Kultúra és nyelv

Vízkereszttől húshagyóig – a farsangi időszak

2014. január 18. június 10th, 2014 Nincs hozzászólás
Vízkereszttől húshagyóig – a farsangi időszak

„Ó, jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulattsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén a Krisztust.” – fakadt ki egyik prédikációjában Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben. A hosszabb-rövidebb ideig tartó farsangi időszak mulatozásait az egyház sokáig tiltotta, de gyakran a világi hatóságok sem nézték jó szemmel a kicsapongó viselkedést.

A farsangi időszak

A farsang a tavaszvárás örömünnepe, vízkereszttől, január 6-tól hamvazószerdáig, a húsvétot megelőző negyvennapos böjt kezdetéig tart. Farsangi szokásaink a középkorban honosodtak meg, javarészt olasz, francia és német hatásra. Maga a farsang szó is német eredetű (vaschang), mely eredetileg csak a böjt előtti napokat jelölte. Ehhez az időszakhoz (a farsangfarkához) kötődik a legtöbb szokás, napjai külön nevet kaptak: kövércsütörtök (a húshagyókedd előtti és utáni csütörtök megnevezése is), farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd. A hamvazószerdával beálló böjti időszak elején, az első böjtös nap utáni csütörtökön még el lehetett fogyasztani a farsangi maradékot. A bőséges étkezés mellett voltak kifejezetten farsangi ételek, például a fánk vagy a rétes, melyeknek mágikus erőt tulajdonítottak.

„Húshagyó, húshagyó,
Engemet itt hagyó!”

A legáltalánosabb szokás a bálok rendezése volt, nemcsak a férjhez menendő lányok és házasulandó legények körében, de a házasemberek, asszonyok, gyermekek között is. A farsangi időszak volt jellegzetesen a párválasztás, lakodalmak ideje, így aki pártában maradt vagy nem házasodott meg húshagyóig, annak egy évet kellett várnia, és elviselnie a vénlány- és vénlegénycsúfolókat. Ez a témája, kiindulópontja Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon c. művének.

Cibere vajda és Konc király

Főleg a farsang utolsó három napján jártak farsangot köszönteni, általában gyerekek. Funkciójában ez a szokás egyezik az újéviekkel: bőséget, gazdagságot, egészséget kívántak a gazdáknak, cserébe kolbászt, szalonnát, tojást kaptak.
Gyakoriak voltak a maszkos alakoskodások, dramatikus játékok is. Egyik ilyen volt Cibere vajda és Konc király csatája, melyben előbb a húsételeket, bőséget ábrázoló Konc király győzött, majd a farsangi időszak végeztével a böjtös ételeket jelképező Cibere vajda. Sok helyen felvonulásokat tartottak, ahol a felvonulók különböző zsáneralakokat (menyasszony, vőlegény, cigány, koldus, betyár stb.) jelenítettek meg. Egyik legismertebb alakoskodó felvonulás a mohácsi busójárás, melyet az ottani sokácok honosítottak meg. Funkciója éppúgy a télbúcsúztatás, oltalmazás, termékenységvarázslás, mint a sokfelé honos téltemetés, farsangtemetés, halottas játék. A telet sokszor öregasszonynak formált rongy- vagy szalmabáb személyesítette meg, melyet végigvittek a településen, majd elégettek. De szokás volt fiatal legényként, férfiként is ábrázolni a farsangot, ez esetben tréfás, erotikus szövegekkel búcsúztatták.

Széman E. Rózsa

Forrás:
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika 1997. Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Mezőgazda Kiadó.

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...