Közösség és nyelv

Elhunyt Szathmári István

2020. november 05. november 10th, 2020 Nincs hozzászólás

November 3-án, életének 96. évében elhunyt Szathmári István nyelvész, egyetemi tanár, nyelvművelő közösségünk szeretett és nagyra becsült tagja.

Szathmári István 1925-ben született Kisújszálláson. Itt is érettségizett, majd a debreceni egyetemen szerzett doktorátust és magyar–német–francia szakos középiskolai tanári diplomát.

A magyar nyelvészet mellett is itt kötelezte el magát a Bárczi Gézával való találkozása hatására. Bárczi Gézának Debrecenben még tanítványa volt, 1955-től az ELTE II. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszékének adjunktusaként pedig munkatársa lett. Mestere nyugalomba vonulásakor, 1970-ben ő vette át tőle a tanszék vezetését. 1975 és 1979 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja.

1983-ban vendégprofesszornak hívták meg a Helsinki Egyetemre. Ebben a tisztségében indította itt el és virágoztatta fel a magyar nyelv és irodalom szakot.

Főbb kutatási területei a stilisztika, a felvilágosodás korának nyelvi élete, valamint az irodalmi nyelv és a magyar nyelvtudomány története. Több tíz könyvnek szerzője, társszerzője vagy szerkesztője, és kutatásairól több száz cikk jelent meg a nyelvészeti-irodalmi fórumokon.

Tudományos munkásságát számos szakmai és állami kitüntetéssel ismerték el. Megkapta többek között a Déry Tibor-díjat, az Anyanyelvápolók Szövetsége Lőrincze-díját, a Faludi Ferenc Alkotói díjat és 2015-ben A Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is.

Szathmári István csaknem 70 éven át oktatott; magyartanárok, nyelvészek nemzedékei kerültek ki a keze alól. Tanár úr nevét azonban nemcsak a szakmabeliek, de a laikusok is megismerhették: a Magyar Rádió és a Duna Televízió nyelvművelő műsorainak állandó munkatársa volt, mert a tudomány művelése mellett szívügyének tekintette az anyanyelvi kultúra emelését is. Nyelvművelő mozgalmunk diákjainak személyesen is volt lehetőségük találkozni vele, hiszen évtizedeken át zsűrizett a legnagyobb anyanyelvi versenyeken.

Keszler Borbála 1992-ben így írt róla:

„1948-ban megkezdett és mind a mai napig szakadatlanul folytatott tudományos és tanári tevékenysége méltán emeli Szathmári Istvánt a mai magyar nyelvtudomány egyik meghatározó személyiségévé. Munkássága átfogó, egyetemes jellegű. Pályájára s vezetői módszerére is mesterétől, az iskolateremtő Bárczi Gézától kapta az útravalót. […] Kitűnő tanár és elkötelezett nyelvész, aki az életét az anyanyelv érdekében történő munkálkodásnak szentelte.”

 

Halálával nemcsak az egyik legnagyobb mai magyar nyelvészt veszítettük el, hanem azt a tanár urat, aki szelíd szavával, derűs egyéniségével, bölcs gondolataival, kitartó munkájával példakép lehetett diákjainak, munkatársainak egyaránt. Emlékét szeretettel fogjuk őrizni szívünkben.

 

Kapcsolódó írásunkban Szathmári István tanár úrtól Korzenszky Richárd OSB atya búcsúzik.

Leave a Reply