Gárdony és hétvége. Az Anyanyelvápolók Szövetsége történetében ezek a szavak egy tanácskozást jelentenek, amelyet 1994 óta minden évben megrendeznek. Először a Velencei-tó partján, majd többek között Tiszakécskén, Diósjenőn tölthettek el két napot a helyi csoportok képviselői. Idén Tahitótfalun volt a találkozó.
Érkezésünk után érezhettük: Tahiban a nyugalom és a békesség fog minket kényeztetni. A környező dombok szépsége elvarázsoló volt. Alighogy fölocsúdtunk, egy harang hívó hangja jelezte, kész az ebéd. Miután feltöltődtünk picit (energiával és egy kis gombapörkölttel), bemutatkoztunk egymásnak.
Délután Kovács Zsuzsanna tanárnő mesélt nekünk életéről és munkájáról. Egy olyan emberrel beszélgethettünk, akitől igazán nem árt, ha tanulunk sok mindent. Azt hiszem, egyenességéről, bölcsességéről, tisztességéről és jóságáról mindannyian példát vehetünk.
Este a vidámságé volt a főszerep. Számos jópofa, mókás játékkal szaladt el az idő. Repkedtek a kacsintások, a tekintetek csak úgy szövődtek egymásba. Nevetés és kacagás töltötte be a teret. A játék után nyugovóra tértünk.
Másnap reggel Kerekes Barnabás tanár úr osztott meg mély, bölcs és megszívlelendő gondolatokat. Számos egyéb mellett sok érdekességet hallhattunk a szövetség életéről is. Az Ifjúsági Tagozat vezetői beszámolót tartottak, hogy éppen mi a helyzet és mindenki megosztotta gondolatait. A hasznos tapasztalatcsere után ismét megkondult a harang, és a gőzölgő töltött káposzta már várt minket az étkezőben.
Csodás élmény volt az ismerősökkel találkozni, vagy éppen új ismeretségeket kialakítani. Emlékként szép gondolatokat és sok emléket lehetett magunkkal hozni. Adja Isten, hogy lehessen még sok ilyen nagyszerű, egymással töltött hétvégénk!
Bálint Ádám
