Ismeret és nyelv

„Jaj, úgy élvezem én a strandot…” – nyári szavaink nyomában

Szerző: 2016. július 01. Nincs hozzászólás

Mióta járunk felüdülésként strandra, mikori az első bikini és kik készítettek először sört? Cikkünkben a nyárhoz, nyaraláshoz kötődő néhány szónak, illetve szokásnak jártunk utána.

„… és még Bambi is kapható!”

Talán nincs is olyan, aki ne ismerné az idézett dalt, s talán kevesebben, de azt is bizonyára sokan tudják, hogy Kovács Eszti Pancsoló kislány című slágeréről van szó. De honnan ered a strand szavunk, és mi is az a Bambi?

A strand német jövevényszó, Zaicz Gábor Etimológiai szótára szerint nyelvünkben 1904-ben jelent meg. Bár a közbeszédben mindent strandnak hívunk, ahol a nyári melegben megmártózhatunk, eredetileg csupán a tó-, nagyobb folyó- vagy tengerpartokon létrejövő, voltaképpen a szárazföld és a vízfelületet közötti, kavicsos vagy homokos átmeneti területet jelölte a szó. Már a viktoriánus Angliában is a pihenés és feltöltődés helyei voltak a strandok, de idegenforgalmi jelentőségük a huszadik század közepétől nőtt meg robbanásszerűen.

Ugyancsak a Tinta Könyvkiadó Retró szótára igazít el a Bambi esetében is, és nem, nem Felix Salten meséjéről, vagy az az alapján készült Disney-rajzfilmről van szó. A Bambi „Szintetikus narancs, málna, citrom ízesítővel készült magyar üdítőital, amit csatos üvegben árultak.” A szótár szerint a Pancsoló kislány nélkül ma talán nem is ismernénk, hiszen ez „állított maradandó emléket az egészségtelen és műízű, mégis sokak által kedvelt italnak, ami 1967 után átadta helyét a kóláknak. Feltámasztásával megpróbálkoztak 2001-ben, de sikertelenül.”

Fürdőruhatrendek az ókortól napjainkig

A strandhoz egyértelműen hozzátartozik a fürdőruha, amelynek formája, kinézete éppúgy változott az évek-évszázadok során, mint az egyéb öltözködési divatok. A Múlt-kor történelmi portál szerint fürdőruhát már az igencsak jelentős fürdőkultúrával rendelkező ókori rómaiak is hordtak, ráadásul ez kísértetiesen hasonlított az 1960-as években megjelenő bikinihez. Később azonban, a középkorban és kora újkorban csupán a pórnép szokásai közé tartozott a folyó- vagy állóvizekben történő megmártózás – a magasabb társadalmi rétegek, illetve az arisztokrácia ezekben az évtizedekben egyáltalán nem fürdött. A XVIII-XIX. században megélénkült a fürdőzési kedv, a fürdőruhák viszont inkább hasonlítottak egy kezeslábasra: kínosan ügyeltek arra, hogy az anyag víz hatására se váljon áttetszővé, hogy a kéz- és lábfejen, valamint a fejen kívül semmi ne legyen látható, sőt, a fürdőruha alsó szegélyébe köveket is varrtak, nehogy felemelkedjen a víz tetejére. A múlt század elejére ez azért eléggé megváltozott, de a fürdő- és úszódresszek még akkor is többet takartak, mint amennyit mutattak, s például Annette Kellerman ausztrál úszónő és filmsztár külön kampányt folytatott azért, hogy a nők testhez simuló fürdőruhát viselhessenek.

Fürdőruhadivat 1909-ben (forrás: mult-kor.hu)

Böjt idejére folyékony kenyér

Ha már szót ejtettünk az 1950-60-as évek kedvelt üdítőjéről, ne feledkezzünk meg a felnőttek szinte elengedhetetlen nyári „kellékéről”, a sörről sem. Bár eredetét csak találgatni lehet, egyáltalán nem véletlen az alcímben jelzett elnevezés, s nem csak amiatt, mivel alapanyaga az árpa- vagy búzamaláta. Ugyanis az első sör, illetve ahhoz hasonlatos ital valószínűleg úgy keletkezett, sok évezreddel ezelőtt, hogy egy napon felejtett nedves kenyérdarab erjedni kezdett. Ez ugyan még természetesen nem nevezhető mai értelemben véve sörnek, de régészek találtak olyan közel hétezer éves edényt, amelyben sör maradványait mutatták ki; az pedig egészen bizonyos, hogy a Kr. e. V–III. századi Egyiptomban és Mezopotámiában már gyártották a habos alkoholos italt. A magyar nyelvbe feltehetően még a honfoglalás előtti időkben került a szó valamelyik kelet-európai nyelvből, az évszázadok során ismert volt ser, serital formában is.

Tudva, hogy az első pezsgőt egy francia apátságban készítették, talán az sem meglepő, hogy a sörnek a mai formáját is szerzetesek alkották meg. Azon kívül, hogy magán a technikán is sokat fejlesztettek, úgy tartják, hogy ők honosították meg a sörnek komlóval való ízesítését. Számukra ez azért volt lényeges, mivel a nagyböjt ideje alatt a koplalás mellett a folyadékbevitel megengedett volt, s a sör, magas tápanyagtartalma miatt (mértékkel fogyasztva!), kiváló szolgálatot tett.

Széman E. Rózsa 

Források:
A sör rövid története. Házisör.hu
Etimológiai szótár (főszerk. Zaicz Gábor). Tinta Könyvkiadó, é. n.

Évi egy fürdés elég volt a középkorban. Index.hu – Ma is tanultam valamit!, 2016. márc. 6.
Így néztek ki a fürdőruhák a 20. század elején. Múlt-kor, 2015. aug. 5.
Burget Lajos: Retró szótár. Tinta Könyvkiadó, 2008.
Szerzetesek főznek sört Zircen. Origo.hu/MTI, 2015. máj. 28.
Wikipédia – Sör szócikk
Wikipédia – Strand szócikk

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...