Kultúra és nyelv

„A világnak sok jó lelke van, (…) de bizony kevés Sophie-ja” – Kazinczyné Török Zsófia portréja

Szerző: 2017. március 08. Nincs hozzászólás
Török Sophie

„Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő” – tartja a mondás. Ha a nyelvművelők között keresnénk sikeres férfiakat, valószínűleg elsők között jutna eszünkbe Kazinczy Ferenc, a magyar irodalmi nyelv atyja. Nőnap alkalmából azonban nem őt, hanem a mögötte álló erős nőt, rajongásig szeretett feleségét mutatjuk be. Hogy lett gróf Török Zsófiából Kazinczyné, és miért lehet ő az író-feleségek példaképe?

Gróf Török Zsófia 1780. február 19-én született Ónodon. Mint előkelő család gyermeke jó nevelést kapott, szülei Bécsben taníttatták német és francia nyelvre, irodalomra és kultúrára. Apja, gróf Török Lajos a kassai tanulmányi kerület igazgatója volt. Kazinczy Ferenc 1786 és 1791 között neki dolgozott, így ismerte meg a családot. Naplói tanúsága szerint testvérként tekintett a nála 21 évvel fiatalabb Sophie-ra és annak húgára, a nősülés gondolata csak fogsága után kezdte foglalkoztatni. A Török-család lányaihoz kezdetben méltatlannak tartotta magát. Hogy miért választotta aztán mégis Sophie-t, arról naplójában olvashatunk:

„el vala végezve, hogy megházasodom (…) De kit? hol? miként? – Nem tudtam elmémet senkin megnyugtatni. Sokára az a gondolat repült végig fejemen, hogy bárcsak valakit lelhetnék, akiben félannyi kultúra, érett lélek s kedvesség volna, mint Sophie-ban ismerek. Sophie felől nem mertem álmodni. (…) Azonban Sophie-nak emlékezetét elmémből elűzni akarván annál makacsabbul tapadott beléje a gondolat.”

1804. augusztus 24-én végül elszánta magát a lánykérésre. Török Zsófia a nagy kérdésre kis habozás után maga is kérdéssel felelt: „Wo werden wir wohnen?”, azaz: Hol fogunk lakni? Kazinczynak ekkor semmije sem volt, csak egy meglehetősen rossz állapotban lévő kis széphalmi birtoka, amit a pár később kitartó munkával alakított otthonná. Mindez persze nem volt méltó egy gróf lányához. Sophie szerelemből ment férjhez, apja pedig barátként tekintett a tudós Kazinczyra, így beleegyezett a rangon aluli házasságba.

Kazinczy Ferenc és Török Zsófia közel 27 évig éltek együtt, sokszor súlyos anyagi gondokkal küszködve, de a naplók és levelek tanúsága szerint boldogan. Nyolc gyermekük született, közülük hetet neveltek fel, elsőszülött lányuk még csecsemő korában meghalt. Amíg Kazinczy a modern magyar irodalmi életet szervezte, Sophie leginkább a házvezetéssel és a gyerekneveléssel foglalkozott, de nagy hasznát vette a Bécsben szerzett műveltségének is. Saját gyermekei mellett más környékbeli gyerekeket is tanított a széphalmi birtokon. Jól ismerte a gyógyfüveket és a házi orvoslás alapjait, az 1831-es kolerajárvány idején sok betegen segített. Férjét azonban nem tudta megmenteni, Kazinczy a járvány áldozata lett. Sophie 1842-es haláláig egyedül nevelte a gyerekeket, és gondozta férje hagyatékát.

Kazinczy Ferenc árnyrajza Török Zsófiáról

Egy barátjának címzett levelében a nyelvújító így írja le feleségét:

„Sophie a legszebb növésű leány vala, bizarr, de éppen nem kedvetlen képpel. Bizarr lelke is; de tisztább lelket Éva anyánk olta nem teremtett az Isten. Őtet első pillantással ismeri minden, aki látja. A legjobb nő, a legjobb anya, a legjobb gyermek és testvér, a legjobb házasszonya. Nem tudós, de éppen nem műveletlen lelkű; merő jóság, s merő szesz, tettetés és mesterség nélkül. Egy bizonyos neme a bolondságnak néki is bolondság. Néki és nékem az egész világ Kázmér és Széphalom, s ő Seneca nélkül is tudja, hogy nem példa, hanem ész szerént kell élni.”

Naplójában és levelezésében sokszor ír arról, mennyire szerencsésnek érzi magát, amiért ilyen asszony van mellette, és hogy milyen boldogsággal tölti el a gyermekáldás és a családi élet – annak ellenére, hogy a zsivaj néha bizony zavarja a munkában. Gondolhatnánk, hogy férjként az elfogultság is beszélhetett a feleségéről ilyen elragadtatottan nyilatkozó Kazinczyból. Mégsem kétséges, hogy Török Sophie különleges nő volt. Nem véletlen, hogy Babits Mihály is az ő nevén szólította a feleségét, Tanner Ilonát. Legnagyobb, ma is csodálatra méltó erénye talán az, hogy a kényelmes és finom úri élet helyett a valódi értékeket választotta. A nála jóval idősebb, vagyon és rang nélküli férfiban is meglátta a kivételes elmét és a nemes lelket, és ezekbe szeretett bele. Választása mellett hűséggel és szeretettel kitartott, a nehézségek nem riasztották meg.

„A világnak sok jó lelke van, s több, mint elfásulásunkban gondoljuk, de bizony kevés Sophie-ja.” – írja Kazinczy, és biztosak lehetünk benne, hogy ha Sophie nincs, akkor nagy nyelvújítónkról is másképp szólnának most a tankönyvek.

Dömötör Andrea

Forrás:
Kazinczy Ferenc (szerk.: Szilágyi Ferenc):  Sophie. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984.

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...