Színész, tanár és bemondók kaptak idén Kazinczy-díjat

1943-ban született Budapesten, 1966-ban diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán, ahonnan mindjárt a Nemzeti Színházhoz került. Később a Thália meg az Arizona Színházhoz került, jelenleg a Budaörsi Játékszín tagja. A 80-as években – Schubert Évával közösen – beszédtechnikát tanított Goór Nagy Mária színi iskolájában. Közéleti szereplése is jelentős: többek között az Anyanyelvápolók Szövetségében elnökségi tagságot vállalt.
Aligha tagadható, hogy egy színielőadás főszerepében könnyebb maradandó élményt nyújtani, mint azokban a szerepekben, amelyekben a színész legtöbbször csak percekig van jelen. De mégis mennyi remek alakítással ajándékoztak meg bennünket színészeink az epizód szerepekben. Csehov Cseresznyéskertjében időnként feltűnik a kiérdemesült inas, az öreg Firsz, derekát még mindig egyenesre feszítve, de csosszanó járással, remegő kézzel szolgálja fel a teát, hogy majd riadtan járja körül a darab végén az elhagyott, bedeszkázott ablakú házat – Konrád Antal a kiszolgáltatottság, az öregség, a hálátlanság minden színét meg tudta mutatni, amikor szívszorítóan eljátszotta ezt a szerepet. Máskor meg azt leplezte le, milyen egy hedonista, önsajnáló, öntelt kiérdemesült gavallér – Csermlényi Viktor operaénekes Örkény Macskajátékában. Kicsiszolt, lélektani pontossággal mutatta fel Szigligeti Ede örökzöld komédiájában a kakaskodó és minduntalan pórul járó Szilvai Tódort vagy a stupid, félelmetesen ostoba és ezért komikus Krehl csendőr-alezredest Molnár Ferenc Olympiájában – hogy csak néhányat említsünk Konrád Antal színpadi repertoárjából, a megteremtett alakok közül. Filmek és sorozatok szereplőinek kölcsönzi hangját, számos külföldi színészt az ő orgánumával ismertünk meg. Amikor ismeretterjesztő televíziós filmek narrátora, vagy ha pódiumon verset, prózát mond, különösen élvezhetjük példamutatóan tökéletes ejtésű, szép magyar beszédét, tiszta artikulációját, amely valamikor alapvető követelmény volt, de ma már csak olyanok őrzik és érvényesítik, mint az idei, győri Szép Magyar Beszéd verseny záróünnepélyén az érdemeiért Kazinczy-díjban részesülő színész és rendező: Konrád Antal.

1995-ben végezett a Nemzeti Színház Színi Akadémia színész szakán. Öt évadot töltött a budapesti Nemzeti Színházban, majd újabb öt évadot a soproni Petőfi Színházban. 2002-től 2004-ig szabadúszóként dolgozott. Közben elvégezte a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola művelődésszervező szakát is. Több mint félszáz színpadi szerep után most az ő életében is a rádióé a főszerep. A bemondói munka mellett a színész-lét sem sorvad el: közreműködik a Magyar Katolikus Rádió kulturális műsoraiban, hangjátékokat rendez, és állandó közreműködője a rádió „Küldetésben” című irodalmi estjének, ezenkívül az „Üres a Híd” című, Arany János balladáiból összeállított műsorával járja az országot.
Magas színvonalú szakmai munkáját állami díjjal, a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetéssel jutalmazták. A Magyar Katolikus Rádió értékrendjében, szellemiségében sokkal kiszámíthatóbb, tartósabb szellemi közeg számára, mint a mai színházak. Kegyelmi ajándéknak tekinti, hogy oda tartozhat. Keresztyén ember lévén, fontos számára hite megvallása és az értékek közvetítése, s ezt a rádióban szabadon megélheti.

