A budapesti Práter Általános Iskola 2012. március 3-án, ezen a napsütéses kora tavaszi napon rendezte meg a XV. anyanyelvi napot, ami az általános iskolák Beszélni nehéz! köreinek országos versenye is egyben.
A rendezvény megnyitója délelőtt 10 órakor kezdődött, amit az általános iskola diákjai nyitottak meg színes verses-zenés műsorukkal. Ezt követően egyperces néma csenddel róttunk le tiszteletünket a közelmúltban elhunyt Deme László professzor úr emléke előtt.
A versenyzőket és felkészítő tanáraikat Vadász Gusztávné tanárnő köszöntötte. Beszédet mondott az alpolgármester asszony, Sántha Péterné, aki megteremtette a verseny tökéletes atmoszféráját azzal a kijelentésével, hogy „minden napnak anyanyelvi napnak kellene lennie”.
A versenyző diákok helyesírási, vers- és prózamondó, példamondat-jelölés, nyelvi játékok és szépkiejtés kategóriákban mérhették össze tehetségüket és tudásukat. Öröm volt ennyi lelkes kisdiákot látni, hiszen ez is azt mutatja, hogy talán mégsincs minden veszve az anyanyelvápolás következő generációja szempontjából.
Az egyes versenyszámokat követően az általános iskolások útravalót is vihettek magukkal. Nemcsak a vers- és prózamondó versenyen kaptak szóbeli értékelést a zsűritagoktól, hanem a szépkiejtési versenyt követően is. Itt a versenyzőket Gömöri Árpád tanár úr értékelte, s igyekezett ellátni őket olyan építő jellegű kritikával, mely a későbbiek során hasznukra lehet.
Nem meglepő, hogy idén is a nyelvi játékok kategória volt a legnépszerűbb, s ez vonzotta a legtöbb kisdiákot. Összesen nyolc csapat mérkőzött meg, miközben különböző leleményes, vicces, elgondolkodtató nyelvi játékot oldottak meg.
Lehetőség nyílt arra is, hogy a diákok, s tanáraik eszmecserét folytassanak, ismerkedjenek egymással a folyosón elhelyezett büfében, ahol a szervezők üdítővel, szendviccsel, rágcsálnivalóval kedveskedtek a gyerekeknek.
Mindeközben a „színfalak” mögött a zsűritagok lázasan javítottak, tanácskoztak, s állapították meg együttesen a helyezéseket. De jól tudjuk, hogy a helyezés nem minden, a tanulás, a felkészülés során megszerzett tudást, tapasztalatot nem veheti el tőlünk senki. Ezért az anyanyelvért, a nyelvápolásért dolgozni érdemes, még akkor is, ha Deme László szavaival élve: „A munka igenis becsület dolga, akár, ha dicsőség nélkül is.”
Ponyokai Judit
