Szemle

Néma mesterektől sok jót tanulhatni – Magyar–latin közmondásszótár a Tinta Könyvkiadótól

Szerző: 2014. május 01. Egy hozzászólás
Magyar–latin közmondásszótár

Bár a latin nyelv ma már messze nem képviseli annyira egyértelműen a műveltséget, mint akár még száz évvel ezelőtt is, mondandónkat nap mint nap átszövik a latin eredetű vagy latin közvetítéssel nyelvünkbe került közmondások, szólások, szállóigék – olyannyira, hogy sokszor nem is tudjuk, hogy honnan származnak. Margalits Ede – Kovács Erzsébet Magyar–latin közmondásszótára, mely ez évben jelent meg a Tinta Könyvkiadó Az ékesszólás kisszótára sorozatában ebben nyújt segítséget mindazoknak, akiket érdekel egy-egy közmondás, szólás eredete, vagy kíváncsiak azoknak latin megfelelőjére.

„Minthogy a legtöbb közmondásnak megvan az a sajátossága, hogy azt igényli: azon a nyelven csendüljön fel, amelyen megszületett; mivel ha idegen nyelvbe vándorolna át, sok elveszne bájából. Mint ahogy vannak bizonyos borok is, amelyeket nem lehet exportálni és nem tartják meg természetes jó ízüket, csak azon a helyen, ahonnan származnak.” – idézi Kovács Erzsébet Erasmus adagiumát (a humanista szerző által összegyűjtött görög és latin közmondások tárát) a Magyar–latin közmondásszótár előszavában.

Abban ugyan nem feltétlen kell egyetértenünk, mint folytatja, hogy a latinból magyarított közmondások elvesztették volna klasszikus ízüket, de nem kell mindenáron csak magyar eredetiek után kutakodnunk, mint tették ezt a XIX. században. Ez már csak azért is lehetetlen volna, mert a latin nyelv, kultúra évszázadokon át olyan szervesen épült bele minden művelt nép nyelvébe, így a magyarba is, hogy a például görög és biblia eredetű közmondások is latin közvetítéssel jutottak el hozzánk.

Szólásaink, állandósult szókapcsolataink egy részéről (például szükséges rossz, kézzel-lábbal, vagy a kákán is csomót keres) sokszor nem is gondolnánk, hogy úm. idegen eredetű, vagy legalább is megvan az antik megfelelője, de ugyanez igaz a Bibliából származó közmondásaink közül is jó néhányra.

A kötet szerkesztője, Kovács Erzsébet munkája alapjául azt a több mint százéves gyűjteményt tekintette, melyet Margalits Ede állított össze A magyar közmondások és szólások rostája címmel. Ez az anyag azonban kötetben soha nem jelent meg eddig (a Nyelvtudományi Közlemények közölte részletekben), pedig a mű jelentős érdeme volt, hogy Margalits párba állította a magyar közmondásokat latin megfelelőikkel.

Kovács Erzsébet a kötet előszavában részletesen ír arról, hogyan dolgozott Margalits szövegkorpuszával, melyet kiegészített és bibliográfiai hivatkozásait is pontosította. A Magyar–latin közmondásszótár így nagyjából 2000 magyar közmondás, szólás klasszikus és újkori latin megfelelőjét tartalmazza, 595 magyar címszó köré csoportosítva, mely könnyen kereshetővé teszi a meglehetősen bő anyagot – természetesen akkor, ha tudjuk, hogy nagyjából milyen témakörben, milyen jelentésű közmondást keresünk. A filológus beállítottságúak is örömmel lapozgathatják a kötetet, hiszen mindegyik latin és magyar közmondás mellett szerepel annak forrása is.

A szótár a Tinta Könyvkiadó honlapján 20% kedvezménnyel vásárolható meg.

Széman E. Rózsa

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...