Közösség és nyelv

XXIV. Országos Ifjúsági Anyanyelvi Tábor – tábori napló

2016. november 06. március 12th, 2017 Nincs hozzászólás

Nyolcadik éve vezetnek titkos tábori naplót az anyanyelvi tábor lakói. Az idén Pál-Hegyi Anna és Pálmai Nóra által papírra vetett benyomásokat, gondolatokat – ugyanúgy, mint a korábbi években – utolsó éjszaka ismerhették meg a táborozók.

Széphalom, 2016. 08.05.

Gyönyörű táj, kisvonat, szívélyes fogadtatás, ismerős arcok, szimpatikus ismeretlenek – körülbelül így tudnám jellemezni a táborban töltött első másodpercek, percek benyomásait. És percről percre e pozitívumok egyre csak gyarapodtak.

Ha Sátoraljaújhelyen jár az ember, minden pillanatban – bármerre tekintünk – történelmi zeg-zugokkal találkozunk. Kossuth Lajostól kezdve nevek hosszas sorát sorolhatnánk, de Kazinczy Ferencet mind közül ki kell emelnünk! Nyelvújító „barátunk” eléggé jól csinálhatott valamit, ha 200 év távlatából egykori munkahelyén és országszerte ismerik a nevét. A viccet félretéve tényleg remek „sütnivalója” volt, mert levéltári munkájának köszönhetően újból bizonyságot nyert, hogy anyanyelvünk nem csak egy jött-ment utcagyermek.

Ez a magyar nyelv tényleg egy ajándék, egy csodajáték. A több órás idetartó utunk alatt, talán fel sem tűnt, hogy miképp beszéltek egymással a velünk együtt, de más végcélhoz tartozó utazók. Például a háromgyermekes anyuka, aki türelmesen pakolgatta gyermekei elől az üdítős üvegeket, vagy a nyugdíjas néni sem, akiért autóval jöttek az egyik állomásra, mert 1) ő öreg, 2) amúgy sem állt szándékában cipelni a koffert.

Csupán két figyelmünket is elkerülhető személy, akiket már sohasem látunk. De szerencsére tábortársaink arcával újból összefutottunk a szerencsi állomáson, miután kiszálltunk a vagonból – így senkit nem hagytunk el! :)
Szerencsről számomra csak a sárga állomás és a sárga buszok maradtak meg – mind ugyanabban az árnyalatban. Majd az újhelyi állomáson a FUTRINKA fogadott minket. Hát, élni tudni kell!! ;) Stílusos érkezésünket családias fogadtatás, baráti ölelések és egy gyors szobabeosztás, majd átöltözés követte.

A városháza dísztermében rendezett nyitóünnepségen az ASZ történetében fontos szerepet betöltött elnökség tagjai mondtak beszédet. Szerencsénkre a többéves rutinjuknak köszönhetően egyikük sem húzta hosszúra mondandóját. A város polgármesterén kívül köszöntött még minket Juhász Judit, dr. Kováts Dániel, Fábiánné dr. Szenczi Ibolya és mindegyikük csak megerősíteni tudott bennünket abban, hogy nyelvünket igenis használni, ápolni kell.

Természetesen gyomrunk éhségét is le kellett csillapítani. Így a közös vacsorát a polgármesteri hivatallal szembeni halászcsárdában töltöttük. Az esti ismerkedés igazolta feltételezéseinket arról, hogy eléggé sokszínű és nagyszerű társaság gyűlt össze.

Izgatottan várom, mi fog ebből az egész táborból kisülni. Mondjuk az utolsó napi tábortűznél beneveznék egy héjában sült krumplira!!

Valaki adjon egy időgépet, hogy naplóírás alatt le ne maradjak semmiről!

H. A. :)

Széphalom, 2016. 08. 06.

„Kell még egy szó, mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér”

Így kezdődnek a Demjén Ferenc által megírt Honfoglalás című dal első sorai. Én bátran állíthatom, itt mind a kettőből bőségesen kapnak a táborlakók. Olyan biztató szavakat és gondolatokat, melyek aztán egész életük során táptalajul szolgálnak az új céloknak, reményeknek, lehetőségeknek, amelyek gondolati csíráiból aztán kifejlődnek a remekművek.