Már kisgyermekkorában imádott szerepelni, szavalni, táncolni, énekelni. Dalolt kórusban és zongorázott kamarazenekarban is.
A Bessenyei György tanárképző főiskolán, Nyíregyházán szerzett diplomát magyar–orosz szakon.
A Magyar rádióban 1981-től dolgozik, 1988-tól bemondóként. Munkáját rendkívüli alázattal végzi. A mai napig tanul. Mindenkitől, akitől csak lehet. A hírolvasás, adás-lebonyolítás, narrációk mellett a Nemzeti Galéria, a Vigadó, a Zeneakadémia koncertjeinek háziasszonyaként találkozhatott vele a zeneszerető közönség, de számtalan irodalmi műsort is konferált a fővárosban és vidéken egyaránt. A Magyar Rádió Beszélni nehéz! című legendás műsorában Erős Anna után tőle tudhatták meg a magyar nyelvet szeretők és óvók a helyes megfejtéseket.
A rádió mellett rendszeresen láthattuk a Híradóban és a Falutévében, de sokszor kölcsönözte hangját a Panoráma, az Úton vagy a Delta című műsorok külföldi megszólalóinak.
Büszkeséggel tölti el, hogy olyan kollégáktól tanulhatott, mint Erős Anna, Bőzsöny Ferenc, Dömök Gábor, Horváth Lajos vagy Bátonyi György, és olyan nagyszerű tanároktól, mint Wacha Imre és Fischer Sándor.
Egyik kedvenc közmondása: A fát a gyökerei, az embert a barátai tartják.

Duhonyi Tiborné, a váci Árpád Fejedelem Általános Iskola magyartanára, korábban igazgatóhelyettese közel két évtizede kapcsolódott be a beszédművelő mozgalomba, azóta szinte megszakítás nélkül vezet anyanyelvi szakköröket. Jelenleg három tanulói Beszélni nehéz! kört irányít, miközben iskolája tantestületi szakkörének is tagja. Növendékeivel példás rendszerességgel küldi leveleit a Magyar Katolikus Rádió Szóról-szóval című műsorának. Jó színvonalú megfejtéseikért gyakran részesülnek az adásonként elnyerhető ún. „kisjutalomban”; beszédművelő közösségeivel nyolc alkalommal érdemelte ki a Kazinczy-jutalmat, s megkapták az egyszer odaítélhető Péchy Blanka-jutalmat is. Rendszeres résztvevője és tapasztalatátadója a Beszélni nehéz! körvezetők öntovábbképző táborainak, több szakmai hétnek szervezője is volt. Az utóbbi években állandó munkatársa a balatonboglári Péchy Blanka-tábornak. Rendszeresen és eredményesen készíti föl diákjait a különféle országos anyanyelvi versenyekre, a Vác környéki általános iskolák városkörnyéki versenyének ő a főszervezője.
Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagja, helyi csoportjuknak vezetője, több növendékét beválasztották a szövetség ifjúsági tagozatának vezetőségébe. Serényen dolgozik, a Vácott működő „A Magyar Nyelv Barátainak Társasága” elnevezésű civil szervezetben.

A szakkört megalapítása óta ő vezeti. Társaival példamutató rendszerességgel tartja a kapcsolatot a Magyar Katolikus Rádió Szóról–szóval című műsorával, megfejtéseiket hiánytalanul elkészítették és elküldték a legutóbbi 300 adáshoz. Színvonalas megoldásaikért minden lehetséges jutalmazási formában részesültek. Városuk szellemi-művelődési életének aktív résztvevője. Rendre találkozhatunk vele a Beszélni nehéz! mozgalom és az Anyanyelvápolók Szövetsége rendezvényein, a szakkörvezetők balassagyarmati öntovábbképző táborának egyik szervezője volt. Ha igényes, áldozatkész, pontos, rendszeres, a közösségért serénykedő ember alakját szeretnénk megrajzolni, Engelberth Katalin tanárnőt joggal állíthatnánk megmintázandó példának.
Mozgalomszervező tevékenységéért joggal veheti át a Péchy Blanka-díjat.

Az anyanyelvi mozgalmakban részt vevő tanárok, bírálóbizottsági tagok az „Édes anyanyelvünk” verseny áldozatos szolgálatosaként ismerhetik. Hihetetlen munkabírásával, áttekintő képességével, minden apróságra kiterjedő figyelmességével gondoskodik arról, hogy a nyelvhasználati versenyen minden a helyén legyen, vagyis a külső szemlélőben az a kép alakulhasson ki, hogy: „Itt megy minden magától!” Csodálatos nyelvünk telitalálatos fordulatával mondhatjuk: „Kedves Igazgatóhelyettes Asszony, itt minden Magától megy!”
A Kazinczy-díj Alapítvány kuratóriuma fontosnak tartja, hogy elismerje azoknak a munkáját is, akik áldozatkészen szolgálják mozgalmainkat, akik sok év óta bizonyítják ügyünk iránti elkötelezettségüket, akik önzetlenségükkel, értékelvűségükkel egy egyre önzőbb világban is példát mutatnak.
Az anyanyelvi versenymozgalomért végzett tengernyi munkájáért, példás helytállásáért Hörcsikné Balla Katalin okkal veheti át a Péchy Blanka-díjat.