Rémségek kicsiny töklámpása – halottak napja körüli hagyományok

2014. november 01.Kultúra és nyelv

Halottak napja, temetőlátogatás, újabban halloween: ez az, ami mindenkinek eszébe jut november elseje hallatán. De mit is ünnepelünk, mikor, mire emlékezünk, és mi közünk van egyáltalán nekünk a töklámpásos bolondozáshoz?

All Hallow’s Eve

November elseje a katolikus keresztény egyházban mindenszentek ünnepe, azoknak a szenteknek az ünnepnapja, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Mindenszentek napja (All Hallow’s Day) előestéjének angol elnevezéséből alakult át a mai halloween kifejezés, de a hozzá fűződő szokások Írországból, a pogány kelta halottkultuszból eredeztethetők, melynek napja október 31. volt. A kereszténység térhódítása után az egyház saját szokásait igyekezett az eltörölni kívánt pogány ünnepekhez igazítani, mivel ez könnyebb és eredményesebb volt, mint betiltani őket. Így került a kelta Samhain ünnep, az újév kezdetének napjára a keresztény mindenszentek, majd ez később összekapcsolódott a rá következő napi, november 2-i halottak napjával.

Megemlékezés, világítás

Halottak napja a katolikus egyházban kötelező ünnep, a protestáns egyházak közül néhányan hivatalosan, mások szokásjog alapján tartják. Általánosan elterjedt ezen a napon, vagy az ezt megelőző estén a temetőben a hozzátartózók sírjának megtisztítása, feldíszítése, és gyertyák gyújtása emlékükre – Erdélyben ezt világításnak nevezik. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé a vacsoránál számukra is terítettek, kenyeret, vizet, sót tettek az asztalra. Máshol, pl. a bukovinai magyaroknál, de Szeged táján vagy a Csallóközben is ennivalót visznek ki a temetőbe, és ott elosztogatják a koldusoknak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Volt, ahol úgy tartották, hogy míg a megemlékező harang szól, a halottak otthon vannak, ezért a temetőlátogatás alatt égve hagyták otthon is a lámpát, hogy a holtak kiigazodhassanak a házban.

A halottak napjához, illetve részben az azt megelőző egész héthez munkatilalom is kötődött, nehogy megzavarják a halottak nyugalmát. Tiltották a mosást, nehogy a hazajáró holtak vízben álljanak, vagy a meszelést, mert attól féltek, hogy akkor férgek lepnék el a házat.

Halottak éjszakája

A manapság a halloweenből ismert kísértetjárás nem idegen a magyar néphagyománytól sem, hasonlóakkal találkozhatunk pl. a Luca napi szokások között. Bár magyar nyelvterületen többfelé karácsony éjjelhez köthető ez a hiedelem, úgy vélték, hogy a mindszentek és halottak napja közti éjszakán az elhunyt lelkek miséznek a templomban. Ha ilyenkor valaki arra tévedt, akkor a halottak letépték a ruháját és szétszaggatták, az illető pedig hamarosan meghalt, hiszen élőnek nem szabad a holtakat látnia.

Az a bizonyos töklámpás

A legenda szerint Jack O’Lantern, egy részeges ír patkolókovács egyszer megígértette az ördöggel, hogy lelke halála után nem fog a pokolra kerülni. Mivel azonban a mennyből is kizáratott, Jack szelleme számkivetettként bolyong a sötétségben, ahol egyetlen fényforrás számára az ördögtől kapott széndarab, melyet egy marharépába rakott lámpásnak. Írországban ezért sokáig marharépából faragták a lámpást, míg Amerikából el nem terjedt a jóval látványosabb faragott sütőtök.

Nincsen rá adat, hogy magyar nyelvterületen mikor, hogyan alakult ki a töklámpás faragásának hagyománya, de az egészen biztos, hogy már száz évvel ezelőtt is szokás volt, legalább is Erdély és a Partium vidékein. A szilágysági Tasnád (ma Szatmár megye) környékén például a XX. század második évtizedében a halottak napi világításkor töklámpást készítettek, ebbe tették a gyertyát, hogy el ne fújja a szél, mikor a temetőbe mentek. Kolozsváron az ’50-es, ’60-as években a gyermekek szellemesdit játszottak: rémisztő arcokat faragtak a sütőtökre, azzal ijesztgették egymást az utcában. Az 1990-es évekre ez a hagyomány elhalványult, majd átvette helyét az Amerikából jövő halloween.

Széman E. Rózsa

Forrás:
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika 1997. Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Mezőgazda Kiadó.
Halloween (wikipedia.hu).
Sz. R. és Sz. P. szíves szóbeli közlése.

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...