Ilyen előadás volt számomra például Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökének előadása is, aki a futball, szerelem és család témákat dolgozta fel a tömegkommunikációs eszközök ránk gyakorolt hatása és befolyása szemszögéből. Számomra azért volt kiemelkedő ez az előadás, mert teljesen azonosulni tudtam az előadó nézőpontjával. Élveztem, hogy barátságosan és közvetlenül tud beszélgetni velünk, remek érzékkel jár körül napjainkban aktuális témákat.

A második előadást dr. Kováts Dániel, a Kazinczy társaság tiszteletbeli elnöke tartotta, Szekér címmel. Itt ezen egyszerűnek tűnő szót jártuk körbe, mind a híres magyar költők szimbolikájnak szempontjából, hogy csak párat említsek: Ady Endre, Petőfi Sándor, Weöres Sándor, mind a hétköznapi szólásaink, mondásaink, találós kérdéseink szempontjából.

Mit jelent az, hogy kifelé áll a szekere rúdja? Hogy akinek a szekerén ülsz, annak a nótáját fújjad? Vagy, hogy ne fuss olyan szekér után amelyik nem vesz fel. Nos ezekre a nyelvi kérdésekre kaphattak azok a tanulók választ, akik szombat délelőtt részt vettek dr. Kováts Dániel előadásán.

Az aznapi utolsó előadásunkon pedig dr. Fábiánné Szenczy Ibolya Lőrincze-díjas középiskolai tanár elemezte nekünk és velünk az Álmodozások kora című filmet a műben létrejött konfliktusok megközelítéséből.

Érdekes volt látni a társadalmi feszültségek, generációk közötti ellentétek és eltérő gondolkodásmódok okozta vitahelyzeteket, és az adott szituációkat kezelő színészek viselkedésmintáit.

A finom ebéd után a délután Sátoraljaújhely látványosságainak megtekintésével telt.

Meghívónk a Sátoraljaújhelyi városházára egy gyönyörű belvárosi templomba, 3 különböző kiállításra, az ország legrégebbre visszanyúló iratanyagával büszkélkedő levéltárába szólt.

A vacsora után pedig az az este következett, amit minden táborozó az egyik kedvenc programjának mondhat, Bordi András interaktív játékos és énekes estje. Ahonnan résztvevő nem távozik úgy, hogy ne szerepelt volna egyszer legalább egy játékban, ne nevetett volna ezen hatalmasat, és ne énekelt volna végkimerülésig, csak azért, mert ezen az estén fantasztikus a hangulat.

Így telt tehát az első szombati napunk a táborban. Vidáman, nevetősen és fáradtan a hajnalig tartó beszélgetésektől.

Pálmai Nóra

Széphalom, 2016. 08.07.

Első vasárnapunk…

Még van egy hetünk kiélvezni a tábor minden pillanatát…

És én már most nem akarok hazamenni, mi lesz még itt?!

Az előző esti Bordi-est varázsa még belengte a reggelit. Már nagyjából minden ámulatra-bámulatra felkészítettem magam fejben, mint utólag kiderült… HÁT NEM!!

Kilencórai kezdéssel dr. Wacha Imre tanár úrral merültünk mélyebbre az anyanyelvünk használatában. Nem csak nekem, hanem a tábor többi résztvevőjének is hasznosak lesznek szerintem az elhangzott tanácsok. Különösképp érdekes volt a „hangjába szerelmes ember” bemutatása Bordi András segítségével.

Majd ezt követően megismerkedtünk a szövetség történetével, a megelőző táborok hangulatával, a videók segítségével. Csak annyit mondanék rájuk, nem csoda, hogy újra és újra visszatérnek a táborozók.
Nekem legjobban a Karinthy-korabeli ruhák és felvételek tetszettek. Na, meg persze a különböző népek népzenéi, amikre ropni lehetett!! :) Sajnos szorít az idő… Csak ennyit a máról, szinte biztos, ha tovább maradok a fürdőben, lebukok…

Hegyi Anna

Széphalom 2016.08.08.

