Az Országos Ifjúsági Anyanyelvi Tábor 2026. augusztus 3. és augusztus 10. között valósult meg, az eddig évekhez hasonlóan, Széphalmon. A tábor lakói naplóbejegyzésben osztották meg az élményeiket, gondolataikat, tapasztalataikat.

Hétfő

Vannak utak, amelyek nem csupán kilométerekben mérhetőek. Néha az ember ugyanazt hinné, csak egy szimpla vonatra száll fel, valójában azonban egy új közösség és megannyi élmény felé indul. Számomra a hétfő reggel pontosan ilyen volt.

Vegyes érzésekkel érkeztem a budapesti Keleti pályaudvarra. Első alkalommal vettem részt az Anyanyelvápolók Szövetségének táborában, ráadásul egyedül vágtam neki az útnak, ezért a kíváncsiság mellett némi bizonytalanság is motoszkált bennem.

A bőröndöm mellett állva még ismeretlen arcokat láttam, és azon tűnődtem, vajon milyen emberekkel tölthetem majd a következő napokat. Vajon hogyan fogadnak majd? Megtalálom a helyemet ebben az ismeretlen közösségben?

A válaszokra azonban nem kellett sokáig várnom. Már az első bemutatkozásoknál érezhető volt az a közvetlenség és nyitottság, amely végigkísérte az egész utazást. Mire a vonat kigördült az állomásról, a kezdeti feszültséget felváltotta a kíváncsisággal teli jókedv. Az ismerkedős játékok, a spontán beszélgetések és a közös nevetések szinte észrevétlenül bontották le a köztünk lévő falakat. Az idő olyan gyorsan telt, hogy észre sem vettük, milyen messzire jutottunk – nemcsak kilométerekben, hanem egymás felé is.

Ahogy közeledtünk Sátoraljaújhelyhez, egyre inkább azt éreztem, hogy jó helyen vagyok. Meglepő volt megtapasztalni, milyen könnyen születhetnek valódi kapcsolatok, ha mindenkit ugyanaz a nyitottság, kíváncsiság és egymás iránti tisztelet vezérel. Senki sem maradt egyedül, senki sem érezhette magát kívülállónak; néhány óra alatt olyan természetessé vált a társaság, mintha már régóta ismertük volna egymást.

Az utazás végére nemcsak egy táborba, hanem egy olyan közösségbe érkeztem meg, ahol természetes a kedvesség, könnyű barátokat szerezni, és mindenki úgy fogadja a másikat, mintha régóta ismerné. Úgy érzem, ez az utazás nem csupán egy messzi helyszínre vezetett el, hanem egy életre szóló élmény kezdetévé vált.

Az este azonban még tartogatott egy különleges élményt. Vacsora után újabb ismerkedős játék következett, amely már az első pillanatban vidám hangulatot teremtett. A hétre kialakított, véletlenszerű négy fős csapatok tagjait különböző állathangok segítségével kellett megtalálnunk. Elsőre talán furcsának tűnt a feladat, de néhány másodperc múlva már kacagástól volt hangos a terem. Mindenki a saját hangját utánozva próbálta felkutatni a társait, miközben kíváncsian figyeltük, honnan érkezik a következő „válasz”. Volt itt békabrekegés, libagágogás és megannyi különböző állathang.

A játék egyszerre volt felszabadító és közösségépítő: a kezdeti bátortalanság teljesen eltűnt, helyét pedig önfeledt nevetés és jókedv vette át. Mire minden csapat összeállt, már senki sem érezte magát kívülállónak. Ekkor ismertük meg az őrangyalunkat is, aki a hét során végig segítette és támogatta a kis közösségünket, figyelve ránk minden pillanatban.

Visszatekintve úgy érzem, hogy ez az utazás nem a Keleti pályaudvartól Sátoraljaújhelyig tartott, hanem az első bizonytalan pillanattól addig, amíg egy ismeretlen társaságból közösség lett. Talán ez az Anyanyelvápolók Szövetségének tábora legnagyobb varázsa: néhány óra és néhány közös élmény is elég ahhoz, hogy az ember úgy érezze, megérkezett.

