Az év utolsó mulatsága – szüret körüli hagyományaink

2016. október 25.Kultúra és nyelv

Néhány évtizeddel ezelőtt talán nem is volt olyan család, amelyik ne gyűlt volna össze szüret alkalmával a nagyszülőknél, rokonoknál. A szőlőtermés begyűjtése és a borkészítés évszázadok óta közösségi munka, ám mára a hozzá kapcsolódó szokások átalakultak, egyesek el is tűntek.

A bor „feltalálója”

A transzkaukázusi térségben már Kr. e. 4-5.000 évvel is ismerték a ligeti szőlőt, amelyből két-háromezer év alatt alakult ki a gyümölcs bortermő fajtája. Mint oly sok minden, a szőlőkultúra is a görög civilizációval fejlődött, és ők terjesztették el Európában.

A kétszer megszületett istenként is emlegetett Dionüszosz (a rómaiaknál Bacchus) a monda szerint még gyermekkorában fedezte fel, hogy az összepréselt szőlőből bort lehet készíteni. Találmányát kíséretével, a szatírokkal az egész világon ismertté tette és elterjesztette. Ezzel megalapozta a borivás és -felszolgálás kultúráját is. A történetírók szerint az ókori ünnepi lakomákon külön keverőmester felelt azért, hogy a bor megfelelően édes, vagy adott esetben megfelelően vizezett legyen.

A Dionüszosz-mondakörből ugyanakkor az is kiderül, hogy a vidám lakomákról ismert istenség nyomában gyakran járt a halál, ugyanis a bortól megmámorosodottak eksztázisba estek, és lekaszabolták, aki útjukba került.

Mióta és mikor szüretelünk?

Maga a fogalom a XVII. században vált általánosan ismertté, jelentésében akkor még kizárólag az érett szőlőfürtök betakarítását hordozva. Bár ma már más terményekre is használjuk a szüret megnevezést, önálló alakjában a szőlőszedésre és az azt körülvevő szokásokra, cselekvésekre gondolunk.

A termés betakarítása nyilvánvalóan akkor kezdődhetett, amikor megérett a gyümölcs, a mi tájainkon általában az október-novemberi időszak a hagyományos szüreti idő. A XVIII-XIX. században azonban nemcsak a természet, hanem az emberi rend is meghatározta a kezdőnapot: a városi és községi tanács, egyházi tized, s nem utolsósorban a földesúri járandóság szedésének rendje és módja (vagyis, hogy mikor kellett a beszolgáltatandó terménymennyiséget szedni).

Így vidékenként más-más időponthoz, általában valamilyen szent napjához kötődött a szüretkezdet, melyben természetesen az adott táj jellegzetessége, illetve a szőlőfajták érési ideje is közrejátszott. Az Alföldön és Eger környékén például Mihály napkor (szeptember 29.), a Dunántúl nagyrészén, valamint Erdélyben Terézia napkor (október 15.) fogtak hozzá a szüreti munkákhoz, míg Borsodban október 18-án, Tokaj-hegyalján október 28-án.

A szüret kulcseleme: a mulatság

A szüret, a többi szőlőmunkával ellentétben, társasmunka. A XIX. század közepe előtt a földesúrnál robotmunkában, később a falusiak kalákában, városi környezetben bérmunkások alkalmazásával végezték. A robotmunka alatt a szedőknek énekelniük kellett, hogy ne ehessenek a terményből. Bár a folklór szempontjából maga a szedés is jelentős, a szokások mégis leginkább a végzéshez, a folyamatot lezáró befejező naphoz kötődnek.

Talán nem is igen akad arra példa néprajzi hagyományainkban, hogy eltérő tájegységenként ennyire hasonlóak legyenek egy eseményhez kapcsolódó szokások, mint a szüret esetében. A mai, többé vagy kevésbé hagyományőrző szüreti bálok mind ugyanabból a szokásrendszerből táplálkoznak: a szüret végén megrendezett felvonulás, illetve mulatság hagyományából.

A múlt század fordulóján kiadott egységesítő miniszteri rendelet is a korábbi századokban kialakult hagyományokra alapozott, például a favázra aggatott fürtökből álló szüreti koszorú elkészítése, a végzés délutánján az uraság megköszöntése, melyben a gazda vagy vincellér jószívűségéről vagy fukarságáról is szó esett. Bár robotmunkáról volt szó, ilyenkor az uraság is ajándékozott, például megjutalmazhatta a szorgosabb szedőket. Ezt lakoma és mulatság zárta.

Egyes területeken a farsangi ünnepkörből ismert maszkos, alakoskodó felvonulásokat is tartottak, mely szokás Bacchus-kultuszra utaló elemet is tartalmaz, de valójában nem lehet kapcsolatot találni a görög-római mitológiai alakok és a megjelenő figurák között. Ez a fajta farsangi felvonulás leginkább városi környezetben, a céhek szüreti ünnepségein jelent meg.

Manapság városon nem ritkán diszkó-szerű bulit, vagy valamilyen együttes koncertjét hirdetik meg szüreti bálként. Ezeknek az esetek többségében a tényleges szőlőszedési munkához nincsen köze. Egyes vidékeken a szokás revival, azaz újjáélesztett változatával találkozhatunk, több helységben megpróbálják, sok más hagyományhoz hasonlóan a szüreti ünnepkört is feleleveníteni.

Széman E. Rózsa

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon. Bp., Akadémiai, 1977–82. (Online változat)
Képek forrása: Fortepan

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...