Közösség és nyelv

„Szétporladunk egy ismeretlen olvasó kezében” – a békési kerekező olvasótáborról

2015. július 13. március 18th, 2017 Nincs hozzászólás
Nyelvi játékok a békési kerekező olvasótáborban

Június végén ismét Szép magyar beszéd kerekező olvasótábort szerveztek olvasni szerető diákok számára Békésen a Szegedi Kis István Református Kollégiumban. A tábor a BéTaZeN, azaz a Békés-tarhosi Zenei Napok programsorozatának volt a része, és az ASZISZ három tagja által vezetett nyelvi játékokkal az Anyanyelvápolók Szövetsége is hozzájárult a programokhoz. A következőkben Gellénné Körözsi Eszter, a tábor szakmai vezetője, a tábort befogadó gimnázium magyar szakos tanára beszámolóját közöljük.

Isten kegyelméből szép rendben lezajlott a „Szép magyar beszéd” olvasótábor és kurzus. Levezető futás ez minden tanárnak, diáknak a következetesen végig vitt tanév végén. Kiszabadulva a tantermekből örülünk a nyárnak, a Körös menti ártéri erdők madárcsicsergésének, az integető embereknek. A kerékpározás adta jó közérzet és a csend végre módot ad arra, hogy újragondolva a fontosabb eseményeket végre letehessük a tanév terheit, és örüljünk annak, hogy szép is lehet a világ. Milyen is az, mikor „élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak”.

A regisztrációs lap tanúsága szerint 30-an voltak kíváncsiak rendezvényünkre (a névsor nem teljes, mert voltak olyanok is, akik nem regisztráltak kb. 15-en). 2015. június 21-i nyitó rendezvényünkön Brád Zsolt (a Szegedi Kis István Református Gimnázium tanulója) zongorajátéka kápráztatta el a hallgatóságot. A tehetséges fiatalember szabad improvizációkat adott elő Liszt stílusában. Ezután a hét programjainak előzetes áttekintése majd irodalmi játék következett. Mivel a „Szép magyar beszéd” olvasótábor a Békés-tarhosi Zenei Napok rendezvénysorozat része, tudatosan igyekszünk összekapcsolni anyanyelvünk ápolását az értékes zenei koncertek látogatásával, az estet így a Talamba ütős együttes bravúros játéka zárta.

2015. június 22-én reggel néhányan kikerékpároztunk a Kettős-Körös partjára, és elkezdtük olvasni Szabó Magda Az ajtó című regényét. Mi így próbáltuk összekapcsolni a frissítő mozgást az irodalom léleknemesítő szándékával mottónk szerint: „A pihenés irodalom nélkül halál vagy élő ember eltemetése.” (Seneca)

Az első előadást Nagy L. János, a Szegedi Egyetem habilitált egyetemi tanára tartotta a hangzó nyelvről. Mint mondta, a beszéd kommunikációnk alapja, ezért nem mindegy, hogyan használjuk. A jó felolvasás biztosítéka a jó tagolás, a szólamok egysége, a szöveg természetes ritmusa – a helyes hangsúlyozás és hanglejtés mellett – a Kazinczy-versenyek követelménye éppen az, hogy a jó felolvasó vezetni tudja hallgatóságát. Szó esett a nyelvi babonákról (pl. a vesszőnél fel kell vinni a hangot, mindent hangosan kell mondani, hogy értsék stb.) valamint a gyakorlatlan olvasók félelmeiről. Az is tisztázódott, hogy nincs egy jó felolvasás, több jó lehetséges. Az előadás második felében gyakorlati feladatokra került sor, majd megtudhattuk, milyen nagy szerepe van az édesanyánktól megtanult nyelvnek, a vernakuláris nyelvnek, mely nagyban befolyásolja a költői szóhasználatot. Nagy L. János ezt Weöres Sándor költészetéből vett példákkal igazolta is.

Kora délután Kerekes Barnabás, a Baár-Madas Református Gimnázium magyar-történelem szakos tanárától, az országos Kazinczy-versenyek állandó zsűritagjától kaptunk igen tanulságos bemutatót arról, hányféle hibát követhetünk el, s követnek el gyakorlott beszélők is a mindennapokban. Igen élvezetesek és tanulságosak voltak a rádiós műsorokból felvett példák. Az előadást a komolyságon túl a humor is jellemezte.

Ezután olvasókörré alakult át a csoport, és Krasznahorkai László Sátántangó című regényét kezdtük olvasni. Az olvasást beszélgetés követte, melyet Tinkó Máté bölcsész, elsőkötetes költő vezetett igen körültekintően és lendületesen.

A hagyományoknak megfelelően este ismét hangverseny volt, Somogyi-Tóth Dániel orgonajátékát és Csősz János trombitajátékát hallgathatta a közönség a református templomban.

Később átkerékpároztunk Tarhosra. A Gemma cégcsoport képviselője, Roxinné Végváry Edina kedvesen fogadott bennünket, megmutatta a parkot, az egyes épületeket, a kis kastélyt, a nagy kastélyt és a zenepavilont. Ott egy előadás következett, melyet dr. Virágné dr. Horváth Erzsébet, a Szent István Egyetem nyugalmazott főiskolai tanára tartott a kortárs magyar irodalomról, modernitás és posztmodern viszonyáról. Előadása módszeres, átgondolt és részletekbe menően alapos volt. Az előadás végén két verset olvasott fel az előadó, és azokról beszélgettünk.

