Szemle

Kétnyelvűség kisebbségben és többségben

2014. november 05. március 18th, 2017 Egy hozzászólás

Alapvetően kétféle két- vagy többnyelvűség létezhet: önként vállalt, és kényszerhelyzetből adódó. Ez utóbbira jó példa a kisebbségben élők esete, hiszen ha érvényesülni, vagy egyáltalán létezni akarnak szülőföldjükön, el kell sajátítaniuk egy második nyelvet, az állam nyelvét, lehetőleg minél jobban. De anyanyelvi környezetben is van lehetőség a második nyelv minél korábbi elsajátítására, akkor is, ha erre nem a családban kerül sor, hiszen egyre több intézmény biztosítja már ezt. Klein Ágnes Utak a kétnyelvűséghez c. munkája azokat az utakat mutatja be, amelyek során hatékonyan magunkévá lehet tenni egy második nyelvet, kitérve az anyanyelv elsajátításának mikéntjeire is.

Anyanyelv, idegen nyelv vs. első nyelv, második nyelv

Bár általános értelemben anya-, illetve idegen nyelvről van szó, a szerző az első és második nyelv fogalmakat használja. A meghatározások adta finom különbségek nem is annyira az első, mint a második nyelv esetében fontosak. Általánosan elfogadott definíció szerint második nyelv az, amit a beszélő a mindennapi kommunikációban használ, az anyanyelve mellett. Klein Ágnes emellett azt tartja, hogy az idegennyelv-tanuláshoz társul valamiféle asszociáció a formális oktatási keretről, holott ő könyvében éppen azt vizsgálja, hogy családban, vagy óvodában, de mindenképpen még iskolás kor előtt hogyan tudnak a gyerekek elsajátítani (! nem megtanulni) egy második nyelvet.

A kétnyelvűség meghatározására többféle elmélet is létezik. Magát a jelenséget is több oldalról (neurolingvisztika, pszicholingvisztika, szociolingvisztika vagy pedagógai) lehet megközelíteni, és vonatkozhat egyénekre, csoportokra, közösségekre, vagy akár társadalmakra is. Ami általános minden definícióban az az, hogy két- (vagy több)nyelvűségnek azt nevezzük, amikor az említett egyének vagy csoportok szükségszerűen két (vagy több) nyelvet használnak mindennapi kommunikációjuk során. Az elméletek azonban arról, hogy kit nevezhetünk kétnyelvűnek, merőben eltérőek, hiszen onnan, hogy azt, aki anyanyelvi kontroll alatt tudja tartani mindkét nyelvet, odáig, hogy az is kétnyelvű, aki az anyanyelvén túl egy másik nyelven is ért, elég széles a skála. Általános értelemben azonban azokról a személyekről van szó, akik a mindennapjaikban, felváltva képesek használni két vagy több nyelvet.

Az elsajátításról

Bár a tanulmánykötet már alcímében is jelzi, hogy az iskolás kor előtti második nyelvelsajátítás áll a középpontjában, az elsajátítás módját itt is tipizálni lehet a gyermek kora alapján. Alapvető különbség van ugyanis aközött, hogy a gyermek ún. monolingvis vagy bilingvis módon sajátítja-e el az első nyelvet. Az első esetben ugyanis arról van szó, hogy három éves koráig csupán egy nyelven beszél, utána következik (különféle okoknál fogva) a második nyelv elsajátítása, a másodiknál viszont párhuzamosan tanulja mindkét nyelvet (pl. ha a szülők két különböző nyelvet beszélnek), így a további nyelvek tanulásához szükséges kategóriák párhuzamosan feljődnek mindkét nyelven.

Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy az egyéni kétnyelvűek milyen csoport részét képezik. Ahol ugyanis szabad választás következménye a második nyelv tanulása (ún. elit kétnyelvűség, vagy a nyelvi többséghez tartozó családok gyermekei, ha kisebbségi nyelvet tanulnak), a környezet pozitívan viszonyul a gyermekhez, ami motiválóan hat. Ugyancsak motivált, de már érzelmileg, ha a gyermek az egy személy – egy nyelv elve alapján a két különböző nyelvű szülőhöz szól különböző nyelven. Legnehezebb helyzet, amikor a nyelvi kisebbséghez tartozó gyermeknek egy nem toleráns környeztetben kell elsajátítania a többségi nyelvet.

Utak a kétnyelvűséghez

A szerző a kötet négy nagy egységében röviden beszél a nyelv fogalmáról komplex megközelítésben, valamint az első nyelv elsajátításáról, valamint, hogy milyen eltérések mutatkoznak az elsajátításban az első és második nyelv esetében, a már említett mono-, illetve bilingvis környezetre fókuszálva. A harmadik fejezet szól a második nyelv elsajátításának módjairól, típusairól, a kétnyelvűséghez vezető utakról.

A szerző háromféle utat említ:

  • családban, szimultán, azaz párhuzamosan elsajátított nyelvek, az egy személy – egy nyelv elve alapján;
  • családban, de szukcesszív módon, azaz valamennyi idő (2-3 év) elteltével kezdi tanulni a gyermek a második nyelvet;
  • szimultán+szukceszív (itt több nyelvről van szó), vagyis bilingvis környezetbe nő bele, és néhány év múlva kezdi elsajátítani a harmadik, negyedik nyel(ek)et is, ez utóbbiakat többnyire irányított módon.

Bár mindhárom út létező, és átfedéseik ellenére is különféle módokat jelölnek, Klein Ágnes szerint a gyermekkori kétnyelv-elsajátítás legtipikusabb esetei:

  • szimultán;
  • szukcesszív, természetes módon (a környezet nyelve eltér a család nyelvétől) – pl. nyelvi kisebbségek esetében;
  • szukcesszív, irányított módon (az óvoda nyelve eltér a családétól és a környezetétől egyaránt) – pl. nyelvi többséghez tartozó szülők idegen nyelvű óvodába íratják gyermeküket, de ugyanerről beszélhetünk a nyelvi kisebbséghez tartozó szülők csoportjával kapcsolatban is, akik a többség nyelvének elsajátítását gondolják megkönnyíteni azzal, hogy gyermeküket nem anyanyelvi óvodába járatják.

Az utolsó fejezetben a szerző külön kitér a kisebbségi nyelv és kultúra átörökítésére, melyben a kisebbségi óvodáknak jelentős szerepük van. Példaként a magyarországi német kisebbség helyzetét mutatja be. Az őshonos kisebbség mára a nyelvvesztés legvégső stádiumába ért, a tendencia megállításában tudnak segíteni az anyanyelvi vagy kétnyelvű óvodák. Bár már az előszóból tudjuk, hogy a tanulmány alapját magyar–német kétnyelvű gyermekek nyelvhasználatának vizsgálata képezi (vegyes vagy egészében kisebbségi családok, itthon vagy Németországban), érdekes (és érdemes) lett volna a kutatást a határon túli magyar kisebbségekre is kiterjeszteni, hiszen egyes esetekben (pl. a székelyföldi, tömbben élő magyarság esetében) valószínűleg eltérés mutatkozna a magyarországi német, vagy németországi magyar gyermekek nyelvelsajátításával, nyelvhasználatával szemben.

Az Utak a kétnyelvűséghez c. kötet 20% kedvezménnyel megvásárolható a Tinta Könyvkiadó honlapján.

Széman E. Rózsa

Egy hozzászólás

Leave a Reply