ARANY200 – milyen volt (még) a kétszáz éve született Arany János?

Arany Jánosról kapásból valószínűleg a Toldi jut eszünkbe, jobb esetben egy-két ballada is, netán A tudós macskája vagy a Rózsa és Ibolya. De ki gondolná, hogy Arany a humornak is nagy mestere volt, s hogy megvolt a véleménye a kardos nyelvőrökről, erőltetett nyelvészetről egyaránt?!

„Könyörűlj, Ég, rajtam!” – Arany és a humor

Lövétei Lázár László erdélyi költő, szerkesztő 2009-ben megjelentetett egy kötetecskét Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz címmel. Nem titkolt szándéka volt „leporolni” Arany költészetét, megmutatni annak játékos, humoros oldalát. S tette mindezt rövidke és ismeretlen versekkel, 9 nagyszünetre tagolva a kis könyvet, mintegy jelezve, hogy iskolások akár nagyszünetekben is forgathatják.

A Hasadnak rendületlenül… kezdetű Szózat-átirattöredéket például sokan ismerhetik, de talán kétkedve fogadják, hogy ezt Arany írta, pedig az elkészült öt szakasz megtalálható az összes versei között. Ahogyan azt sem tanuljuk az iskolában, hogy Arany nemcsak megírta az Ágnes asszonyt, de vissza is fordította magyarra. (Épp, mint Karinthy tette Ady versével a Nevető Dekameronban, csak Arany esetében valós ferdítésről volt szó.) Reviczky Gyula ültette át németre a balladát, melyhez a megjelenés után Arany jegyzeteket fűzött, majd majdnem az egészet visszamagyarította, bemutatva, hogy mennyire nyakatekertnek, erőltetettnek tartja Julius von Reviczky változatát. Szemléltetésnek az első szakasz is elég…

Patakparton állva Ágnes,
Lepedőt mos a forrásban,
Fehér lenjét, véres lenjét
Elkapá a hab, futásban.
– Könyörűlj, Ég, rajtam!

Az életérzés, ami az ironikus Szózat-változat megírásakor magába keríthette Aranyt, ugyanaz lehetett, mint ami, egyebek mellett a Nagyidai cigányokat megíratta vele, s amire a Bolond Istókban is céloz: az 1848-49-es szabadságharc leverése után a fájdalmat és sok a méltatlan mellveregetést próbálta „Kétségb’esett kacaj”-jal ellensúlyozni.

De rohamosan romló egészségi állapotához is tudott ironikusan viszonyulni. Bár élete végefelé egyre többször jelent meg költeményeiben a halál, a Szenvedek én… című versike mégiscsak inkább humoros:

Szenvedek én egyben-másban,
Vén hurutban, fulladásban,
Rokkant ideggyengeségben,
Félvakságban, siketségben,
S impertinens dicsőségben.

„(…) a nyelvnek is van pestises járványa”

Nemrégiben tudományosan, modern szövegelemző módszerrel (big data technológia) is igazolták, hogy a magyar irodalomban valóban Arany János használta a legtöbb egyedi szót, összesen 59.697-et. Ez a szám akkor tűnik ki igazán, ha tudjuk, hogy a nyelvünkben 60–100.000 egyedi szó van, egy átlagos értelmiségi beszédében pedig 25–30.000 fordul elő évente. Ezzel a szókinccsel Arany megelőzi Vörösmarty Mihályt, Petőfi Sándort és Ady Endrét is.

Zichy Mihály illusztrációja a Tengeri hántás c. balladához (fotó: MEK.OSZK)

Arany János a nyelvnek mesteri művelője volt, de vajon mit szólt a közvetlen közelében (hiszen épp akkoriban, 1869-70 táján lett a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára) zajló ugor-török háborúhoz? Vagy az ortológus–neológus vita utolsó szakaszához, az irodalmi és köznyelv egységesüléséhez? Ha megnézzük az alcímben idézett Grammatika versben művét, vagy Az orthológusokra cím alatt összegyűjtött pársorosait, láthatjuk, hogy igencsak csipkelődő hangnemben ír bármelyik oldalról.

Mi a nyelvet rontja, az a legfőbb veszély:
Hogy még a paraszt is mind magyarul beszél.
Grammatikát nem tud, hiába csináljuk,
Mégis egyre darál, egyre fecseg szájuk.
Ugy beszél mint apja, nem halad a korral,
Nemes oltvány helyett él ösi vackorral;
(…)
Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész
Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész,
Az a három, négyszáz tudós képviselő,
Kik egy-egy indítványt sürűn hoznak elő,
Sőt nem is indítványt, mert törvénnyé kenik:
Önnön bogarába szerelmes mindenik
(Grammatika versben)

Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.
(Az orthológusokra II.)

Szentkatolnai Bálint Gábor, a Vámbéry Ármin és Hunfalvy Pál (a „háborúban” a török oldal képviselői) által is nagyra értékelt keletkutató hamarosan személyes ellentétbe került többek közt mestereivel is. Arany, aki maga is támogatta Bálintot, erről szarkasztikus két sorban írt Budenzhez címmel (aki, Budenz József, épp az ugor-oldalon állt, a finnugrisztika magyarországi megalapozója volt).

Igazi vasfejű székely a Bálint:
Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.

Budenzet egyébként néhány évvel később énekelte meg, utalva a versben tanítványára, Simonyi Zsigmond nyelvtudósra, az 1903-as iskolai helyesírás szerkesztőjére, napjaink Kárpát-medencei helyesírási versenyének névadójára.

Oh Búdenc, Búdenc! magad is már mennyire túlmensz,
Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyit.

De hogy mennyire játékosan is tudott a nyelvre tekinteni Arany János, mi sem bizonyítja jobban, mint képrejtvényei (megfejtéseket hozzászólásban várunk!):

Széman E. Rózsa

Források:
Arany János: Akadémiai papírszeletek II.
Arany János: Az orthológusokra
Arany János: Grammatika versben
Arany János: Hasadnak rendületlenül
Arany János: Szenvedek én…
Hász-Fehér Katalin: Arany János ismeretlen verse
Legenda bizonyítva: megszámoltuk Arany szavait
Lövétei Lázár László: Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz. Csíkszereda, Hargita Kiadó, 2009.
Voigt Vilmos: A rébusz. 2000. Irodalmi és Társadalmi havi lap