A mai napon kirándulni mentünk. Először a Kálvária magasságait hódítottuk meg egy rendkívül kacskaringós úton, Raiser dr. nyomában. Mikor felértünk a csúcsra a kilátás csodálatos volt, ám rövid pihenő után indultunk lefelé, mert jött a következő napirendi pontunk, méghozzá a libegő.

Én még sosem ültem libegőben, ezért nagyon élveztem nézegetni a lábunk alatt elhaladó tájat.

A magasból szemlélve az üres ugarok, gazdagon vetett szántóföldek és emberek lakta kis települések sorban váltották egymást.

Amikor visszasétáltunk a buszhoz, nem maradt más hátra, mint hogy ellátogassunk Cigándra, elfogyasztani két csodálatos fogást ebédre, valamint vacsorára, a Cigándi derelyével kísérve.

De azért nem csak enni mentünk oda, a délután folyamán részt vettünk egy, a helyi hagyományokat, környezetet, és kultúrát bemutató színes kiállításon. És, hogy el is tudjuk sajátítani a kézművességük jellemző ágait, szőhettünk, körmön fonhattunk és fonalat verhettünk kedvünkre.

A tájház érdekes volt, a kreatív program lekötött mindenki figyelmét de meg kell említenem egy szóban azokat a „szereplőket” is akikkel sikerült összebarátkoznunk. Ugyanis hatalmas sikere volt az ott élő három fekete kecskének is, kiket szívünk szerint elhoztunk volna, de végül jobbnak láttuk otthagyni őket, mivel a káposztánk már fogyóban volt és Gerald Purell sem volt segítségünkre, hogy hogyan bánjunk három vadkecskével egy diáktáborban.

Késő este, miután kissé kifújtuk magunkat az élménydús kirándulás után, Balczó András háromszoros olimpiai bajnok öttusázó életéről szóló filmet néztük meg. A Küldetés című film riportokkal, élménybeszámolókkal tarkítva azért volt érdekes, mert pénteken az olimpiai bajnok személyesen ellátogat hozzánk egy beszélgetésre.

Ilyen élményünk már volt tavaly is Ráckevei Anna színművésznővel kapcsolatban.

És mindig érdekes látni egy embert a mozivászonról kilépve. Izgatottan várom az idei beszélgetést, de az eddigi programok alapján igen jónak ígérkezik.

Pálmai Nóra

Széphalom, 2016. 08.09.

I-Z-O-M-L-Á-Z; F-Á-R-A-D-T-S-Á-G

Kezdem átérezni az inszomniások helyzetét. A fejem folyton le-lebukik és a figyelmem tompa, mintha már ezer éve nem aludtam volna… bár csak 4. napja nem esett meg a három óránál több alvás.

De dr. Cs. Nagy Lajos tanár úr mégis felébreszt. Jobb, mint a kávéautomata. Arról nem is beszélve, hogy „belépőként” egy feladatlappal kezdte… ilyet utoljára 3 hónapja láttam. Üdítő élmény. :)

Az előadása végére komolyan mondom, kedvet kaptam a „szógyűjtéshez”. Ilyen egy megfelelő előadó… ébreszt, kedvet csinál és tettekre sarkall.

Korbuly Péter… ATYAÚRISTEN!!!

Ez a hang… épp elalélva ülök a székben és „gyermeki álmot” ébresztek magamban, hogy rádiós leszek. Akárcsak, mint rocksztár, fodrász, ügyész, orvos, nyelvtanár, író, költő, és még minden más…

SZELLEM A KERTBEN… :)

Vagyis Csaba, Gáspár, Leó és Peti ijesztgeti a táborozókat hegyeket mozgató lelkesedéssel. Bár nekem csak az adrenalinszintemet tornáztatták meg, a lelkesedésemet kevésbé…

Még mindig sajog kicsit a fejem a „szóháborús” akcióimtól…

Csupán annyit mondanék, hogy senkinek ne higgyétek el, hogy a fa puha… mert hazudik!!

