Közösség és nyelv

Emlékülés Tompa Mihály tiszteletére az anyanyelv nemzetközi napján

A tavalyi évben Arany János, idén pedig a lelkészköltő Tompa Mihály tiszteletére rendezett emlékestet az Anyanyelvápolók Szövetsége, február 21-én, az anyanyelv nemzetközi napján.

A rendezvénynek a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum adott fényes és ünnepi otthont. Az összegyűltek először Juhász Judit, szövetségünk elnökének köszöntőbeszédét hallgathatták meg, majd ezt követően megemlékeztünk egy perces néma csenddel a napokban elhunyt Wacha Imre tanár úrról.
Ezt követően a zenei anyanyelvünkre hangolódtunk. A Gaál testvérpár, Eszter és Julianna, Zeneakadámiai növendékek előadásában Bartók Béla hegedű-duóiból hallgathattunk meg részleteket. A műsort a fevidéki Buzita községből érkező kisdiák, Hornyák Marek folytatta, aki Tompa Mihály: A költő című, 1845-ben íródott, versét szavalta el a közönségnek.

További képek a médiatárban »

Aművészi vonal után szakmai jellegű előadást hallhattunk Tompa Mihály életművéről, költészetének jelentőségéről és a mai irodalmi kánonban betöltött szerepéről, Kiss Jenő az Magyar Tudományos Akadémia professzorától, valamint Balázs Géza és Fráter Zoltán az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatóitól, továbbá Kovács Dániel nyugalmazott főiskolai tanártól. B. Kovács István gömörológus és néprajzkutatótól részletes leírást kaptunk Tompa Mihály szülőfalujának Hanvának a történetéről, valamint, az azóta is ápolt Tompa emlékhelyről. A szakmai megszólalások után Szűts Novák Rita irodalomtörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa, tartott egy könnyedebb hangvételű előadást Tompa Mihály és Arany János mély barátságáról és mutatott részleteket levelezéseikből.

Az este keretbe foglalva, zenei zárszót kapott Pölcz Ádám az ELTE doktoranduszának zsoltárfeldolgozásai által.

Móczik Amanda

Juhász Judit megnyitóbeszéde

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaink!
Az ünnepi alkalomhoz illő örömmel köszöntöm Önöket, hiszen mindig felemelő és fontos lehetőség számomra, amikor anyanyelvünk ügyében szólhatok. Hogy most örömöm mégsem teljes, annak fájdalmas oka van: néhány nappal ezelőtt váratlanul elhunyt Wacha Imre tanár úr. Itt, ebben a teremben, Önök előtt nem kell hangsúlyoznom, mit is jelentett ő a számunkra. Tudása, hite és embersége, a nyelvművelő mozgalomban betöltött szerepe kivételes rangot és szeretetet vont köré. Csak abban reménykedem, míg közöttünk volt, képesek voltunk éreztetni vele, mennyire becsüljük és szeretjük őt. A széphalmi „szent öreg”, Kazinczy Ferenc két évvel a halála előtt ezt írta – mintegy számunkra is feladatul: „Jó embernek soha sem hal meg a barát; él az az ő szívének még a sírban is, és minthogy már maga nem tehet semmit, ami őtet kedvessé tehesse a jóknál, a hátra maradt barátnak tiszte az ő képét viselni.” – kérem Önöket, egy perces néma felállással adózzunk drága emlékének. Köszönöm.

További képek a médiatárban »

Az anyanyelvek nemzetközi napját tavaly ugyanitt, ebben a teremben a rendkívüli szellem, Arany János emlékének szenteltük. Azt hiszem, joggal lehetünk rá büszkék, hogy mi lehettünk a kiadói Beke József gyémántdiplomás tanár úr páratlan munkájának. Arany János költői szókészletének három kötetes szótárát – az Emlékév nyitányaként – itt mutatta be Balázs Géza professzor. Ma Tompa Mihály a „főszereplő”, tavasszal, április 13-án délután pedig a magyar nyelv hete megnyitó ünnepségén Nagy László költői világát idézzük meg, – nemcsak a tihanyi rendezvényen, hanem a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal közösen indítandó országos előadássorozaton is.

Negyedszázados szünet után tavaly sikerült életet lehelnünk a hetvenes-nyolcvanas évek rendkívül népszerű és sikeres mozgalmába, így tíz városban és Budapesten, valamint Királyhelmecen és Nagyváradon csaknem 70 esemény zajlott a magyar nyelv értékeinek és Arany János költészetének ünnepi fénybe állításával. Kérem, legyenek segítségünkre abban, hogy ebben az évben újabb résztvevők csatlakozzanak hozzánk, és minél nagyobb nyilvánosságot kapjon a magyar nyelv hete 52. rendezvénysorozata. De örömteli jubileumra készülünk a Kazinczy Társasággal és a Petőfi Irodalmi Múzeummal is: áprilisban 10 esztendős lesz a Magyar Nyelv Múzeuma!

További képek a médiatárban »

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaink! Itt mondok köszönetet előadóinknak és közreműködőinknek, – hálásak vagyunk érte, hogy előadásukkal nemcsak ismereteinket gazdagítják, de vállalásunkban meg is erősítenek bennünket. Néhány napja, február 17-én, szombaton rendezték a Kazinczy-verseny kárpátaljai fordulóját. Mivel az ungvári járás iskoláit az influenza-járvány miatt bezárták, Nagydobrony helyett a beregszászi főiskolán zajlott a döntő. Megrendítő élmény volt. Látni és hallgatni az ünneplőbe öltözött diákokat, felkészítő tanáraikat, tapintható közelségben átélni a kisebbségi, lefokozott létbe, méltatlan életviszonyok közé kényszerített, az anyanyelvi oktatás elemi jogáért, az iskoláik megmentéséért küzdő, egyre fogyatkozó magyarság erőfeszítéseit, – fájdalmas, de lelkiismeretet is megmozdító élmény volt.

Nem férhet hozzá semmi kétség: a munkát folytatnunk kell. Nyelvészeknek és civileknek – ki-ki a maga hivatásában. És persze, folytatnunk kell itt az ünnepi ülést is. A Rimaszombatban született Tompa Mihályra gondolva kerestem elő Riedl Frigyes egy mondatát. A magyar irodalomtörténet első jeles képviselőjének – Arany János monográfiájában – leírt mondata száz évvel később, napjainkban is érvényes: „Aranynak és nagy költőinknek jelentősége ma nagyobb, mint valaha, mert a magyarság szellemi egységének biztosítékai minden kierőszakolt határon túl is.”

Leave a Reply

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...