdések – Jogunk van tudni a választ!

2015. október 13. március 18th, 2017 Nincs hozzászólás

A jogi-közigazgatási, illetve a hivatali nyelv az egyik legszélesebb körben használt szaknyelv. Csavaros fordulataival, ha nem is nap mint nap, de időről időre találkozunk – akár az éves adóbevallás, akár egy-egy közigazgatási döntés kapcsán.

Néhány jó példa mellett – talán szükségtelen bizonygatni – bőven láthatunk kevésbé jól sikerült „megoldásokat” is. A nyakatekertség (vagy szebben mondva: bonyolult mondatszerkesztés), a túlságosan hosszú mondatok, a nem éppen hétköznapi szavak sokszor indokolatlan használata az egyértelműség hiányát okozza – számos esetben még a magasan képzett emberek számára is.

Nem csak nyelvi kérdés

Kézenfekvőnek kínálkozik tehát a bürokrácia (tolvaj)nyelvének egyszerűsítése. Annál is inkább, mivel a kérdés távolról sem csupán nyelvi jellegű. Alapvetően persze a nyelv eszközeivel valósul meg a fent említett problémák (sokszor egyben nyelvi hibák!) kiküszöbölése, de ez esetben már korántsem nyelvművelésről van szó. A téma, amely kiemelkedő gyakorlati jelentőséggel bír, legalább annyira jogi, sőt erkölcsi, mint amennyire nyelvi kérdés. Elvégre nem kevesebb a tét, mint az, hogy az állampolgár – jogainak és kötelezettségeinek ismeretében vagy éppen annak hiányában – érvényre tudja-e juttatni érdekeit. Hogyan is beszélhetnénk jogállamiságról (?), demokráciáról (?), állampolgári részvételről (?), ha az emberek újra és újra elvesznek a jogi nyelv útvesztőiben?

Azaz nem söpörhető a szőnyeg alá a probléma még azzal az egyébként alaptalan meglátással érvelve sem, hogy már megint „felesleges” nyelvészkedésről van szó. A közérthetőséget igenis biztosítani kell!

Közérthetőségre törekvés: eredmények és nehézségek

Vegyük sorra – a teljesség igénye nélkül – a legfontosabb egyszerűsítési törekvéseket! Elmondható, hogy az elmúlt évtizedek során mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban többször is tettek kísérletet arra, hogy a gazdasági-üzleti, illetve az állami szféra bonyolult működését érthetőbbé tegyék az állampolgárok számára (ld. Közérthetően angolul – 1979, A helyes hivatali magatartás európai kódexe – 2001, Plain Writing Act – 2010). Bizony, nemcsak nálunk, hanem más országokban is komoly nehézségeket okoz az átlagembereknek a jogszabályok, illetve a hivatali dokumentumok értelmezése.

Hazánkban is több kézikönyv, tanulmány született, amely a hivatali nyelv leggyakoribb szófordulatainak egyszerűbb, érthetőbb, azaz: jobb változatait tartalmazta. Napjainkban pedig – elméletileg legalábbis – a minőségi jogalkotásra, a jogszabályszerkesztésre, a jogbiztonság ily módon (is) történő megvalósítására helyeződik a hangsúly.

Igen, bármilyen meglepő, ezek a kezdeményezések sokszor „felülről”, a jogalkotótól, illetve a hivataloktól indulnak. Talán már nem háborodhatunk fel azon, hogy a közigazgatásnak egyszerűen nem érdeke, hogy érthetően szóljon az emberekhez. Felismerték ugyanis azt, hogy az állampolgárok általi téves, illetve többes értelmezésből fakadó pluszmunka a hivatal számára idő, pénz és energia szempontjából egyaránt igen komoly veszteséget okoz.

Némi javulás megfigyelhető tehát: jóval több a világosan megfogalmazott hivatalos irat, ugyanakkor persze hiányérzetünk is támad. S valóban: ha tisztában vagyunk a problémával, ha megvan az akarat mind a lakosság, mind pedig a közigazgatási szervek részéről, akkor miért nem oldódott még meg teljesen a helyzet?

Számos kedvezőtlen körülmény hátráltat minket. Mindenekelőtt a jogi nyelv merevsége. Bőven akad olyan speciális szakkifejezés, amelyről aligha mondhatjuk, hogy könnyen a köznyelv képére lehetne formálni anélkül, hogy valamely lényeges elemének értelmét, jelentését elvonnánk. Nyilvánvalóan ragaszkodni kell a törvényességhez is: az érthető, de méltánytalan, szakszerűtlen jogi döntés nem megoldás. Ugyanakkor a fordítottja is érvényes – és itt visszatérhetünk a kiindulóponthoz: az sem igazságos, ha az adott dokumentum ugyan összhangban van a jogszabályokkal, az ügyfél mégsem tudja értelmezni azt, és ebből kifolyólag éri jogsérelem. Komoly problémát okoz még az idő szűkössége, a határidők szorítása, ami – valljuk be – elég gyakori a hivatali közegben. Sokszor az ügyintézők kompetenciájának hiánya is gondot jelent. A legtöbb alkalmazott számára nem biztosított a jogi és nyelvi szempontból egyaránt megfelelő fogalmazási készségek elsajátításának a lehetősége.

Egyszerű és szakszerű

A jogi-közigazgatási nyelv kérdésében – mint sok más esetben is – az arany középút lehetne a megoldás. Hiszen egyfelől jól tudjuk, hogy sokszor a hétköznapi nyelv eszköztára sem érthető mindig, mindenki számára. Másrészt nem várhatjuk el sem a jogalkotótól, sem az ügyintézőtől, hogy az eleminek számító jogi fogalmakat egyszerűsítsék le, hiszen ez már tényleg a szakszerűség hiányának a kérdését vetné fel. Éppen ezért egy ilyen kiemelkedő gyakorlati jelentőségű tudományterület esetében, mint a jog- és a közigazgatás-tudomány, célszerű lenne már a közoktatásban elsajátíttatni a legalapvetőbb ismereteket .

A legfontosabb tehát, hogy a közérthetőség érdekében tett intézkedések sohasem tehetők kizárólagossá. Minden esetben más és más szempontok alapján kell mérlegelni, hogy éppen lehetséges-e bármiféle egyszerűsítés.

Az viszont biztos, hogy valamennyi szellemi és anyagi ráfordítás sokszorosan megtérülne. A közigazgatást emberközelibbé, nyelvünket pedig még változatosabbá, gazdagabbá tenné. Az ésszerűség határain belül igenis van helye a világosabb megfogalmazásnak. Elvégre: „A jog a szó hivatása.” (D. Melinkoff)

Domokos Klaudia

Leave a Reply