H. A.

Széphalom, 2016. 08. 10.

„Ébresztő! Hasatokra süt a nap!” – ezzel a mondattal keltenek minket az egyre fárasztóbb reggeleken, és már indul is a napunk.

A reggeli után dr. Gerstner Károly volt terítéken, aki a magyar és idegennyelvű szótárak és lexikonok hőseiről, eredetéről beszélt. Megtudtuk, hogy összesen 11 oxfordi glosszát lehet azonosítani magyar szónak, és ebből kilencet jól lehet értelmezni.

Következő előadókként pedig Kiss Gábort, a Tinta könyvkiadójának igazgatóját köszönthettük. Aki fergeteges előadást tartott az újonnan megjelent Tulajdonságszótárról. Ez egy igen különös szótár, mely tartalmazza az emberi külső és belső tulajdonságokat, azok definíciójával, szinonimáival és ellentéteivel. A gondosan megírt szótár egyébként csoportokra is bontja a mellékneveket témakörök szerint a könnyebb használat érdekében. Nekem személyesen nagyon tetszett az igazgató előadása, és meghozta a kedvem hozzá, hogy én is vásároljak egy ilyen könyvet.

A délelőtti előadásokat követően elkezdődött a lázas készülődés, az utolsó pillanatokban beálló pánik, ami csak egyet jelenthet.

Megkezdődnek a próbák, felhangzanak a csatakiáltások és a csapatindulók, tehát vigyázz, Széphalom, megkezdődött az idei akadályverseny! Az egész délutánt igénybe vevő program változatos logikai, gyorsasági-ügyességi versenyszámok elé állította a gyanútlan táborozókat. Volt itt elsősegélyvizsga, pécsikekkel dúsított meseírás, diótörés, szellemes fejtörők, hamupipőkét megszégyenítő babválogatás.

Fantasztikus volt, ahogyan ezek az akadályok összekovácsolták a résztvevő csapatokat, egy emberként zengték az indulókat.

Én most egyet emelnék ki, amelyen keresztül remélem átérződik a hangulat és a tábori élet:

Idén nyáron augusztusban,
Táboroztunk Széphalomban,
Énekelünk, nagy-nagy kedvvel,
S versenyezni indulunk most mi,

Bár tudnánk milyen, de milyen, de
Milyen lesz ez,
Nehéz, de nehéz, de nehéz lesz-e,
S nyerünk-e nyerünk-e nyerünk-e
Majd a legvégén?

Későn fekvés, korán kelés,
Előadás, beszélgetés,
Dinnyeevés, ismerkedés
Dalok, játék, akadályverseny,

És mostmár tudjuk, már tudjuk, már
Tudjuk, hogy milyen jó ez, Tudjuk,
Már tudjuk, már tudjuk,
Hogy milyen jó ez, már tudjuk,
Már tudjuk, hogy itt csak nyerhetünk.

Nos, így hangzana az a kis induló, amelyet az Utcán című dal dallamára írtunk, s remélem elnyeri mindenki tetszését.

Pálmai Nóra

Széphalom 2016.08.11.

Hat ének eleveníti meg a mellettünk elfutó tájat.

A zöld ezer árnyalata öleli át a dombvidéket.

Alföldi gyerekként, aki csak a végtelen rónaságot látja, napkeltétől napnyugtáig, ez egy üdítő élmény. Arról nem is beszélve, hogy bármerre fordulok mindig „otthonos” tekintetet találok. Bár ezt tuti, hogy hangsúlyoztam már többször is, de számomra ez megunhatatlan.

Főleg, hogy már mindenki fáradt, a folytonos éjszakázás, az intenzív szürkeállomány „bővítés” kimerítő, ennek ellenére mindenkinek van egy-egy kedves szava a másikhoz.

Délelőtt bejártuk Kossuth szülőházát, Szerencsen kiástuk Samut a képeslap kiállításon, és este következett a játék.

