Minden közösség életéhez hozzátartoznak jeles események, évfordulók. 2015-ben több évforduló is figyelmet érdemel köreinkben. Fontos, hogy kellő tisztelettel forduljunk azok felé, akik megalapozták jelenünket, akik munkáját folytathatjuk és átörökíthetjük.
100 éve született Lőrincze Lajos
1915. november 24-én született Lőrincze Lajos nyelvész, a „tanár úr”. Sokan ismerhették őt rádiós, televíziós nyelvi ismeretterjesztő műsoraiból. Kodály Zoltán biztatására indította el a Magyar Rádióban az Édes Anyanyelvünk rádióműsort, amelyben 5 perces részekre osztva foglalkozott napi nyelvi kérdésekkel, érdekeségekkel.
Szerkesztője volt, többek köztt, a Magyar Nyelvőr, az Édes Anyanyelvünk, a Nyelvünk és kultúránk folyóiratoknak. Részt vett A magyar nyelvjárások atlasza (1968–1977) gyűjtőmunkálataiban, melynek összefoglalását A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere (1955) c. kötetben adta közre. Jelentős segítséget nyújtott az első Kazinczy-verseny megszervezésében, valamint ettől kezdve rendszeresen részt vállalt a bírálóbizottság feladataiban is.
Sokoldalú munkásságának középpontjában az emberközpontú nyelvművelés állt, amelyről legrészletesebben az ugyanezen a címen megjelent kötetében ír.
„Nyelvművelésünk mostani szemléletét én emberközpontúnak szoktam nevezni, a régebbi nyelvközpontúval szemben. Emberközpontú – két szempontból is. Először: a nyelvi jelenségeket a nyelvet beszélő ember, a társadalom érdeke, célja szempontjából nézzük; a társadalmi hasznosság, felhasználhatóság dönt a helyes és helytelen, a jó és rossz kérdésében; következésképpen abban, hogy a keletkező, jelentkező újat támogatjuk, tűrjük vagy tiltjuk. Tehát a nyelvi változások próbája is az, hogy használható-e, megfelelő-e, szükséges-e az ember, a társadalom számára. – Másodszor: a nyelvművelés tárgya nemcsak, sőt manapság főként nem a nyelv, hanem az ember. Legalábbis így kellene lenni.”
Az Anyanyelvápolók Szövetsége az iránta tanúsított tisztelet jegyében az idei évet Lőrincze Lajos-emlékévnek tekinti.
100 éve született O. Nagy Gábor
1915. június 6-án született O. Nagy Gábor nyelvész, tanár. Legismertebb munkája a Mi fán terem? – A magyar szólások eredete (1957) című műve, amely nagyon sokáig kötelező darab volt szinte minden könyvespolcon.
Az 1940-es évek végétől kezd el lexikológiával, lexikográfiával foglalkozni. Főleg frazeológiai kutatásaival, szólásmagyarázataival, szótörténeti tárgyú cikkeivel, ill. a szótárírás és a jelentéstan, ezen belül a szinonimika elméleti kérdéseit taglaló tanulmányaival szerzett érdemeket. Fontos művei közé tartozik még a Magyar szólások és közmondások (1966), a Magyar Szinonimaszótár (1978), valamint egyik szerkesztője volt A magyar nyelv értelmező szótárának (1959–1962) is.
80 éve született Montágh Imre
1935. július 29-én született Montágh Imre gyógypedagógus, logopédus. Legismertebb műve a Tiszta beszéd (1976), amelyből több színésznemzedék, valamint televíziós és rádiós műsorvezetők, bemondók tanulták meg a beszédtechnika alapjait.
Siket gyerekek után amatőr színjátszókkal kezdett el foglalkozni, innentől kezdve fogott bele a beszédtechnika oktatásába, 1973-től pedig a Színház- és Filművészeti Főiskolán tartott előadásokat.
A népszerűséget természetesen a televíziós és rádiós műsorok hozták meg, amelyek segítségével jóval több embert tudott a helyes kommunikációra, az érthető beszédre tanítani.
50 éves a győri Szép magyar beszéd verseny
1935-ben hangzott el Kodály Zoltán nevezetes Riadója, amely a beszédkultúra fejlesztésére hívta fel a figyelmet.
„Nálunk semmi beszédkultúra, semmi oktatás nincs, sőt a hangzó beszéd alaptörvényei sincsenek tisztázva!”
Hatására kezdték el szervezni az első kiejtési versenyeket a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Az elsőt 1939 áprilisában tartották, amelyen egy veszprém megyei diák, Lőrincze Lajos kapta az első díjat. A kiejtési versenyt megpróbálták kiterjeszteni más egyetemekre és a középiskolákra is, így 1939 tavaszán meg is hirdették a „kifogástalan kiejtés” versenyét középiskolások számára. Sajnos Kodály és környezete lelkesedése csupán ennyire tellett, nem vált rögtön országos mozgalommá.
1960. április 6-án Péchy Blanka színművésznő megalapította a szép magyar beszédért járó Kazinczy-díjat és ezzel együtt a Kazinczy-díj Alapítványt. Az alapítólevélben arról is rendelkezett, hogy „egymás után, időközönként váltakozva” „legalább ötven középiskolai tanulót” is díjazni kell. „A díjat megfelelő verseny lebonyolításával a középiskola tanári testülete ítéli oda és az igazgató a tanévzáró ünnepélyen adja át a nyertesnek.”
Az első Kazinczy-díjat 1963-ban adták át, majd 1965. február 1-jén a Művelődésügyi Közlönyben megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása a „középiskolai tanulóknak a Kazinczy-díjban való részesítéséről”. Ekkor jelentkezett az ország egyetlen Kazinczyról elnevezett középiskolája Győrből, hogy szívesen vállalná a házigazda szerepét.
Az első versenyek területi fordulóin „tíz legszebben beszélő tanuló szövegét magnetofonszalagra kell rögzíteni, s azokat a minisztérium illetékes osztályára továbbítani. Az így beérkező hangszalagok lehallgatása után dönt a Kazinczy-díj bizottság az érmek odaítéléséről”. Az ünnepélyes díjkiosztásra 1966. május 28-án Győrött, a Rába filmszínházban került sor, a Kazinczy-napok keretében, amelyet a győri Kazinczy Gimnázium szervezett.
Itt kezdődött meg a Kazinczy-versenyek története, amelyekből idén az ötvenediket rendezik Győrött.
Terjéki Tamás
Források:
Balogh Ferencné (szerk.) 1998. Lőrincze Lajos. Emlékezés és bibliográfia. Veszprém megyei bibliográfiák 3. Veszprém, Eötvös Károly Megyei Könyvtár. http://mek.oszk.hu/00000/00022/html/ (Letöltés ideje: 2015. 01. 25.)
Lőrincze Lajos 1980. Emberközpontú nyelvművelés. Budapest, Magvető.
Magyar Életrajzi Lexikon. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11371/11372.htm (Letöltés ideje: 2015. 01. 25.)
Magyar Néprajzi Lexikon. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-195.html (Letöltés ideje: 2015. 01. 25.)
Z. Szabó László – Wacha Imre 1978. A Kazinczy-versenyek története. Győr.