Hiszen a legemlékezetesebb utazások nem mindig azok, amelyek a legtávolabbra visznek, hanem azok, amelyek közelebb hoznak egymáshoz.

S.A.
2026. 08. 03.

Kedd

A keddi napot Réka meseolvasásával kezdték azok, akik korán kelők. Mint utólag kiderült, a foglalkozás altató jellegű volt, de nekem az ágy még altatóbb természettel bírt.

Majd a reggeli, a nap egyik fénypontja, egyből utána fordultunk a múzeumhoz Kerekes tanár úr előadására, történetmesélésére. Olyan elmélkedésre késztető történeteket hallott itt a társaság, amiket érdemes sokadjára meghallgatni, hogy el is jusson az ember elméjéig, ne csak kapargassa azt. Ilyen fennkölt gondolatokkal ismerkedtünk meg a Kovács család visszaeső bandájával, akik egy kicsi tréfát hoztak a komoly tanulságokba, akármennyire is elítélendő a Petőfi Sándor ellen elkövetett cselekedeteik.

Petőfi kíséretével jöttek a szinesztéziák, amit érdekes volt egy rendszerszintű, mindenre kitérő előadásban megismerni. Úgy gondolom, mindannyian tapasztaltunk már a szinesztéziához hasonlót, de egyikünk se gondolt bele, mi is lehet ez, így ennek pótlására adott alkalmat az előadás.

A nap második fénypontja, az ebéd után közelebbről ismerkedtünk meg a Múzeummal, vele együtt a Múzeumkerttel, aminek nap okozta sivárságát pótolta Kazinczy szelleme, szellemisége.

Aztán sport, azaz foci. A futballmérkőzés kiélezettségét a pontállás nem mutatja, de hihet nekem a hallgatóság, hogy mindkét csapat a legjobbját adta. Pásztor Zoltán megye négyes játékos egyenesen dominálta a pálya a múzeumhoz közelebbi oldalát, ennek ellenére kikapott 6–3-ra. A meccsről a legkevésbé lehet elmondani azt, hogy unalmas lett volna, sőt, annál inkább tele volt akcióval, támadással és taktikázással. Volt még társas és röpi is.

Fáradtan vágtunk neki a vacsorának, a nap harmadik fénypontjának, ami után remekelő teljesítményt nyújtottunk az anyanyelvi játékokban: a legjobb 4-ben benne voltunk. Ünnepelve tértünk hát a csapat ügyeinek intézésére, majd egy kis szórakozás után az ágy várt minket.

Cs. B.
2026. 08. 04.

Szerda

A diák azt hiszi, ha lezár egy újabb tanévet, esetleg még le is érettségizik, akkor ahogyan az Alkotó is megpihent, ő is megteheti, legalább két hónapra.

Viszont a lelkesebb, az egy ilyen táborban rájöhet, mennyi minden is van ebben a világban, ami nem hagy pihenést. Paks viszonylag leállt, de a törekvés az ideál felé továbbra is kötelezettség marad számunkra.

Ma is tartalmas napunk volt a táborban. A reggelt közös reggelivel kezdtük, majd izgatottan vártuk az első előadást. A délelőtt első előadását Lázár Csaba, Kazinczy-díjas rádióbemondó tartotta meg, felhívva a figyelmet a szép és igényes beszéd fontosságára. Érdekes volt hallani, milyen sokat számít a hang, a hangsúly és az, hogy miként szólítjuk meg az embereket akár egy vers, ballada által.

Ezután Kiss Gábor nyelvész, Tinta Könyvkiadó igazgatója tartott előadást. Sok új ismeretet kaptunk a magyar nyelvről, valamint arról, hogy a nyelv folyamatosan változik, mégis fontos megőrizni értékeit. Előadásából megtudtuk, hogy valaki több évet szentel hazájától távol, fogalmak összegyűjtésével. És mégis itthon ennek kiadása mennyi akadályba ütközik, új feladatot kaptunk a jövőre nézve. És rájöhettünk, mennyire kicsi a világ, mennyire sok tehetséges ember vesz körül bennünket, és még nem is jutott mindenki szóhoz.

