Kultúra és nyelv

„Elhozta az Isten piros pünkösd napját” – pünkösdi hagyományok, népszokások

2014. június 07. június 2nd, 2017 Egy hozzászólás

Pünkösd havának májust nevezik, ám maga a pünkösd, mozgóünnep lévén, a húsvét idejétől függően május 10. és június 13. közé eshet: idén június 8-9-én ünnepeljük. A pünkösdi hagyományok, mint néphagyományaink általában, keresztény és ősi pogány elemek keveredéséből jöttek létre.

A húsvét utáni negyvenedik nap áldozócsütörtök, mely Jézus mennybemenetelének ünnepe, az ötvenedik nap pedig pünkösd, amely napon a Szentlélek leszállt az apostolokra, akik ennek következtében különféle nyelveken kezdtek beszélni, az összesereglett, csodálkozó népből ki-ki a maga nyelvén hallotta a prédikációt. Közülük ennek hatására sokan megkeresztelkedtek, ekkor alakultak az első keresztény közösségek, így a pünkösd az egyház születésének ünnepe is. Sok helyen tartottak ezen a napon búcsújárást, a legjelentősebb és legismertebb pünkösdi hagyományok közé tartozik a máig is élő búcsújáróhely, Csíksomlyó, mely az utóbbi években nem csak keresztény, de összmagyar zarándokhellyé is vált.

Rövid, mint a pünkösdi királyság

Európa jelentős részén már a középkor óta tartanak pünkösdi vagy májuskirály-választást, ez a legismertebb pünkösdi hagyományunk. A királyt, amint arról Jókai Mór is írt Egy magyar nábob című regényében, lovasversenyen választották, ezt néhol egyéb erőpróbák is kiegészítették. Egy XIX. századi szokásleírás szerint a győztes „egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig”. Mivel csak egy évig tart az uraság, a mulandóságára, értéktelenségére utalva alakult ki a rövid, mint a pünkösdi királyság szólásunk.

„Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja…”

A pünkösdi hagyományokból a lányok sem maradtak ki, a pünkösdölés szereplői általában ők voltak, bár néha legényekkel együtt járták pünkösdvasárnap a falut házról-házra, bekérezkedés után énekelve, táncolva. A különböző vidékeken többféle típusa élt a szokásnak: központi szereplő lehetett a pünkösdi királynő, aki ruhájával is kitűnik a többiek közül; hasonlíthatott lakodalmas menethez; és az is előfordult, hogy nem választottak külön kiemelkedő szereplőket. Ha a pünkösdölésben lányok és legények egyaránt részt vettek, általában közös táncmulatság zárta a napot.

Hasonló, bár különálló szokás a pünkösdikirályné-járás vagy cucorkázás, ahol általában öt lány járt házról-házra, köztük a legkisebb (akár egész kicsi, 4-5 éves) volt a kiskirályné, őt vezették a többiek, termékenységvarázslással összekötött köszöntőt énekelve. A szokásnak a különböző vidékeken különféle formái alakultak ki, pl. Udvarhelyszéken a hesspávázás, Nyugat-Magyarországon a törökbasázás (itt egy 12-15 éves fiút öltöztettek be török basának, nadrágját szalmával tömték ki, felsőtestét zöld ágakkal, virágokkal díszítették, néhol láncokkal megkötözve vezették végig a falun; a szokáshoz törökökkel kapcsolatos mondani hagyomány fűződik), vagy a Dunántúl egyes részein a rabjárás (amikor is a pünkösdölő lányok lábuknál összeláncolt fiúkat vezettek, így kértek adományokat „a szegény katonaraboknak”). A pünkösdi népszokásoknak, az egyébkoriakhoz hasonlóan, szintén volt adománygyűjtő funkciója, általában tojást és pénzt kaptak érte.

Mulatságok, párválasztás

A pünkösdi hagyományok közé tartozik a párválasztásnak is, ilyenkor általában bálokat szerveztek a falvakban, Kalotaszegen például háromnapos táncot rendeztek. Csallóközben vámkereket állítottak, a bírságokból, vámból szerzett pénzt közösen mulatták el. Az udvarlási szokások közé tartozott, hogy a legények pünkösd hajnalára pünkösdi rózsát tettek a leány ablakába, vagy például Egerben a legény egy 8-10 éves, ünneplőbe öltözött kislánnyal mátkatálat küldött a választott lánynak, melynek közepén koszorúba font kalács és egy üveg bor volt kendővel letakarva, s ha a lánynak is tetszett a legény, hasonló tálat küldött vissza. A küldöncöt néhány krajcárral jutalmazták.

Jóslás, varázslás

Pünkösdkor a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágakat helyeztek, hogy a gonosz, ártó szellemeket távol tartsák; néhol ilyenkor állították a májusfát is. Időjárás- és termésjóslás is kapcsolódik az ünnephez, bár a különböző tájegységeken meglehetősen ellentétes jelentésekkel: Gyimesben például a pünkösdi eső jó termést jelent, Baranyában viszont nem kívánatos az eső, inkább a szép idő, ami bő bortermést hoz. A pünkösdi harmatnak szépségvarázsló erőt tulajdonítottak: a lányok napfelkelte előtt a kertben harmatban mosdottak, hogy szép legyen a bőrük.

Széman E. Rózsa

Forrás:
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika 1997. Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Mezőgazda Kiadó.

Képek forrása:
Magyar Elektronikus Könyvtár
Országalbum.hu

Leave a Reply