Miért jó magyarnak lenni? – a Mi, magyarok kiállításról

2015. június 09.Kultúra és nyelv

Hogyan lehet ma a magyarságról beszélni? Mi az, amire büszkék lehetünk magyarként? A Mi, magyarok kiállítás azt mutatja meg, hogy mi jelenti, jelentheti számunkra, magyarok számára mai életünkben a gyöngyöt, a szívet vagy a lángot, Kosztolányi Dezső tíz legszebb magyar szavával kalauzolva végig bennünket mindazokon a kincseken, amik büszkévé tehetnek magyarságunkra.

Fedezd fel a nemzeted 10 szóban

„A kiállítás célja, hogy, Kosztolányi tíz legszebb szavára felfűzve, mindegyik szó mögé egy-egy tématerületet felépítve rámutasson arra, hogy magyarként mi mindenre lehetsz büszke. Nagyon kényes kérdés, hogy hogyan lehet a magyarságról beszélni a ma adott körülmények között. Az a fajta szemlélet, amit a kiállítás közvetít, kicsit paradigmaváltás. A magyarságunkról sokan, sokszor a hungaropesszimizmus keretében gondolkodnak. A Mi, magyarok pont arra fókuszál, hogy mi az, ami jó.” – fogalmazott Rabec István nyelvész, múzeumpedagógus, a kiállítás egyik munkatársa.

A budapesti Magyarság Házában 2014 őszén nyílt interaktív tárlat elsődlegesen az általános és középiskolások figyelmét szeretné a pozitív gondolkodásra irányítani, tárlatvezetést, múzeumpedagógiai foglalkozásokat, ún. élményórákat kínálnak iskolás csoportoknak. A nyelv, az irodalom, természeti kincsek, a gasztronómia, a hősiesség, az áldozatvállalás, az építészet, a tudományos élet múltbéli és mai képviselői, valamint a sport területeit körbejáró tematikus termek két legfőbb jellemvonása: jóleső érzéssel csodálkozik rá a látogató az értékekre, s mindezeket a világ legtermészetesebb módján tárja elénk a kiállítás. A hihetetlen mennyiségű információ, hang- és videó anyagok, interaktív térképek, játékok pedig többedjére visszatérve is tudnak újat nyújtani.

Hányféleképpen lehet beszélni anyanyelvünkön?

„Nagyon kevesen tudják, hogy a magyar nyelv hol helyezkedik el a világ nyelveinek a sorában. 2.800 és 10.000 közé tehető a nyelvek száma, sokan ezt sem tudatosítják, általában azt gondolják, hogy 2-300. Ahhoz képest, hogy a világ nyelveinek többsége pici nyelv, a magyar nyelv eléggé nagynak számít az anyanyelvi beszélők alapján. Ennek tudatosítása is fontos.”

Az első, az anya szó köré épített teremben nyelvünk eredetével, történetével, indul a kiállítás. A „nyelv erdejében” járva arra is rámutat, hogy hogyan fejlődik, változik a nyelv, hogyan mondtak egyes szavakat az ős-magyar korban, hogyan mondjuk mi ma. (S hogy honnan tudjuk, hogyan mondták akkor? Akkoriban nem volt még helyesírás – szerencsénkre.)

A terem másik fele a nyelvi sokszínűségre fókuszál. A tíz nagy magyar nyelvjárási régiónak számos alegysége, a kor és társadalmi rétegzettség mellett kinek-kinek az egyéni, sajátos nyelvhasználata mind-mind külön nyelvet jelent az egységes magyar nyelven belül. A cél erre felhívni a fiatalok figyelmét – ezt szolgálja a nyolc videó felvétel, amelyen nem „befőttes üvegben” jelennek meg a dialektusok, hanem a maguk élő valójában. „Ha ennek az életszerűségét akarom megmutatni, akkor hitelesebb, ha fiatalokat szólaltatok meg, a dilemmáikkal együtt. Ki is mondják többen, hogy büszkék rá, tudatosan használják; van, akinek kicsit lekopott, de ha hazamegy, újra felerősödik.

