Az Anyanyelvápolók Szövetsége és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara A magyar nyelv jövője – A nyelvi változások nyomában címmel konferenciát szervezett a magyar kultúra napja alkalmából 2024. január 22-én. Papp Ibolya doktorandusz hallgató tudósítása.
A rendezvény megemlékezéssel kezdődött: a konferencia díszvendége és ötletadója Grétsy László professor emeritus, az Anyanyelvápolók Szövetsége tiszteletbeli elnöke, a magyar nyelvművelés nagy alakja egy nappal korábban elhunyt. A megrendítő hírt a szervezőbizottság titkára, Grétsy tanár úr tanítványa, Blankó Miklós doktorandusz hallgató, az ELTE Doktorandusz Önkormányzat elnökhelyettese jelentette be. A résztvevők egyperces néma csönddel adóztak Tanár Úr emlékének.
A konferencia megnyitásaként Bóna Judit, az ELTE dékánhelyettese kiemelte, az Anyanyelvápolók Szövetsége és az ELTE BTK együttműködése évek óta töretlen és példaértékű. A címhez kapcsolódva elmondta, a magyar nyelv jövőjét nem ismerjük, csak a jelenét, s ebből lehet következtetni a jövőjére. Biztos abban – a megjelentek szép számára való tekintettel –, hogy a magyar nyelvre szép jövő vár. Az Anyanyelvápolók Szövetség elnökének, Juhász Juditnak köszöntőjét, Kovács Zsuzsanna irodavezető tolmácsolta, melyben a konferencia létrejöttét gyümölcsöző kézfogás eredményének nevezte a két intézmény között.
A programban hét előadás szerepelt, melyek a magyar nyelv jelenéről, múltjáról szóltak, valamint betekintést kaphattunk a különböző kutatási területekről, jövőbe mutató fejlesztésekről.
A konferenciát Gósy Mária Széchenyi-díjas professor emeritus (ELTE): Quo vadis spontán beszéd? című előadása indította el. Rámutatott arra, hogy az ember, a nyelvhasználó állandóan változik, ezért a spontán beszéd is folyamatosan változik. Egyetlen szabály van, amelynek érvényesülnie kell, hogy a közléseink érthetőek legyenek.
Tolcsvai Nagy Gábor professzor, akadémikus (ELTE, MTA): Az értelmes beszéd retorikája című előadásában a nyilvános megszólalásról, annak retorikai alapjellemzőiről beszélt. Előadás előtt megemlékezett Grétsy Lászlóról is: elmondta, hogy Grétsy László derűjét nem megőrizni kell, hanem tovább vinni.
Vladár Zsuzsa tanszékvezető egyetemi docens (ELTE) arról beszélt, ahol a jövő elkezdődött. Az első akadémiai nyelvtant (1846) különféle aspektusokból mutatta be.
Bóna Judit egyetemi tanár, dékánhelyettes (ELTE): Új utak a nyelvészeti kutatásokban című előadásában a régi és új kérdéseket, módszereket elemezte. Bemutatott természettudományos eljárásokat a fonetika szolgálatában.
A szünet után Tátrai Szilárd tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE): Megjegyzések a magyar nyelv stilisztikai és poétikai teljesítőképességéről című előadásában arra kaptunk választ, mire teszi képessé a nyelv az embert.
Veszelszki Ágnes tanszékvezető egyetemi docens (NKE) az ember-gép kommunikációnak a magyar nyelvre gyakorolt hatásáról beszélt. A mesterséges intelligencia már jelen van évek óta a mindennapokban, annak előnyeivel és hátrányaival egyaránt.
Domonkosi Ágnes tudományos főmunkatárs – Ludányi Zsófia tudományos munkatárs (HUN REN) előadásukban a nyelvi változások nyelvi közösségszolgálati munkában való megjelenését mutatták be. Megállapították: a hétköznapi embert foglalkoztatja a magyar nyelv, a nyelvi jelenségek változásai, helyes használata.
Farkas Tamás intézetigazgató egyetemi docens (ELTE) az ünnepi konferencia zárásaként kiemelte a magyar nyelv jövője a múltjában kezdődött és fő erőforrása pedig a változatosságában rejlik. Kazinczy Ferenc gondolatait idézte:
„A nyelv az legyen, aminek lennie illik: / hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez”.
A neves nyelvészek és professzorok előadásain keresztül betekintést kaphattunk a magyar nyelv múltjáról, jelenéről és arról milyen irányokat és támpontokat jelölnek meg anyanyelvünk jövőjével kapcsolatban.
Képek: Reiser György Lukács (Anyanyelvápolók Szövetsége) és Zalai Sára (ELTE Online)
További képek itt.