Korábbi írásainkban településnevek, tájnyelvi szavak, népi gyógynövénynevek és családnevek eredetének jártunk utána. Most szólásainkra került a sor. Sokat közülük nap mint nap használunk, másokat nem is ismerünk.
Számos mondás bibliai eredetű vagy már az ókori Rómában is létezett, vannak népi megfigyelésen, bölcsességen alapulók, irodalmi vagy történelmi eredetűek, a legújabbak pedig regényekből, filmekből, esetenként politikusoktól származó idézetek. Megfelelő helyzetben használva választékosabbá tehetik beszédünket, ugyanakkor ismernünk kell tényleges jelentésüket, nehogy rosszkor, rossz helyen süssünk el egy oda nem illő mondatot. Bárdosi Vilmos tanár úr a Tinta Kiadó gondozásában megjelent Szólások és közmondások eredete című szótárában több mint 1800 szólás, közmondás és szállóige jelentését és eredetmagyarázatát gyűjtötte össze. Ebből a gyűjteményből adunk most közre néhányat.
rendben van/jól áll a szénája
E szólás eredetét a mezőgazdaságban kell keresnünk. Amikor lekaszálják a szénát, egy ideig száradni hagyják a földön; úgy mondják: a széna rendekben hever. A megszáradt szénát azután boglyákba kell rakni, mert ha megázik a földön, könnyen tönkremegy. Régen a jó renden van volt a mai rendben van kifejezés megfelelője. Akinek tehát jó renden van a szénája, annak nem kell aggódnia, hiszen időben rendbe tette, majd boglyákba rakta a szénáját. Ezért mondjuk ezt arra az emberre, akinek kedvezően alakulnak a körülményei, (hivatali) ügyei vagy egészségi állapota.
fogához veri a garast
Sokan az gondolják, hogy a regényekből, filmekből ismert régi szokásból ered a szólás, miszerint a kézhez vett arany- vagy ezüstpénzbe harapva győződtek meg azok valódiságáról. Néprajzi adatok ugyanakkor arra utalnak, hogy nem a kapott, hanem az éppen kiadott pénzt verték a fogukhoz a vevők. Babonás elképzelés, hogy az ember valamilyen mágikus egységben van azokkal a dolgokkal, amihez a nyála hozzáér, amit megköpköd. Ebben bízva emelték szájukhoz a fizetőeszközt azok, akik kiadott pénzüket szerették volna viszontlátni. Később, ahogy a babona kikopott, ’kicsinyes, zsugori’ értelemben használták azokra, akik még mindig gyakorolták ezt az idejétmúlt szokást.
csütörtököt mond
Eredetéről nincs biztos magyarázat. Korábban csettet vet, csüttöt vet formában létezhetett. Azt feltételezik, hogy a csett, csött, csütt hangutánzó szavak a régi lőfegyverek csattanását jelölték, ha nem sültek el a ravasz meghúzásakor. A vet ige a lobbot vet a puska (elsül) kifejezésből származhat. A csüttöt vet alakból német hatásra alakulhatott ki a csüttöt mond forma, mert a puska el nem sülését a versagen igével fejezték ki (sagen = mond). A csüttöt pedig a népnyelv a hasonló alakú, humoros csütörtök szóra cserélte le. Akkor használjuk, ha valamilyen vállalkozás, nem sikerül, valaki leszerepel vagy kudarcot vall.
sziszifuszi munka
Sziszüphosz az ógörög mondavilág szerint a legravaszabb halandó volt, túljárt az emberek és az istenek, köztük Zeusz eszén. Gaztettei miatt Thészeusz megölte, és az alvilágban az volt a büntetése, hogy egy hatalmas sziklatömböt kellett felgörgetnie egy hegyre, de akárhányszor felért, az mindig visszagurult. Ma a nagy erőfeszítéssel végzett, mégis hiábavaló, eredménytelen munkára mondjuk.
lóvá tesz
A szólás a boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmekből ered. Régen úgy tartották, hogy a boszorkányok nemcsak seprűn tudnak lovagolni, hanem áldozatukat lóvá változtatva tudnak rajta orgiák színhelyére röpülni. Az, akit lóvá tettek, azaz elvarázsoltak, ki volt szolgáltatva a boszorkánynak, a banya azt tett vele, amit csak akart, például kínozhatta is. A hiedelmek kihalásával az eredeti ’megkínoz’ jelentés ’packázik vele’ tartalommá szelídült. Mai jelentése: rászed, becsap, ugrat valakit.
kvittek vagyunk
Jelentése: kölcsönösen nem tartozunk egymásnak vagy egyformák vagyunk bizonyos tekintetben. A német kvitt szó a francia quitte, être quitte envers qqn kifejezésből ered, jelentése: nem adós, tartozását megfizette valakinek. A francia szó a latin quietus ’nyugodt, közönyös’ főnévből származik.
Ez nekem smafu!
A közömbösség kifejezésére használt szólásban szereplő smafu szó osztrák eredetű: a schma(n)fu ott ’ocsmány, közönséges’ jelentésben használatos. A német alak a francia Je m’en fous (ejtsd: zsö man fu) ’Teszek rá!, Fütyülök rá’ jelentésű mondatnak szóként felfogott átvételéből származik.
A szótár megvásárolható a Tinta Könyvkiadó honlapján.
dr. Orosz Tamás
Forrás: Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete, Tinta Könyvkiadó, 2015
