„Nem másért jutott eszembe ez a gyermekkori, hársillatú mesetörténet, mint az idei magyar nyelv hete témaköre, a Nemzedékek kézfogása miatt, mely tükröt tartott és irányt is mutatott anyanyelvhasználatunknak. Az Anyanyelvápolók Szövetsége a tavalyi Felvidék-központúság után idén Délvidékre, Vajdaságba vitte a hét sok-sok eseményét nyelvről és nemzedékek kézfogásáról.” — vallja Pomozi Péter nyelvész, egyetemi docens a Magyar Szó hasábjain.
„Ma már aligha találunk zugot a Kárpátok láncai közt, hol ne sérülne, ne hallgatna el a szó, ne töredeznék a magyarság. Nem csak ott, hol a trianoni országharmadolás egyik napról a másikra végvári vitézekké és végvári lakosokká tette az új országokhoz csapott nemzetrészeket. Nem csak ott, ahol ezek a magyarok a periféria perifériájára kerültek. Végvárak nemcsak a kárpáti térben vannak, hanem az időben, köröttünk, közelünkben is: a nyolcadik kerület omladozó bérpalotái közt éppúgy, mint kertvárosok fényes ingatlanaiban, ahol az anyagi gazdagság mellől gyakorta épp a legnagyobb gazdagság hiányzik: a gyermekkori eszmélés boldog mesevilága.”
Pomozi Péter írása a Magyar Szó oldalán olvasható.
(Kiemelt kép: planter.hu)