A feszültséget vágni lehetett, a játék izgalma, a gombok mellett lesben álló újak, és egy-egy bakinál „világgá megyek” arcok tették emlékezetessé.

Újabb 1440 hasznosan eltöltött perc, és egy tanulság: a mosdó használati díját kétszer kérdezd meg!!

H. A.

Széphalom, 2016.08.14.

A pénteki napot Kerekes Barnabás tanár úr előadásával kezdtük, aki társas viselkedésről, emberségről, a minket körülvevők iránti tiszteletről, vagy éppen ennek hiányáról tartott egy sokak számára tanulságos és megdöbbentően őszinte beszédet.

Hogyan vesznek el a társasági beszélgetésünkből az udvarias gesztusok és szókapcsolatok? „Jó napot kívánok!” Hogyan silányul el egy odavetett „Pot!” szintjére. Hogy a szép és igényes beszéd helyébe hogyan tör utat, mintegy pionérként a trágárság, az anglicizmus elterjedése a többi idegen nyelvből beszivárgó szóval együtt?! Valamint a szleng kérdésével kapcsolatban a megfelelő használatról esett szó, mikor illik és mikor nem? Ciki vagy menő, ha igényesen beszélünk, és tudunk-e egyáltalán úgy fogalmazni? Ezekre, és még sok más, az életcéljainkkal és életfelfogásunkkal kapcsolatos kérdésre kaptunk feleletet ezen a reggelen.

Hogy a tartalmas beszélgetések sorát folytassuk, egy olyan ember látogatott el hozzánk, akit már említettem az elmúlt napokban.

Balczó András, olimpiai bajnok öttusázó kötetlen előadása, a neki feltett kérdéseinkkel tarkítva érkezett. Katarktikus volt egy ilyen, még élő legenda beszámolóját hallani az életszemléletéről, arról, hogy Ő mit fektetett bele nemzetközi sikereinek elérésébe, és mely érdemeit tartja inkább a gondviselés akaratának. Azt gondolom, hogy ha fiatalon egy ilyen emberrel van lehetőségünk beszélgetni, az mindenképp hatással lehet a további életünkre, és viselkedésünkre. És a mi gyarlóságaink, hibáink, nem a majdani gyermekeink viselkedési formáját fogják képezni, hanem ki-ki levonván a maga tanulságát próbál legalább egy kicsit jobb ember lenni, és akkor már megérte.

És nem csak ez az egy előadás, hanem a tíznapos együttlét, melyről táborzáráskor egyébként minden résztvevő úgy nyilatkozik, hogy ez most megint kicsit megváltoztatta az értékrendjét, és életfelfogását.

Pálmai Nóra

Széphalom 2016.08.13.

Utolsó nap… Hihetetlen, keserédes élmény.

Szinte le merném fogadni, sírva fogok fakadni. Már most gyűlnek a könnyeim. Tessék, lehet érzelgős vagyok, de nem tud érdekelni!!

Mögöttem, lent, az előadói téren egy rockszám szól. Nem ismerem, de az alattuk susogó hangokat igen.
Zoli, ahogy csupán annyit szól: ki van nyomtatva. Dorka kellemesen csengő hangja; Eszter és Leo beszélgetésfoszlányai; Kornél, Dorián eszmecseréje; Peti nevetése, valamerről; papucsok csattogása, nevetések, jókedv, és egy kis izgatottság… Igen, második családomra találtam. És ezért hálával tartozom a Sorsnak! Bármennyire is izgulok, a gyomrom görcsben áll, de szívem szerint megragadnék ebben a pillanatban, ahogy a galéria szőnyegén ülve hallgatom a mozgó életet. És hát induljon a „KI MIT TUD?”

Vessük magunkat a csillagos ég alatti fűbe, a tábortűz mellé.

Köszönöm, H. Anna

Azt hiszem, ezt a tábort nem lehet szavakba önteni, EZT AZ EGÉSZET megélni kell!

„Rebbenő szemmel ülök fényben,
rózsafa ugrik át a sövényen.”

Leave a Reply