Kultúra és nyelv

Vízkereszttől húshagyóig – a farsangi időszak

2014. január 18. június 10th, 2014 Nincs hozzászólás
Vízkereszttől húshagyóig – a farsangi időszak

„Ó, jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulattsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén a Krisztust.” – fakadt ki egyik prédikációjában Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben. A hosszabb-rövidebb ideig tartó farsangi időszak mulatozásait az egyház sokáig tiltotta, de gyakran a világi hatóságok sem nézték jó szemmel a kicsapongó viselkedést.

A farsangi időszak

A farsang a tavaszvárás örömünnepe, vízkereszttől, január 6-tól hamvazószerdáig, a húsvétot megelőző negyvennapos böjt kezdetéig tart. Farsangi szokásaink a középkorban honosodtak meg, javarészt olasz, francia és német hatásra. Maga a farsang szó is német eredetű (vaschang), mely eredetileg csak a böjt előtti napokat jelölte. Ehhez az időszakhoz (a farsangfarkához) kötődik a legtöbb szokás, napjai külön nevet kaptak: kövércsütörtök (a húshagyókedd előtti és utáni csütörtök megnevezése is), farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd. A hamvazószerdával beálló böjti időszak elején, az első böjtös nap utáni csütörtökön még el lehetett fogyasztani a farsangi maradékot. A bőséges étkezés mellett voltak kifejezetten farsangi ételek, például a fánk vagy a rétes, melyeknek mágikus erőt tulajdonítottak.

„Húshagyó, húshagyó,
Engemet itt hagyó!”

A legáltalánosabb szokás a bálok rendezése volt, nemcsak a férjhez menendő lányok és házasulandó legények körében, de a házasemberek, asszonyok, gyermekek között is. A farsangi időszak volt jellegzetesen a párválasztás, lakodalmak ideje, így aki pártában maradt vagy nem házasodott meg húshagyóig, annak egy évet kellett várnia, és elviselnie a vénlány- és vénlegénycsúfolókat. Ez a témája, kiindulópontja Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon c. művének.

Cibere vajda és Konc király

Főleg a farsang utolsó három napján jártak farsangot köszönteni, általában gyerekek. Funkciójában ez a szokás egyezik az újéviekkel: bőséget, gazdagságot, egészséget kívántak a gazdáknak, cserébe kolbászt, szalonnát, tojást kaptak.
Gyakoriak voltak a maszkos alakoskodások, dramatikus játékok is. Egyik ilyen volt Cibere vajda és Konc király csatája, melyben előbb a húsételeket, bőséget ábrázoló Konc király győzött, majd a farsangi időszak végeztével a böjtös ételeket jelképező Cibere vajda. Sok helyen felvonulásokat tartottak, ahol a felvonulók különböző zsáneralakokat (menyasszony, vőlegény, cigány, koldus, betyár stb.) jelenítettek meg. Egyik legismertebb alakoskodó felvonulás a mohácsi busójárás, melyet az ottani sokácok honosítottak meg. Funkciója éppúgy a télbúcsúztatás, oltalmazás, termékenységvarázslás, mint a sokfelé honos téltemetés, farsangtemetés, halottas játék. A telet sokszor öregasszonynak formált rongy- vagy szalmabáb személyesítette meg, melyet végigvittek a településen, majd elégettek. De szokás volt fiatal legényként, férfiként is ábrázolni a farsangot, ez esetben tréfás, erotikus szövegekkel búcsúztatták.

Széman E. Rózsa

Forrás:
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika 1997. Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Mezőgazda Kiadó.

This website uses cookies to offer you the best experience online. By continuing to use our website, you agree to the use of cookies.