Ismeret és nyelv

Pályázati tanácsok a magyar nyelv OKTV-re

2014. január 03. március 18th, 2017 Nincs hozzászólás

Hamarosan elérkezik a magyar nyelv OKTV második fordulójának végső időpontja. A pályamunkák postára adásának határideje január 22. Bízunk benne, hogy a versenyzők már javában dolgoznak választott témájukon, mi azért közzétesszük az Édes Anyanyelvünk októberi számában megjelent segédanyagot Gallasy Magdolnától és Szarvas Ritától mindhárom témában, hátha sikerül még egy-két jó gondolatot, szakirodalmat találni közöttük. Ha pedig bárkinek egyéb ötletei lennének a témák kidolgozásához, akkor nyugodtan írja meg nekünk a cikk alján a hozzászólásokban.

Jó munkát kívánunk minden versenyzőnek!

1. Az „emberközpontú nyelvműveléstől” a nyelvhasználat aktuális kérdéseiig

Mit jelent az emberközpontú nyelvművelés fogalma? Miért más, mint az előzmények, milyen az utóélete, melyek az ismérvei – mi a jelentősége?
Lőrincze Lajos Emberközpontú nyelvművelés c. könyvét összefoglalásnak és példatárnak tekinthetjük, az ideválogatott írásaiból megismerhető az a szemlélet, melyet a cím jelez, s melyről tudjuk, hogy a nyelvművelésnek új irányt adott.
E szemlélet szerint a nyelvi jelenségeket a nyelvet használó emberek szempontjából nézzük, ennek megfelelően a nyelvművelés tárgya elsősorban nem a nyelv, hanem az ember. A nyelvhasználóknak szól a nyelvhasználatról. Nem hibákat keresve és hibáztatva, hanem pozitívan, a nyelvi ismeretterjesztés segítségével, a nyelvi műveltség emelésének céljával. Bízva abban, hogy a nyelvi világban tájékozott ember maga is képes dönteni a nyelvhasználat módjában és egy-egy nyelvi jelenség értékelésében.
A témát választóknak azt ajánljuk, hogy válasszanak ki néhányat a Lőrincze-kötet tanulmányaiból (például a nyelvi hitelesség térben és időben vagy a dialektológia dialektikája témáit), és gondolják végig a példákat és állításokat. Mivel értenek egyet, és mivel nem? Változott-e, s ha igen, miben változott az azóta eltelt 3-4 évtized alatt maga a nyelvi jelenség (pl. úgy tűnik, tudnók, meg van írva) és a róla tett megállapítások érvényessége? Érvényes-e, hogy „nagy úr a nyelvszokás”? Fontos-e a nyelvről való ismeretek bővítése? Mit rejt az „így is jó, úgy is jó” mondásba rejtett nyelvi szemlélet?
De fordítva is vizsgálódhatnak: a mai nyelvhasználati problémák (például a nyelvjárásiasság a társadalomban; az írói nyelv hatása) hogyan jelentek meg az ún. Lőrincze-korszakban? Milyen válaszok születtek, és milyenek születnek ma?
A pályamunkának legyen egy áttekintő és egy konkrét példákat bemutató, elemző része is. E példákat gyűjthetik a nyelvi jelenségek és hátterük köréből, de lehetnek a példák a nyelvműveléssel (és a nyelvre vonatkozó tervezéssel, stratégiával) foglalkozó, a módszerre, a lehetőségre, szükségességre vonatkozó állítások is.
Szakirodalomként bármelyik Lőrincze-írás felhasználható, de főként az Emberközpontú nyelvművelés (Magvető, Budapest 1980) kötet tanulmányait ajánljuk.
A Magyar Nyelvőr 129. évfolyamában jelent meg egy „Emlékszám Lőrincze Lajos születésének 90. évfordulójára”; az ebben található írások közül témánkhoz legközelebb állnak a Lőrincze munkásságával, illetőleg az azt megelőző és követő helyzettel foglalkozó tanulmányok, Balázs Géza, illetve Pusztai Ferenc tollából. A mai nyelvhasználatról és a nyelvhasználatot,  nyelvművelést érintő vitákról is találunk itt megfelelő szakirodalmat, de természetesen továbbiak is kereshetők.