A délelőttöt Bata Dórián vezetőségi tag előadása zárta, amely szintén sok érdekes gondolatot adott, vetett fel bennünk is. Arról, hogy egy talán előzőleg elítélt ember élete mennyire válhat példaértékű, értéktelített emberré a mi generációnk számára.

Ebéd után városnézésre indultunk Sátoraljaújhelyen. Jó érzés volt egy kicsit kiszakadni és megismerni azokat a materiális értékeket, a szellemiek mellett, amik körülvesznek, amik továbbra is gondozást fognak majd igényelni.

Az estét közös vacsora után filmvetítéssel töltöttük. A filmet egy tartalmas beszélgetés követte, ahol mindenki megoszthatta a gondolatait és benyomásait. Jó volt látni, hogy ugyanaz a történet mennyire különböző érzéseket és véleményeket váltott ki belőlünk. Mennyire különböző az, hogy kinek mi számít pozitívnak vagy negatívnak.

Fáradtan, de sok új élménnyel és gondolattal zártam a napot. Úgy érzem, nemcsak a magyar nyelvről tanulok egyre többet, hanem az itt megismert emberektől is, s sokszor bennem is ott zeng, néhány ember jobban megismerése után: „Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd.” Ez a tábor napról napra egyre emlékezetesebb számomra.

D. N.
2026. 08. 05.

Csütörtök

Korán indult a reggelünk, a megszokottnál hamarabb reggeliztünk, hogy időben elindulhassunk kirándulásunkra és kihasználhassuk a nap minden percét.

Első állomásunkként Újhelyen utaztunk át, ahol a busz hangosbemondóján keresztül kaptunk idegenvezetést, majd Karos felé vettük az irányt, ahol a honfoglalás kori múzeum visszarepített minket a magyar történelem gyökereihez.

A történelmi időutazást Karcsán folytattuk, ahol megcsodáltuk a gyönyörű Árpád-kori templomot, majd benéztünk a helyi tájházba is.

Napunk nagy részét Cigándnak szenteltük, ahol a Bodrogközi Múzeumporta fogadott bennünket.

Az ízletes ebéd után két csoportra oszolva jártuk be a helyet. Mélyebben is megismerkedhettünk Bodrogköz történelmével. A Sőregi-házban szinte érezni lehetett, hogyan élték a cigándiak a mindennapjaikat az I. világháború környékén. Megnéztük a kommunista kiállítást, a tájházat és kézműves foglalkozáson karkötőt készítettünk.

Hazafelé menet beékeltünk még egy megállót, meglátogattuk az Árpád-kori temetőt, amelyet délelőtt a kibírhatatlan hőség miatt kénytelenek voltunk kihagyni.

A tartalmas programok után fáradtan, de élményekkel teli tértünk vissza a széphalmi táborhelyre, ahol egy kiadós vacsora következett.

A vacsora után sem állt meg az élet. Az estét pörgős, közösségépítő programokkal zártuk. Először egy izgalmas, taktikus licites játék tornáztatta meg az agyunkat, majd a csapatfoglalkozásokon kovácsolódott még jobban össze a társaság.

Ezekkel az esti programokkal tettünk pontot a mai mozgalmas nap végére.

Cs. Sz.
2026. 08. 06.

Péntek

Ez a nap is, mint a tábor összes többi napja, tele volt izgalmas programokkal és élményekkel.

Reggel, miután felkeltünk, a csapatommal és több másik csapattal együtt részt vettünk a reggeli foglalkozáson. Ezúttal a dráma volt a téma. Először csak kötetlenül beszélgettünk róla, mindenki elmondhatta a saját gondolatait, majd egy játékos feladattal zártuk a foglalkozást. Nagyon jó napindítás volt, már korán reggel szuper jó hangulatunk lett, így könnyű volt ráhangolódni a nap további részére.

Ezután megreggeliztünk, amivel mindenki feltölthette magát energiával a nap hátralevő eseményei előtt.