„Végül tudatlan írónád vagyunk –
Valaki mégis verset ír velünk.
Keményen tart: meg sem mozdulhatunk,
Akár tékéhoz láncolt égi könyvek.
Nehézkesen zörgünk: szétporladunk
Egy ismeretlen Olvasó kezében…
Úgy forgat minket, mint az irgalom.”

Kovács András Ferenc: Adam de Charters sírverse

Tarhoson tartotta szemináriumát Mészáros András tanár úr, aki Bicskéről érkezett hozzánk. A Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány titkáraként a zárt e (ë) használatáról, a hang dialektusokban előforduló gyakoriságáról beszélt. A hangot legtöbben még tudjuk ejteni, csak egy kis lelki megerősítés szükséges, hogy a regionális köznyelvben használjuk is. Akik angolt tanulnak, azok is hasznát vehetik. Az elméleti ismeretek után gyakorlati feladatok következtek. A szeminárium jó hangulatban telt a Wenkcheim-kastély parkjában, a szabadban. Úgy tanultunk, mint a hajdani Énekiskola egykori tanulói. Ezután bejártuk az intézményt Roxinné Végváry Edinával, aki részletesen bemutatta az egykori intézményt.

A zenepavilon kiváló akusztikáját mi is megtapasztalhattuk, rövid felolvasó gyakorlatot tartottunk. Mezei János Schola Cantorum régen – Énekes iskola – (mint az ének-zene oktatás szinte egyetlen menekülési útvonala) című Parlandóban cikkét olvastuk fel egymás közt megosztva, majd hazaindultunk Békésre. Az úton elgondolkozhattunk a múlt üzenetén.

Este Tinkó Máté beszélgetett Sós Ádám „Kissóval”, aki rappelve találta meg az utat a versekhez. Elmondása szerint klasszikus zenét is egyre többször hallgat, és egyre jobban véli érteni József Attila költészetét is. A beszélgetés igen pergő volt, Ádám beszélt a rap afroamerikai gyökereiről, szociológiai hátteréről, radikális töltetéről, magyarországi átalakulásáról. Egyre többen írnak e műfaj hatására verseket, így a fiatalok egyik önkifejező eszköze, melyet komolyan kell venni. A jó hangulatú beszélgetést ismét Brád Zsolt zongorajátéka vezette be és néhány érdekesebb filmbejátszás zárta.

Mivel táborunk a „Szép magyar beszéd” jegyében szerveződött,

július 24-én került sor az egyéni felolvasások rögzítésére. Mindenki nagyon izgult a felolvasás előtt. A felvételt Pusztai Gábor, a Szegedi Kis István Református Gimnázium pedagógiai asszisztense végezte.

10 órakor megérkeztek az Anyanyelvápolók Szövetsége ifjúsági tagozatának tagjai Budapestről: Kerekes Zsolt, Muszka Ágnes és Terjéki Tamás. Rövid bemutatkozás után egy különleges kommunikációs gyakorlattal oldották fel a bennünk bujkáló feszültséget. Ezután szójátékok következtek. A négy csoport fej-fej mellett küzdött a pontokért. Felnőttek, gyerekek egyaránt átélték a verseny izgalmát, végül mégis lett első helyezett. Vesztes senki nem lett, hisz mindannyian nyertünk az elrejtett szólások, közmondások, a szinonimák felfedezésén, a szóláncok folytatásán. Megbizonyosodhattunk ismét arról, milyen szép is a mi nyelvünk.

A Városi Püski Sándor Könyvtárban tartotta előadását Kertész Balázsné dr. Bíró Csilla, az Országos Széchényi Könyvtár Ősnyomtatványok Tárának munkatársa. Legelőször az tisztázódott, mik az ősnyomtatványok: egyezményes megállapodás alapján: mindazok a nyomtatványok, amelyeket ólommal nyomtattak 1500 dec. 31-e előtt. Az előadás második felében az ősnyomtatványok kolafonaiból lehetett adatokat értelmezni, amely feladat megmozgatta a hallgatóságot.

Délután sajnos elmaradt a sárkányhajózás a rossz idő miatt, de milyen jó, hogy olvasni a szobában is lehet. A nap zárásaként este Berecz András ébresztgette jobbik, szebbik énünket. Az egyik tanítás:

„Rossz, haszontalan hamis pletyka helyett inkább hallgass, mert az jó. Ha jó, akkor hasznos, és az igazságnak sem ártasz vele.”

Június 25-én Szörényi László Széchenyi-díjas irodalomtörténészt hallgathattuk meg. Előadásában részben Szabó Magdáról, részletesebben Krasznahorkai Lászlóról szólt, aki nem régiben vehette át rangos kitüntetését. „Szabó Magda megérdemli, hogy szó essék róla” – hangsúlyozta előadásában Szörényi.

A táborzáró igen hangulatos volt. A reflexiók megírása, a hét eseményeinek áttekintése után megnézhettük a Pusztai Gábor által készített fotókat. Jókat mosolyogtunk a vicces képeken, és örültünk, ha magunkat is felfedezhettük rajtuk. Az emléklapok, ajándékok átadásával véget ért a tábor. Köszönjük Molnár Máriának, a Kecskeméti Gábor Művelődési Otthon szervezőjének odaadó munkáját, Tinkó Máténak, aki nagyszerű beszélgetőtársnak bizonyult és azoknak az itt név szerint nem említett segítőknek a munkáját, akik nélkül táborunk nem jöhetett volna létre. Reméljük, jövőre is találkozunk.

Gellénné Körözsi Eszter

Leave a Reply

This website uses cookies to offer you the best experience online. By continuing to use our website, you agree to the use of cookies.