2. A kétnyelvűség és a nyelvvesztés ábrázolása Oravecz Imre Kaliforniai fürj című regényében.
A téma bemutatása nyelvészeti szempontok szerint

A kétnyelvűség mindennapos jelenség a világban. A történelem során gyakran találkozhatunk a gyarmatosítás, az államhatárok módosításának hatásaként vagy szociológiai jelenségként a külföldi munkavállalás következtében előálló kétnyelvűséggel és/vagy nyelvcserével. „Az új környezetet […] hamar megszokta, de az, hogy nem tud úgy beszélni […], ahogy szeretne, mérhetetlenül feszélyezte, nyomasztotta. Ha órán felszólították, sokszor nem azt mondta, amit gondolt, vagy nem azt gondolta, amit mondott” – panaszkodik Oravecz Imre regényének egyik hőse.
A regény elolvasása segítséget nyújt a nyelvi változások folyamatának megértéséhez. Az író egy Amerikába kivándorolt magyar család történetét meséli el a társadalmi, kulturális és nyelvi különbségek és a hozzájuk való alkalmazkodás fázisait bemutatva. Dehát ez szépirodalom, bármennyire érzékletes és érzékeny leírása is a kétnyelvűségnek, nem helyettesíti a szakszerű nyelvészeti megközelítést. A regényben az amerikás magyarok nyelvhasználatára találunk példákat, de természetesen más nyelvi közegben is vizsgálhatjuk a kétnyelvűség jelenségeit. Mind a régebben zajló nyelvváltozások kutatási eredményeivel érdemes megismerkedni (pl. a burgenlandi felsőőri közösséggel), mind pedig az aktuális változásokkal. A határon túli magyar nyelvterületeken tett kirándulás, magunk vagy osztálytársaink ösztöndíja és kint tartózkodása idegen nyelvi közegben érdekes tapasztalatokat és összehasonlításokat eredményezhet.
Javasoljuk, hogy a pályaműben a regénybeli folyamatokhoz fűzzenek nyelvészeti szempontú magyarázatokat, és/vagy önálló kutatás, adatgyűjtés alapján, jól kiválasztott nyelvi példákkal mutassák be a nyelvváltozás egy-egy fázisát. Nem a regény elemzése tehát a feladat; Oravecz Imre művét inspiráló kiindulásnak ajánljuk a nyelvi téma bemutatásához.
A szociolingvisztikai szakirodalomból néhány alapmű kiindulópontot jelenthet. Ezek alapján könnyebb a vizsgált nyelveknek megfelelően tovább válogatni.
Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Beszélők és közösségek. NTK, Budapest
Bodó Csanád 2012. Alátszólagos idő valósága (Esettanulmány a folyamatban lévő nyelvhasználati változások vizsgálatához). Akadémiai, Budapest (NytudÉrt. 162.)
Gal, Susan 1991. Mi a nyelvcsere, és hogyan történik? Regio – Kisebbségtudományi Szemle 2/1. (epa.oszk.hu/matarka)
Kontra Miklós 2005. Mi változik a mai magyar nyelvben Magyarországon? In: Lanstyák István és Vančoné Kremmer Ildikó (szerk.): Nyelvészetrõl változatosan. Segédkönyv egyetemisták és a nyelvészet iránt érdeklődők számára. Gramma, Dunaszerdahely. 185–202.

