Mint nyelv-, kor-, és művelődéstörténeti iratanyag is kutatható lesz a Péchy Blanka által életre hívott Beszélni nehéz! rádióműsor levelezése most, hogy A Magyar Nyelv Múzeumának gyűjteményébe került. A dokumentumokat eddig a Magyar Tudományos Akadémia őrizte, azonban le nem zárt anyagként külső szakértők számára nem tudta elérhetővé tenni. Pedig az iratanyag különlegessége, hogy olyan valós képet ad nyelvi állapotokról és beszédművelési kérdésekről, amelyek más forrásokban nem lelhetők fel.A szakmai körökben a hangzó magyar mondatok problematikájának és értelmes hangosításának dokumentumaként számon tartott irategyüttes becslések szerint, mintegy 85 ezer levelet tartalmaz. Többségük a szerkesztőséghez érkezett megfejtéseket magyarázza; az adásban elhangzott mondatok hangzásformájáról, a bennük rejlő hibákról és azok helyes megoldásáról szólnak.
A gyűjteménybe került továbbá a Beszélni nehéz! rádióműsor utódjának, a Szóról-szóval adássorozat elmúlt hat évének levelezése (kb. 15 ezer levél), továbbá a Petőfi Irodalmi Múzeumból a Maróti István-hagyaték egy része, Péchy Blanka művészi, írói és Deme László nyelvművelői örökségének fontos darabjai: fotók, beszámolók, CD-lemezek, melyek a Magyar Rádióban elhangzó Beszélni nehéz! műsor csaknem teljes hanganyagát tartalmazzák.
A dokumentumokat Varga Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának főosztályvezetője adta át Nyiri Péternek, a széphalmi intézmény vezetőjének. Így, tömbösítve, egységesítve várja majd a mozgalom történetét vagy a nyelvi korszakot kutatókat a gyűjtemény, amelyhez eddig, ilyen formában még senki nem férhetett hozzá.
A Beszélni nehéz! történetéről
Péchy Blanka művésznő 1960-ban hozta létre a Kazinczy-díj Alapítványt. Azokat a színművészeket, rádió- és televíziószereplőket kívánta példamutató beszédre serkenteni, akik százezrek, milliók megszólalásához adnak mintát. Később a kedvezményezettséget kiterjesztette az ifjúságra és az őket nevelő pedagógusokra is, de nyughatatlan, mindig többet akaró természetének még ez sem volt elég. Kezdeményezésére – kezdetben a Gondolat című műsor rovataként – 1976 márciusában indult útjára a Beszélni nehéz! adássorozata. 1974-ben megjelent könyvének a címét kölcsönözte az adásfolyamnak, amelyben a Művésznő a helyes kiejtéssel kapcsolatos gyötrődéseit, észrevételeit fogalmazta meg. Mint műve előszavában írja: „Kirakatba került a beszéd. Közszükségleti cikké vált, ennélfogva senki számára sem közömbös, hogy minősége javul-e, romlik-e. Égetőn időszerű tehát az általános beszédkultúra megteremtése. Általános. Ez a lényeg.”
S mivel laikusnak számított, hozzáértő, avatott társat keresett maga mellé, így lelt rá Deme László professzor úrra, aki készséggel állt az ÜGY mellé. Az intézmény akkori vezetőivel egyetértésben a Magyar Rádió „önkritikai műsorának” szánták az adássorozatot. Az archívumból válogatták azokat a hibás hangsúlyozással, pontatlan tagolással elhangzott mondatokat, amelyeket példaként felhasználtak. S a munkába kezdetektől fogva bevonták a hallgatókat is; azt kérték a levelezőktől, az „önkéntes munkatársaktól”, hogy írják meg véleményüket az elhangzott mondatok hangzásformájáról, s jelezzék, milyen megoldást javasolnának. A szerkesztők kialakítottak egy egyszerű jelölésrendszert, annak segítségével bárki könnyen „meghangosíthatta” a példákat. (A beavatottakat a hangsúly- és szünetjelek ugyanúgy eligazítják, mint a kottákban látható zenei jelek.)
Az első évektől a Magyar Tudományos Akadémiáig
Az első évben mindössze nyolc-tíz megfejtő küldte el megoldási javaslatait, az ő érdeklődésük tartotta életben a műsort. A fordulatot Z. Szabó László győri középiskolai tanár felhívása hozta: arra biztatta a diákközösségeket, hogy hallgassák a Beszélni nehéz! adásait, s küldjék el a szerkesztőknek a példamondatok megfejtését. Ennek hatására több tucat intézményben szerveztek beszédművelő kört, alkalmanként kb. száz megoldási javaslat érkezett a műsor alkotóközösségéhez.
Péchy Blanka egy ideig a lakásán tárolta a leveleket, majd időközönként a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárába szállították azokat. Becslések szerint 2007 májusáig, a műsor „kivégzéséig” kb. 60-70 000 levél halmozódott föl. Ezeknek tartalma felbecsülhetetlen szellemi kincs. Nemcsak a 813 adás jelentős részének megfejtéseit tartalmazza, hanem a kor beszéd-, magatartás-, érintkezéskultúrájával kapcsolatos észrevételeket is. S akik vállalkoznak arra, hogy megírják a rádióműsor és a hozzá kapcsolódó mozgalom történetét, azok bőségesen találnak hozzá forrásanyagot. Mert a Beszélni nehéz! időközben sokkal több lett, mint egy 10 perces rádióműsor.
Több mint rádióműsor
1980 óta minden év tavaszán tartanak egy közönségtalálkozót, erre minden beszédművelő közösséget és egyéni levelezőt meghívnak, amelyek, illetve akik kapcsolatot tartanak a műsorral; 1987 óta évente 40-60 szakkörvezető egyhetes öntovábbképző táborban vehet részt; 1992 óta a Kárpát-medence területén működő általános iskolai körök képviselői eljuthatnak a balatonboglári táborba; a középiskolai csoportok négyfős küldöttségei 1990 óta képviselhetik közösségüket az országos Péchy Blanka-emléknapon, -emlékversenyen; s 1997 óta efféle találkozásokra, versenyre módjuk van az általános iskolásoknak is.
Beszélni nehézből Szóról-szóval
A Magyar Nyelv Múzeumában
Többen úgy vélik, egy műsor megítéltetését a hallgatottsága, nézettsége határozza meg. A Beszélni nehéz! esetében a több tízezer levél sem lehetett mentség; a tiltakozások ellenére a Magyar Rádió akkori elnöke megszüntette a műsort.
Hála Juhász Juditnak, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettesének, a mozgalom új otthonra talált. A Szóról-szóval címmel jelentkező műsorhoz mindenki csatlakozott, aki 2007-ben hallgatója-levelezője volt a Beszélni nehéz!-nek, így a gyűjteményegyesítésnek része az utóbbi hat évnek kb. 15 000 levele is.
Most ez a hatalmas élőnyelvi anyag a hangzó magyar mondatok problematikájának és értelmes hangosításának dokumentumaként A Magyar Nyelv Múzeuma archívumába kerül, s beszédünk jövendő kutatóinak kiválóan hasznosítható forrása lesz.
A Beszélni nehéz! mozgalom él. Életben tartják azok a lelkes szakkörvezetők, akik tíz-húsz-harminc év óta hűségesen szolgálják beszédkultúránk ÜGYÉT, meg azok a fiatalok, akik fogékonyak az anyanyelvvel, azon belül a helyes kiejtéssel, magatartás-kultúrával kapcsolatos kérdésekre.
Szathmáry-Király Ágnes / sajtóanyag
