Közösség és nyelv

„Kell egy hely, ahol önmagunk lehetünk” – VIII. zsoboki tábor

2016. július 21. március 12th, 2017 Nincs hozzászólás

Bordi András ezekkel a szavakkal köszöntötte a zsoboki tábor résztvevőit. A Georgius Aranka Társaság idén nyolcadik alkalommal rendezte meg anyanyelvi táborát a csendes, kalotaszegi faluban. Számos érdekes előadás mellett egynapos kiránduláson és táncházban is részt vettek a táborozók, így testi és szellemi feltöltődést is kaptak a héten. Az eseményekről Erőss Anna számol be részletesen.

Hétfőn, a megbeszélt délutáni időpontban, a kolozsvári állomáson izgatottságtól csillogó szempárok fogadtak. Egy mosolygós, vidám társaságot alkottunk, amely egyre növekedett. Már a Zsobok fele tartó vonatúton elkezdődött az ismerkedés, beszélgetésbe elegyedtünk egymással. Zsobokon Kelemen Attila Csongor lelkipásztor áhítatot tartott, majd Péntek János nyelvész a moldvai magyar nyelvet és beszélőit ismertette meg velünk. Ezek után egy játékos bemutatkozás, ismerkedés következett, amelyet csak nagy nehézségek árán sikerült abbahagyni.

A tábor második napján nagyszerű előadásokat hallhattunk Farmati Annától, a Georgius Aranka Társaság elnökétől, Wacha Imre tanár úrtól és Juhász Judittól, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnökétől. Ezt követően felfedeztük Zsobok népi értékeit. Betekintést nyertünk egy kalotaszegi szobába, és a népviseletet is megcsodálhattuk. Kézműves foglalkozáson vettünk részt, majd sor került a Bordi-estre, amelyről rengeteg jót hallottam már. Mindez be is bizonyosodott. A mindenkit megmozgató játékok és éneklések teljesen feldobtak, a hangulat a tetőfokára hágott. Az épület és környéke a nevetésünktől, éneklésünktől volt hangos még a késő esti órákban is.

Szerdán az első előadást Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel tartotta, majd Ősz Előd levéltáros előadása által a Szenczi Molnár Albertről szóló ismereteinket gazdagíthattuk. Később Albert Júlia színművész foglalkozott velünk. Megtanultuk, hogyan használjuk helyesen a hangunkat, megértettük a hanghasználat és önismeret közötti fontos összefüggést. Ebéd után csapatokba szerveződve jártuk végig Zsobokot a megállókat keresve, ahol a csapat tagjaira kisebb-nagyobb megpróbáltatások vártak. Az akadályverseny hét megállójánál mindenki érvényesülhetett a kreativitási, ügyességi feladatoknál, az íjászkodásnál, vagy éppen a rovásírással kapcsolatos próbáknál. Este Marosán Csaba színművész bemutatóját láthattuk, vagyis Dsida-estet tartottunk.

Csütörtökön Tordaszentlászlóra látogattunk a Kalotaszegi Tájmúzeumba, majd a tordai sóbányát, illetve hasadékot kerestük fel. A varázslatos tájat szemlélve elámultam a természet tökéletességén, nem tudtam betelni a gyönyörű látvánnyal. Este Kerekes Barnabás tanár úr vezetésével játékos anyanyelvi foglakozás vette kezdetét, amely nagyon jó hangulatban telt, fordulatos és izgalmas volt.

A tábor ötödik napján Szebeni Zsuzsa színháztörténész előadását hallgathattuk, ezáltal gyarapítva tudásunkat. Kerekes Barnabás tanár úr előadása nagyon mély mondanivalóval bírt. Elgondolkodtató történetek hangzottak el az emberek közötti kapcsolatról, az Internet életünkbe való beépüléséről és a beteglelkű világról, amelyben élünk. A hallottak változtatásra, változásra ösztönöztek. A későbbiekben Köllő Csongor színművész foglalkozásán vettünk részt, majd a táncházra hangolódtunk, hiszen este a kalotaszegi néptáncban merülhettünk el.

Szombaton a délelőtti órákban Párizsra vetettük szemeinket: Matula Ágnes szerkesztő, Sediánszky Nóra dramaturg és Sediánszky János szerkesztő előadásait figyeltük érdeklődve. Délután a Ki mit tud?-ra készülhettek a fellépők, aztán Kerekes Barnabás tanár úrral ketyeréztünk, és a helyes kiejtés kérdéseit latolgattuk. Vacsora után a Ki mit tud? következett, mely során a táborozók megcsillogtathatták tehetségüket. Az akadályverseny kiértékelését izgatottan vártuk, nagyszerű perceket éltünk át. Ám elérkezett a táborzárás pillanata. Szóba öntöttük a bennünk kavargó érzéseket, gondolatokat. Mindenki hálás volt, hogy ott lehetett, és hogy együtt tölthettük azt a hetet.

Vasárnap délelőtt a Bethesda Gyermekotthon küszöbén állva körbenéztem. Csillogó szempárokat láttam, amelyekbe apró könnycseppek gyűltek… Felelevenedtek bennem az elmúlt hét csodálatos emlékei: a közös esti éneklések, a játékok, a kártyázások, az éjszakába nyúló beszélgetések, a vidám, felszabadult nevetések. Idén vettem részt először ebben a táborban, így mindezekre óriási élményként tekintek vissza.

Erőss Anna

Lélekcsend

Számomra valamiképp ez a szóösszetétel írja körül Zsobokot most, hogy visszagondolok. Egyértelműnek látom az okát: a kis kalotaszegi faluban lelkek találkoztak lelkekkel, hogy pár pillanatnyi csendben (mert ennyinek tűnt a hét nap) egymásra dőljenek és hallgassanak figyelőn, értőn. Leráztuk magunkról a hétköznapokat, a technika szorítását, az előítéleteket és megszokásokat, és csupaszon mertünk egymás elé állni már az első-második napon. Csend volt Zsobokon, és a csend belülről jött, mert mi akartuk, hogy ne ezer meg ezer gondolat nyüzsögjön a fejben, hanem lehetőleg csupán egyszerre egy: a figyelem a másik ember irányába. Ritka élmény volt ez. Szomorú lehet belátni, hogy egyre kevesebbszer vesz minket körül figyelmes-figyelő csend, és egyre kevesebbszer vagyunk hajlandóak mi magunk is elcsendesedni bárkiért is. Zsobokon megtapasztalhattam (és remélem, nem csak én), hogy ez a lélekcsend még létezik, létrehozható, és gyümölcsözővé formálható. Visszatekintve, ez marad számomra a tábor legerősebb üzenete.

Kovács Péter Zoltán

Leave a Reply

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...