3. Magunkon viselt szövegek.
A legrégebbi amulettszövegektől a mai pólófeliratokig

Egyik sajátos használata az írott szövegeknek az, amikor az emberek magukon viselik őket. Ennek egyik típusa az ún. szövegamulett, azaz az amulettként hordott szöveg. Használata abból fakad, hogy a hiedelem szerint viselőjét megóvja a különféle ártalmaktól és veszedelmektől. Az amulett funkciója, a szöveghasználat erejébe vetett hit mellett eltörpülhet a szöveg tartalmának jelentősége, akár el sem kell (tudni) olvasni, akkor is hat. (Az amulett szövege lehet kézzel másolt vagy nyomtatott, lehet ráolvasás vagy ima jellegű, állhat torzult vagy torzított sorokból, rövidítésekből stb.)
Szövegamulettek az ókortól ismertek, nálunk a 16. századi kódexektől kezdve vannak rá utalások és adatok. A 18. századtól gyarapodott a testen viselt (vagy házban, kertben tartott, olykor kenyérbélben megevett) szövegek, cédulák száma. A 20. században katonák ruhájába varrtak védelmezõ szövegeket („Szent Mihály levele”, „égi levél”), és talán máig használják néhol a közelmúltból ismert ún. szüléskönnyítő szövegamuletteket.
A hagyományozódás nagy jelentőségű e szövegtípusban, mind verbális, mind pragmatikai vonatkozásban. A felhasználás módjáról szóló 16. századi sorok meg-megismétlődnek a századokkal későbbi szövegekben is.
A magunkon viselt szövegek napjainkban elsősorban pólófeliratok, ruhaszövegek. Szerepük azonban más, mint az amuletteké: nem rejtetten és nem olvasás nélkül használatosak, nem védelmezési célúak. Inkább hirdetnek viselőjéről valamit, például trendiséget, humorizáló hajlamot, tréfás elvárást (pl. „Keresem a következő exem”, „Meghívhatsz egy italra”). Jellemző szövegtípusuk a felirat. Gyakran képpel vannak kombinálva. – Idetartozik a tetoválás is, valamint a kiterjesztett önmagunkon használt szövegek: autókra kitett vagy kötényre írt (humoros) mondatok („Ezt a kettesemért kaptam”; „A konyha réme”), (háti)táskák feliratai, lakások dekoratív „jelmondatai” stb. – Az 1970-es években még inkább kitűzők szövegeit (és képeit) viselték, ezeken kész szövegeket kínáltak, belőlük lehetett választani. A mai ruhafeliratok esetében viszont előtérbe került a saját megszövegezés igénye, a szöveghasználat funkciójában az önkifejezés.
A pályaművek foglalkozzanak mind a szövegamulettekkel, mind a magunkon viselt szövegekkel. Az anyaggyűjtés, példák keresése is feladat, és a gyűjtött anyag (szövegek, használatuk módja, funkciójuk) jellemzése is fontos. A vizsgálódás további szempontja lehet a kiválasztott szövegek nyelvi megközelítése (pl. grammatikai, stilisztikai, szociolingvisztikai szempontokra gondolunk). A pályamű szerkezetének kigondolása, a súlypontok és a szempontok tudatos kiválasztása az egyik legfontosabb feltétele a sikeres témafeldolgozásnak. Elsősorban napjaink magunkon viselt szövegei, feliratai terén kínálkozik gazdag anyag és széles tematikájú választék.
Balázs Géza 1999. Kommunikációs létformák és átcsapások. Magyar Nyelv 138–153.
Balázs Géza 2003. A ruhafeliratok szemiotikai-nyelvészeti kutatásának lehetőségeiről. In: Voigt–Balázs szerk. 332–338.
Kincses Kovács Éva: A feliratos ruhadarabokról. In: Voigt–Balázs szerk. 339–342
Lengyel Ágnes 2001. Amulettként használatos XIX–XX. századi szakrális ponyvanyomtatványok. In: „Nyisd meg, uram, szent ajtódat…” Szerk. Barna Gábor. Szent István Társulat, Budapest. 75–90.
Szem meglátott, szív megvert. Magyar ráolvasások. Válogatta, összeállította, a jegyzeteket és az utószót írta Pócs Éva. Helikon, Budapest, 1986.
Voigt Vilmos és Balázs Géza szerk., 2003. A kezdetektől a máig. A modern magyar szemiotika olvasókönyve. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest.

Gallasy Magdolna és Szarvas Rita

Leave a Reply