Az Anyanyelvápolók Szövetsége szokásához híven idén is megemlékezett az anyanyelvek napjáról, így 2023. február 21-én a Józsa Judit Galériában tartottak a 200 éve született Madách Imre emlékének szentelve egy nem mindennapi beszélgetést. A két főszereplő Huszti Péter Kossuth-díjas színművész, a nemzet művésze, az MMA tagja, legismertebb „Ádámunk” és Nagy Viktor Jászai-díjas érdemes művész, az MMA színházművészeti tagozatvezetője voltak. A költő-drámaíró méltán híres műve, Az ember tragédiája a hazai és nemzetközi színpadokon számtalanszor játszott drámai mű, jobban írva, emberiségdráma, amelynek sorai szállóigévé váltak, témája pedig beárnyékolja a mindennapjainkat. Karkó Ádám tudósítása
A késő délutáni beszélgetést Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke nyitotta meg. Kiemelte a Madách-mű fontosságát, hasznát és elvitathatatlan sokszínűségét. Mielőtt átadta volna a szót Huszti Péternek és Nagy Viktornak, megkérte Matula Ágnes szerkesztőt, olvassa fel lánya, Sediánszky Nóra szerkesztő-dramaturg előszóját, amelyet a délután bejátszott Tragédia-részleteket kiválasztásakor írt.
Juhász Judit köszöntője közben (mellette Nagy Viktor és Huszti Péter)
A beszélgetés mintha egy végtelen utat kívánt volna bejárni. Nagy Viktor első kérdése egyszerű volt és emberöltőket felölelő: miként is találkozott először Huszti a művel? Huszti Péter fiatal egyetemista korából származó, a szegedi Dóm téren tartott előadás emlékét idézte fel, amelyet Vámos László Kossuth-díjas művész rendezett. Ahogyan feltolultak a teremben az emlékek, mintha egy kivetítőn láttam volna, úgy jelent meg előttem a Dóm tér a teljes valójában, benne nyolcezer emberrel, s körülötte a színészekkel, akik a forróságban keresztül-kasul bejárták a teret. Mesélnivaló, ahogyan Huszti Péter mesél. Elképesztő élmény hallgatni őt, és látni, amint kitekint, amikor mesél, és kapcsolódik, ott van a szemében az örök csillogás, az elfogyhatatlan érdeklődés, a végtelen sok élmény.
Balról jobbra: Nagy Viktor, Huszti Péter, Juhász Judit, Józsa Judit
A beszélgetőpartnerek szóba hozták azt is, vajon manapság népszerű-e Madáchot játszani. Nemleges választ állapítottak meg, miközben megannyi téma vonzaná az embereket, ha beszélnénk róla. Madách előre megírta nekünk, ami megírható volt: a nemzedékek harcát, a hitetlenséget, a társadalmak összeomlását, a forradalmárok elbukását, a tudósok háttérbe szorulását. Napjaink erkölcsi zűrzavarát egyetlen műben foglalta össze a szerző. Huszti Péter, aki valójában nemcsak Ádámot és Lucifert, de még az Úr szerepét is magára öltötte pályája során, úgy érzem, ő az, aki elmagyarázhatja nekünk, milyen érzés a magunk bőrén megérezni, milyen valójában e három jellem, e három szereplő: egy élet állomásai. Hogyan válunk egyikből a másikká, s látjuk meg mindegyikük igazát.
Huszti Péter és Nagy Viktor beszélget
A délután utolsó szakaszában arról beszélgetett a művészduó, hogyan kell klasszikus darabot mondani, vagy éppenséggel, miért kell, hogy közvetítsék a színházak és színészek a klasszikus művek klasszikus szövegeit. Bár számos oka lehet annak, amiért a színházak átírják, átkonstruálják ezeket a klasszikus műveket, érdemes kitartani az eredeti mellett. „Jó volt itt lenni, beszélgetni, Madáchot felidézni. Nagy szükségünk van rá, hogy meglássuk a gyönyörűt, a szépet” – zárta le a beszélgetést Huszti Péter.
(Balla Bence felvételei – további képek itt)
Huszti Péter (Reiser György Lukács felvétele)
Az eseményen készült felvétel itt érhető el.
