Ismeret és nyelv

5+1 szószaporító kifejezés, avagy debütálhat-e valami először

2015. január 28. március 18th, 2017 9 hozzászólás

Legújabb 5+1-es összeállításunkba olyan kifejezéseket gyűjtöttünk össze, amelyeket a legtöbben felesleges jelzőkkel, képzőkkel vagy igekötőkkel használnak. A szószaporítás oka, hogy az alapul szolgáló idegen eredetű, általában eleve képzett vagy összetett szavak morfológiája és pontos jelentése ma már nem, vagy alig ismert.

1. legoptimálisabb

Számtalanszor hallani, hogy valaki a legoptimálisabb megoldást keresi egy problémára. Természetesen nyelvtanilag nincs akadálya, hogy az idegen eredetű mellékneveket magyarul fokozzuk, ám a jelentést tekintve a felsőfok itt puszta szószaporítás. Az optimális ugyanis egy rendhagyó latin felsőfokra, az optimusra vezethető vissza, ami legjobbat jelent.

2. első prototípus

Az ókoriaknak köszönhetjük a prototípus szavunkat is. A görög eredetű kifejezés összetett szó, jelentése: első példány. Valószínűleg azért is teszik elé sokan (tulajdonképpen még egyszer) az első jelzőt, mert ma már inkább mintapéldány jelentésben használjuk a prototípus szót.

3. előzetes prognózis

Az előzetes számításokat jelentő prognózis kifejezés is a régi görögből ered. Ebben a szóban a pro- prefix tulajdonképpen a magyar előtt névutónak felel meg, azaz itt is elmondható, hogy a prognózis már önmagában tartalmazza a gyakran vele járó előzetes jelzőt.

4. többféle alternatíva

Nagyon sok a zűrzavar a latin váltakozó szóból származó alternatíva használata körül. Eredeti jelentése olyan helyzet, amikor két lehetőség közül kell választani. Ez esetben a többféle alternatíva többszörös, egyik vagy másik jellegű választásokat jelentene. Ma már azonban tágabb értelemben is használjuk a kifejezést: a többféle, vagy esetleg a megszokottól eltérő döntési lehetőségeket jelöljük vele.

5. először debütál

A klasszikus nyelvekből vett példák után érdekes a francia eredetű debütál szavunk kérdése is. A kifejezés a híres francia golyódobáló játékból, a pétanque-ból ered, ahol a débuter ige jelentése kezdésként dob. Ma főleg művészetről szóló szövegkörnyezetben, nyilvánosság előtt bemutatkozik jelentésben használjuk a debütál szót, ami már így, külön hangsúlyozás nélkül is utal arra tényre, hogy a fellépés először történik.

+1. le, és még lejjebb

Bizonyára sokaknak feltűnt, mennyire előszeretettel használjuk a le igekötőt, sok esetben indokolatlanul. A legjellemzőbb példák a ledegradál, leamortizál, lereagál latin eredetű szavak. A degradál valójában egy fosztóképzőt tartalmaz (de-), és már önmagában is lefokoz, rangjától megfoszt a jelentése. Az amortizál a mors – halál és az ad – -hoz, felé, -ra szóelemekből áll össze, ezek után pedig aligha kérdés, hogy ez az út igekötő nélkül is csak lefelé vezethet. Míg az előbbi két példánál hangsúlyozó szerepe lehet az igekötőnek, a lereagál esetében inkább a befejezettségre utalunk vele. Ha valaki reagált egy esetre, az azt jelenti, hogy adott valamilyen választ. Ha viszont lereagálta az esetet, azzal egyúttal befejezettnek is tekintjük az ügyet.

Ha Önök is ismernek, hallottak hasonló szószaporító kifejezéseket, ezúttal is szívesen olvassuk hozzászólásaikban.

Dömötör Andrea

Kérjük, támogassa munkánkat! Lépjen be ön is szövetségünkbe!

Belépés

9 hozzászólás

  • Zigomer Trubahin szerint:

    Én ismerek ilyeneket, például “szentegyház” (hiszen az egyház szó eredetileg “szent házat” jelentett), “dúsgazdag” (hiszen a dús is gazdagot jelent), “ravasz róka” (hiszen a ravasz szavunk eredetileg rókát jelentett).

    • QuikFit szerint:

      Úgy látom, hogy a cikk – a te olvasatodban – egyértelműen elítéli ezeket a “felesleges szószaporításokat”. Számomra nem ilyen egyértelmű a helyzet, inkább vegyesnek (vagy zavarosnak) mondanám a cikk mondandóját: valóban van, amikor negatívnak érthető, pl. “felesleges jelzőkkel, képzőkkel vagy igekötőkkel”, “puszta szószaporítás” – ugyanakkor sokszor meg is magyarázza a jelenséget (amely így már nem tekinthető hibának), pl.: “ma már inkább mintapéldány jelentésben használjuk a prototípus szót”, “Ma már azonban tágabb értelemben is használjuk a kifejezést …”, “hangsúlyozó szerepe lehet az igekötőnek”, “a befejezettségre utalunk vele”.
      Szóval talán szerencsés lett volna, ha nem az olvasó fantáziájára van bízva, hogy mi a cikkíró állspontja az ügyben…

  • nanagabbo szerint:

    “másabb”

  • László Török szerint:

    Tisztelt cikk-szerző Dömötör Andrea! Mit szólna ahhoz, ha a nevét mindenki más Demeter-nek írná? Biztosan zavarná, netán még bosszantaná is. Hiszen az ‘ö’ az szebb, sőt eredetibb, mint az ‘e’, nemde? Magam hívatlan/kéretlen prókátorként önkéntes harcot kezdeményezek az eszperente magyar visszaszorításáért. Ezért is ragadtam klavatúrát itt is, mert ön is így kezdi írását:

    Legújabb 5+1-es összeállításunkba olyan
    kifejezéseket gyűjtöttünk össze, amelyeket a legtöbben felesleges
    jelzőkkel, képzőkkel vagy igekötőkkel használnak.
    Amiben számomra csak az a baj, hogy a fölösleges jelző számomra ízesebb, karakteresebb, sőt magyarabb volna, mert még választékosabb is. A fel- igekötő fölösleges használata annyira elterjedt a magyarban, hogy az sokszor már akár értelemzavaró. Odáig elmegyek, hogy etimológiai/nyelv-logikai értelemben akár még a létezésének értelmét, jogát is megkérdőjelezem. Tudom azt is, hogy sokan foglalkoztak már ezzel a kérdéssel, de mint oly sok másban, Eszperente Pest legyűrhetetlen volt eddig. Kis nyelvművelő (lehetséges?) összefogásunk hátha hátha mégis eredményre vezethet majd. Összefogunk?

    Nomen est omen magam is tisztelettel: Török László

  • Bognár Krisztián szerint:

    Tetszik az oldal, mert engem is zavar, ha a közbeszédben a fentiekhez hasonló példát hallok. Ezeket ismertem, és mit szólnak az oly sokszor a médiában is használt “gyerekes szülők”-höz? Vannak olyan szülők akiknek nincs gyermekük?

  • Bognár Krisztián szerint:

    Eszembe jutott még egy példa, amit sokszor hallani: “meginvitál”

  • Bognár Krisztián szerint:

    A munkahelyemen fordult elő a következő mondat: “Számotokra ez elsődleges prioritás”

Leave a Reply