A sokféleség is megjelenik. Nagyon fontos információ, hogy tudatosítjuk a kettősnyelvűséget ezzel kapcsolatban, néha szenvednek a kamera előtt, időnként egyes témák mentén átváltanak a köznyelvre. A középiskolásnak pedig, aki eljön, azt is tudatosítania kell, hogy mi az ő felelőssége. A kiállítás azt erősíti fel, ami valóban a gazdagság, és nem, ami a sztereotípia.” – tette hozzá Rabec István.

Gyöngy, szűz, ősz, csók

Tudták, hogy van olyan őshonos növény a Kárpátokban, melynek legközelebbi rokona a Himalájában él? Vagy hogy többtucat természetes ásványvízforrásunk van? Tudják-e, hogy melyik a 12 legszebb magyar vers, hogy ezekből egy-egy szerepel évente a Nagy Versmondáson április 11-én, s hogy fiatal slammerek továbbgondolták a versek mindegyikét? A gyöngy (irodalom – versek), a szűz (természeti kincsek – ásványok, növények állatok), az ősz (hagyományos magyar vendéglátás, hungarikumok) és a csók (a megkövült múzsa – építészet) termeiben a mindezekre kapott válasz mellett még számos szemet és fület gyönyörködtető képpel, hanggal, tárggyal találkozhatunk. Belehallgathatunk versekbe, zeneművekbe s nemcsak földrajzi, hanem gasztronómiai ismereteinket is próbára tehetjük.

Győzelmek vs. vereségek

A magyar történelemről mint vesztes csaták sorozatáról szokás beszélni. Pedig vannak sikereink; hiszen a törökellenes háborúk, az 1848-as szabadságharc, vagy az 1956-os forradalom mind győztes harcok, győztes csaták voltak, akkor is, ha volt törökuralom Magyarországon, ha a ’48-as felkelést megtorlás követte, vagy ha az ’56-os forradalmat pár hét után leverték. Ettől függetlenül ezek hatalmas tettek, nemcsak a magyarság, hanem Európa számára is – erről szólnak a kard (hősiesség, küzdelem, bátor kiállás) és a vér (áldozatok a hazáért) termei.

Nemcsak a forradalmakra irányítja figyelmünket a kiállítás, hanem például a legbátrabb város, Balassagyarmat példájára is. A történelmi tények mellett pedig kipróbálhatjuk, hogy milyen messzire tudnánk kilőni egy nyílvesszőt, mekkora súlyt kellett magukon cipelniük a páncélos hadba vonulóknak, vagy azt is megtudhatjuk, hogy ki volt a (szó szerint) legkeményebb fejű magyar huszár.

Győzelmekről mesélnek az utolsó témakör, a szív termei is: sportsikereink több évtizedes múltjával és jelenével találkozik a belépő, melyek közösséget összetartó erőként működnek.

(Magyar) élet a Marson

Ha valakit az űrkutatás, és azon belül is a magyaroknak az űrkutatásban betöltött szerepe érdekel, az is talál magának való érdekességet a Mi, magyarok termeiben. A sír termében, mely egykori és mai tudományos életünk lángelméire hívja fel a figyelmet, központi helyen egy Mars-járó fogadja a belépőt; az utóbbi években több ilyen eszköz fejlesztésében is részt vettek magyarok, nem kis mértékben.

De orvostudománytól biológián, kémián át fizikáig vagy agrártudományig számos felfedezőt adtunk mi, magyarok a világnak, akik közül csupán százhuszat sorol fel a terem egyik fala. És a történet folytatódik: a láng a nemzeti és nemzetközi diákolimpiák sikereit sorolja fel, amellett, hogy teret ad az önfeledt játéknak is: az egyik, ha nem a legismertebb magyar, Rubik Ernő nevéhez fűződő játékok sora várja a játékos kedvűeket.

„A nép sokféle nyelven beszél, de egyforma szívvel szeret” – olvashatjuk Jókai Mór idézetét a szív egyik termében. A „sokféle nyelv” és az „egyforma szív” egyaránt megjelenik a Mi, magyarok kiállításon, magyarságunk sokszínű szerethetőségét mutatva be.

Széman E. Rózsa

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...