Az Anyanyelvápolók Szövetsége idén április 8-án ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Negyed évszázad egy civil szervezet életében sokat jelent: többek között azt, hogy a létrehozása nem volt hiábavaló, hiszen a nyelvvel valanyenyó foglalkozás közügy, az embereket érdekli anyanyelvük múlt-, jelen- és jövőbeli állapota.
Az anyanyelvápolók mozgalma tulajdonképpen laikusmozgalom. Ahogy Deme László, a szövetség alapító társelnöke fogalmazott, ez a szövetség „az anyanyelv értékét felismerő, a vele kapcsolatos gondokat érző, s az ebből eredő feladatokat megoldani kívánó nyelvhasználók egyre összehangolódóbb közössége”.
Emberközpontú nyelvművelés
Az Anyanyelvápolók Szövetsége az emberközpontú nyelvművelés civil társadalmi szervezete. Az emberközpontú nyelvművelés – Lőrincze Lajos szavaival élve – azt jelenti, hogy „a nyelvi jelenségeket a nyelvet beszélő ember, a társadalom érdeke, célja szempontjából nézzük; a társadalmi hasznosság, felhasználhatóság dönt a helyes és helytelen, a jó és rossz kérdésében”, másrészről pedig a nyelvművelés tárgya nem feltétlenül a nyelv, hanem az ember.
Mozgatórugók 1989-ben
A szövetség létrejöttét az mozgatta, hogy a szervezet összefogja azokat, akik féltő aggodalommal figyelték a nyelvhasználatot, a magyar nyelv határon túli és belüli helyzetét, és azokat, akik valamilyen módon cselekedni szeretnének anyanyelvünkért.
Az ötlet elsősorban a magyar pedagógusok körében vetődött fel. Ők voltak azok, akik felismerték, hogy a trágár, durva hangnem egyre jobban terjed, az idegen szavak, a hadarás és a nyökögés pedig a társadalmi élet minden színterén jelen van.
A szövetség 1989-es megalakulása előtt a Hazafias Népfront Országos Elnökségének volt egy beszéd- és magatartás-kultúrával foglalkozó bizottsága. A munkaközösség Z. Szabó László győri tanár vezetésével nyelvészek, írók, tanárok, diákok, újságírók és színművészek közreműködésével tevékenykedett 1982–1989 között. Támogatták és kezdeményezték anyanyelvi táborok rendezését, valamint különböző nyelvművelő könyvek és írások kiadását.
Részben a Pedagógusok Szakszervezete, részben pedig a Hazafias Népfront révén híre ment, hogy kell egy olyan közösség, amely a helyes és kulturált nyelvhasználatért indul harcba, s így közel fél éves munka után létrejött az Anyanyelvápolók Szövetsége. A beszéd- és magatartás-kultúrával foglalkozó bizottság feladatkörét vette át, s szélesítette ki még jobban az Anyanyelvápolók Szövetsége, amely 1989 óta önálló országos egyesületként működik, mára több mint kétezer tagot számlál, határon innen és túlról.
„A nyelvművelés, az anyanyelv féltő ápolása közügy, mindenki ügye, mindenki feladata. A nyelvészek, a szakemberek rá tudnak mutatni a tévutakra, ki tudják jelölni a helyes irányt; de a nagy közösség akarata és tevékenykedése nélkül semeddig sem jutnak.” Deme László
Általános és konkrét célok 25 éve és ma
Már az első hónapokban több százan töltötték ki a belépési nyilatkozatot és vállaltak önkéntesen valamilyen munkát, amellyel tenni kívántak anyanyelvünk ügyéért.
A célok között szerepelt, hogy alakuljanak szakmai, területi tagozatok, helyi csoportok, akár saját vezetőséggel. Így jött létre többek között az ifjúsági tagozat, amely mára egy 29 fős vezetőséggel a legaktívabb tagozatok közé tartozik, szervezi a szövetség anyanyelvi táborait, programjait.
Az akkori munkatervben több konkrét célt is megfogalmazott a szövetség. Fő feladata volt a tagtoborzás, cikkek és írások megjelentetése különféle lapokban. Ez is megvalósult, hiszen így jelenhetett meg például 2009-ben Vallomások címmel az a kötet, amelyben közszereplők vallottak anyanyelvvel való kapcsolatukról, vagy a Koszorú, amely száz, az anyanyelvvel kapcsolatos verset gyűjtött egy csokorba.
Célja volt a kapcsolatfelvétel hazai és külföldi szervezetekkel, amelyek tevékenységéhez hozzátarozik az anyanyelvi kultúra terjesztése, támogatók keresése. A szövetség ma együttműködik a A Magyar Nyelv Múzeumával, az MTA Nyelvtudományi Intézetével, a Georgius Aranka Társasággal (Kolozsvár), az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével és még sok más szervezettel is.
„Az Anyanyelvápolók Szövetsége a legönkéntesebb, a legtársadalmibb szervezet mindazok közül, amelyeket valaha is volt szerencsém ismerni.” Grétsy László
Sokrétű tevékenység
A 25 év alatt jóval több is megvalósult az akkori céloknál. Évente pályázatot ír ki az Emberi Erőforrások Minisztériumával közösen, valamint évente ötször kiadja az Édes Anyanyelvünk című folyóiratot.
1993-ban Lőrincze Lajos halála után megalapította a Lőrincze-díjat a magyar nyelv művelése érdekében határainkon belül vagy kívül kifejtett kiemelkedő tevékenység elismerésére és jutalmazására.
Kiemelt jelentőségű tevékenysége a különböző szakmai és ismeretterjesztő anyanyelvi programok, táborok szervezése. Minden évben megrendezi a magyar nyelv hete, négy éve a magyar nyelv napja programsorozatot, emellett egyik legfontosabb tábora az Országos Ifjúsági Anyanyelvi Tábor, amely idén már a 22. lesz.
Elnökeink
Az 1989-ben megalakult elnökség 32 főt számlált. Az ügyvezető elnökségben az elnöki posztot Bánffy György töltötte be, a társelnök Deme László, Hercegi Károly és Z. Szabó László, a főtitkár Grétsy László, a titkár pedig Hámoriné Váczy Zsuzsa, Kerekes Barnabás és Maróti István volt.
A szövetség első elnökét, Bánffy György színművészt (1989–2008) Grétsy László követte (2008–2012), aki szintén az alapítók között volt már a kezdetekkor. Évekig a szövetség főtitkáraként, majd ügyvezető elnökeként tevékenykedett, mára pedig a szövetség tiszteletbeli elnöki posztját tölti be.
Szövetségünk jelenlegi elnöke Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió alapítója, volt kormányszóvivő.
Ezúton is köszönjük annak a több száz, több ezer embernek, akik a 25 év alatt velünk voltak, vannak, lesznek, akiknek fontos anyanyelvünk ügye, az igényes nyelvhasználat, a beszéd- és magatartáskultúra, és tagságukkal támogatják törekvéseinket.
Muszka Ágnes
