Szemle

Mi a keserfa és hol van Dapán? – megjelent a júniusi Édes Anyanyelvünk

Szerző: 2016. június 16. Nincs hozzászólás

Az Édes Anyanyelvünk folyóirat júniusi számában leginkább a nyelvhelyességgel és oktatási kérdésekkel kapcsolatos cikkeket olvashatunk, de érdemes végigböngészni a néhány igazi csemegével szolgáló írás miatt is.

Padjupál a Dapánban

Egy nyolcvanéves budai nyelvemlék címmel írt valóságos időutazást ígérő cikket Saly Noémi. Az ígéretet az írás már a legelején be is váltja, ugyanis a török kori, majd a tizenkilencedik századi Magyarországra repít, azon belül is Budára. De nem időzünk egyik helyen sem sokat, csak éppen annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy megértsük: miért és hogyan vált a XX. század elejére valóságos bábeli zűrzavarrá a Duna jobb partján élők nyelvhasználata. Hogy hogyan történhetett, hogy egy alapvetően kétnyelvű közösséghez írt, az első pillantásra érthetetlen kevertnyelvűséggel fogalmazott meghívó betölthette rendeltetését: erre ad választ a cikk. Megtudjuk, hogy a Tabánt a német anyanyelvűek épp úgy ejtették (Dapánnak), mint ahogy Quendel (illetve a filmbeli megszemélyesítője, Pécsi Sándor) beszél Mikszáth Fekete városában, s azt is, hogy mit is jelent a padjupál – de ennek a felfed(ez)ését már az olvasóra bízom!

Nyelvhelyesség és nyelvtanoktatás

A fenti cikk egyébként a lap közepe táján található, három olyan írás után, melynek mindenike részben az oktatással foglalkozik. Fűzfa Balázzsal az élményközpontú oktatás elősegítésére írt tankönyveiről beszélgetett Balázs Géza, Baranyai Katalint, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet vezető szerkesztőjét viszont az intézet által fejlesztett nyelvtankönyvekről kérdezte. Magyari Sára a romániai magyar nyelvtanoktatásról írt, nem hagyva figyelmen kívül a kérdésnek azt az aspektusát sem, hogy Romániában a nyelvfejlesztés egyben nyelvmegtartást is jelent. Olvashatunk az -i birtoktöbbesítő jelről, megtudhatjuk, hogy mit csinál, aki önzőzik, milyen jelentésárnyalatai vannak a belenget szónak, valamint ismét előkerül egyik kedvenc témám: az oda távolra mutató határozószó, illetve igekötő, így nekem csak ideadni lehet valamit.

Ifjúsági melléklet

A szokásostól eltérően a júniusi számhoz társul a négyoldalas ifjúsági melléklet, az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Szervezetének hírlevele. Az első és második oldalon rögtön két egymásnak felelő cikket olvashatunk Gillich Katalin és Kerekes Barnabás tollából. Ez utóbbi írás a negyven éves Beszélni nehéz! rádióműsorról, abbamaradásáról-átalakulásáról, a köré szerveződő mozgalomról szól, míg az előbbi a nemrégiben megszűnt Nyelvőrző című tévéadás „élőszereplős” feléledéséről ad hírt.

Egy tavaly indult, határokon átívelő nyelvművelő verseny krónikája mellett még olyan kultúrtörténeti csemegével is találkozhatunk az Ifjúsági melléklet hasábjain, amely a magyar gyógyszernevek kialakulásának világába kalauzol. Dr. Orosz Tamás gyógyszerész a középkortól napjainkig követi a gyógyszernevek útját, jó néhány jellegzetes vagy figyelemfelkeltő példával. Érdekes többek közt, hogy egy 1700-as évek közepén megjelent gyógyszerárszabási jegyzék a kesufát Elefánt Tetűként emlegeti, a nyelvújítás korából pedig mára javarészt már szintén kikopott szavakról olvashatunk: például keserfának nevezték a fahéjat, a szunnyasztékról pedig kis gondolkodás után magunk is rájöhetünk, hogy a morfint jelentette.

Természetesen a júniusi számból sem hiányozhatnak a hírek, tudósítások, a Pontozó, valamint a Nyelv-ész-leletek.

Az Édes Anyanyelvünk júniusi száma digitálisan itt olvasható »

Széman E. Rózsa

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...