Kellett is a lendület, mert rögtön a vitaműhely következett, ami számomra a nap egyik legfantasztikusabb része volt. Különböző érdekes kérdésekről beszélgettünk, és közben azt is megtanulhattuk, hogyan lehet jól érvelni és meggyőzően kiállni a saját véleményünk mellett. A legnagyobb vita egy teljesen hétköznapi téma, a gyümölcsleves és a turmix körül alakult ki, meglepően sokféle érv és vélemény született.

A vitaműhely második részében négy fős csoportokba osztottak minket. Negyven percünk volt arra, hogy a kapott témát közösen kidolgozzuk, és összeszedjük az azzal kapcsolatos legfontosabb érveinket. Ezután jött a disputa, ahol a másik csapattal szemben próbáltuk képviselni és megvédeni a saját álláspontunkat. Nagyon érdekes volt látni, hogy ugyanarról a témáról mennyire különbözően gondolkodunk. Közben azt is megtapasztalhattuk, hogy egy jó vita során nemcsak az számít, hogy mit mondunk, hanem az is, hogyan mondjuk, és nagyon fontos az is, hogy mennyire figyelünk a másikra.

Ezt követően Szabó András előadásán vettünk részt, irányításával rengeteg különböző művet ismerhettünk meg.

Az előadás után tartottunk egy rövidebb ebédszünetet, így egy kicsit pihenhettünk, átgondolhattuk a délelőtt eseményeit a délutáni programok előtt.

Délután a számomra eddig ismeretlen beszédtréning következett. Itt több érdekes dolgot is kipróbálhattunk, miközben sokat tanultunk arról, hogyan érdemes beszélni, előadni, amely „eszközökkel” magabiztosabban tudjuk kifejezni magunkat. Szerintem ez is egy olyan foglalkozás volt, ahol az elmondottakat a későbbiekben, a mindennapi életünkben is tudjuk majd hasznosítani.

A délután egyik legjobban várt programja a szóháború volt. A csapatok különböző taktikákkal és kreatív ötletekkel próbálták legyőzni egymást. Végig nagyon izgalmas volt, mindenki próbált minél jobban teljesíteni, és persze közben rengeteget nevettünk is. Jó volt megtapasztalni, hogy mennyire össze tud fogni egy héttel ezelőtt még egymást alig ismerő csapat, amikor egy közös célt próbálunk elérni.

A mozgalmas nap után vacsorára finom túrógombócot kaptunk, majd következett az esti program, a zenés-játékos est. Ezen az estén rengeteg ismert dalt énekeltünk együtt, igazi tábortűzhangulatban és különböző játékokban is részt vettünk. Nagyon jó volt együtt lenni a többiekkel, sokat énekeltünk és közben még jobban megismertük egymást.

Szerintem ez az este különösen sokat dobott a csapat hangulatán, és még jobban összekovácsolt minket.

Összességében megint úgy feküdtem le aludni, hogy azt éreztem, ez is egy nagyon tartalmas és élményekkel teli nap volt. Rengeteg új dolgot tanultunk, közben pedig rengeteget nevettünk és jól éreztük magunkat együtt.

A táborban az a legjobb, hogy szinte minden nap történik valami új, és mindig vannak olyan pillanatok, amikre később is boldogság lesz visszagondolni.

Örülök, hogy itt lehetek!

K. L.
2026. 08. 07.

Szombat

A szombati napot egy fakultatív tevékenységgel indítottuk, ami nem más volt, mint Ádám gyorstalpaló táncoktatása. A korai idő és az alvatlanság ellenére elképesztően élvezetes volt, minek köszönhetően már nem is bántam a korai ébredést. Ezt követte a reggeli, aminek lejárta után el is kezdődött az első előadás, amit Matula Ágnes televíziós szerkesztő nyitott.

Az előadás során feljöttek olyan témák, mint az egykori nyelvőrző műsor meg a nyelvünk egyedisége. Ezután Sediánszky Nóra tartott előadást a művek fordításáról, majd kieveztünk pár felettébb érdekes témára is, ahogy a beszélgetés elkezdődött. Az előadások sorát Keppel Gyula zárta, aki nem csupán egy bemutatót, hanem egy olyan foglalkozást is nyújtott nekünk, aminek keretén belül szabadjára engedhettük érzéseinket a festésen keresztül. Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy sokaknak elnyerte a tetszését ez a program. Majd következett az ebéd, ami, mint minden étkezés, nagyon jó hangulatban telt.

Az összes közül kiemelkedő programpont mégiscsak az akadályverseny volt. Minden csapat lelkesedéssel tele érkezett meg a maga kabalájával, és izgatottan várták a versenyt. A csapatok megjelenése kreatívnál kreatívabb volt, ami nagyban hozzátett a hangulathoz. A versenyzők adrenalinnal fűtve vágtak neki a feladatoknak, amik nagyon tetszettek. A verseny szervezői is roppant ötletes feladatokkal rukkoltak elő, kisebb-nagyobb kihívások elé állítva minket. A játék végére a csapatok is elég jól összekovácsolódtak, valamint mindenki garantáltan élményekkel teli ért vissza a soron lévő vacsorához.

Egy kis pihenés után viszont máris folytatódott a program az utolsó foglalkozással. Két képzett táncos kíséretében kezdtünk neki a különféle táncok tanulásához. S bár annak ellenére, hogy némelyik lépés egy kis fejfájást okozott, mindenki jól érezte magát. Egyesek mélyen az éjszakába nyúlóan táncoltak, meglepetést okozva másoknak, de talán még maguknak is. A jókedv elkerülhetetlen volt, de ugyanakkor a fáradtság is, így nem volt meglepő, ahogy lassacskán mindenki visszahúzódott, és pihenni indult. A napot elégedetten és élményekkel gazdagon zártuk.

Sz. T.
2026. 08. 08.

Vasárnap

A mai nap volt a tábor utolsó teljes napja. A nap első előadását Nyiri Péter, az ASz elnöke, A Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója tartotta. A fő téma a tábor helyszíne, a Kazinczy-kert volt. Ezt követően Bóka Gábor előadását hallgattuk meg. Christopher Nolan nemrég megjelent Odüsszeia című filmje miatt merült fel a téma, de maga az előadás viszont csak futólag említette a filmet magát, az eposz fordításainak nehézségeiről és a különböző magyar fordítások kalandos történetét, valamint azt, hogy a fordítók milyen prioritásokkal dolgoztak és ez hogyan hatott a munkájukra. Ez engem, mint amatőr műfordítót, különösen érdekelt, habár én nem ógörögről magyarra, hanem magyarról angolra szoktam fordítani.

A nap utolsó előadását pedig közösen Sztankovits Réka és Bálint Ádám tartották. Ez egy nagyon interaktív foglalkozás volt, melyben a zaklatás, bántalmazás, kirekesztés témakörét jártuk körül. Réka pedagógiai szempontból, Ádám pedig inkább jogi megközelítésben beszélt ezekről.

Az ebéd után a Ki mit tud? felkészülésre szánt 1 órát én főképp az írásra használtam fel. A Ki mit tud? alatt rengetegféle tehetséget láthattunk. Éneklés, szavalás voltak a leggyakoribb kategóriák, de voltak, akik egy egész színdarabot adtak elő. Az utolsó műsorszám pedig a Solya által készített áldokumentumfilm, ami bemutatta, hogy hogyan nem zajlik a tábor szervezése. Ezt követte a tegnapi akadályverseny eredménye. Nagyon büszke vagyok azokra, akikkel együtt vettem részt e versenyen.

Hasonló érzések kavarognak bennem, mint a korábbi táboraim vége felé. Ez a tábor egy egyedi jelenség.

Nehéz volt mindezt szavakba önteni.

Sz. G.
2026. 08. 09.

További képek hamarosan a kapcsolódó galériában.

Az anyanyelvi tábor részletes programja elérhető honlapunkon.

A Zemplén Televízió hírt adott az anyanyelvi táborról egy rövid összefoglaló és egy hosszabb műsor formájában.