Közösség és nyelv

XXVI. Országos Ifjúsági Anyanyelvi Tábor – tábori napló

Tizedik éve vezetnek titkos tábori naplót az anyanyelvi tábor lakói. Az idén Szabó Alexandra és Ferencz-Nagy Zoltán írta le gondolatait, érzéseit és az aznap megélt élményeit. Csakúgy, mint a korábbi években a naplóírók kilétét, az utolsó éjszaka ismerhették meg a táborozók. A naplóbejegyzések érzékeltetik a tábor sokszínű – egyszerre komoly és humoros – hangulatát és közösségét.

Széphalom, 2018. 08.10.

A megtiszteltetés édes boldogsága keveredik bennem a felelősségérzet borzongatóan felszentelő erejével, midőn e tábori kegytárgyba belevésem az idei felvonás nulladik napjának élményeit.

A nulladik nap az első benyomásokkal, a megnyitóról kell szóljon. Ám mielőtt belemászok az efféle mindenkit érdeklő eseményekbe, bátorkodom kipréselni magamból az utazás viszontagságait.

Nekünk, erdélyieknek kicsit hamarabb fel kellett fognunk, hogy táborba megyünk, ugyanis szűkkörű hazánk földrajzi elhelyezkedése nem egészen esik közel Széphalomhoz. Nekem, szerencsémre csak 6-szor kellett váltani, de gyimesi bajtársam 8-szor szállt át másik közlekedési eszközre.

(Zárójelben megjegyezném, hogy rájöttem valamire: nehéz tábornaplót írni, mert szerencsére sokan vagyunk, s az emberek gyakran beszédesek.)

Annak ellenére, hogy talán a legmesszebbről jöttünk, az elsők között érkeztünk meg. Így volt időnk elmenni formát ölteni a rettegett hivatalos megnyitó előtt. Mert ecsém, ilyen zákhányos nagy melegben még a hosszúgagya gondolatától is leizzadok.

Megemlíteném azt az elsőbálozókra jellemző élményt, amikor a szorongás kerülget, mert úgy tűnik, hogy mindenki ismer mindenkit, csak te vagy egyes-egyedül, és reméled, hogy te is mindenki leszel.

Ferencz-Nagy Zozóka

Széphalom, 2018. 08.11.

Míg a többiek beszélgetnek, kártyáznak vagy éppen csak élvezik a pár perc pihenőidőt a megérdemelt alvás előtt egy hosszú nap után, gondoltam, bátorkodom megírni a szombati nap eseményeit.

Gondolataim, megeshet, hogy kuszák, de míg írom, picit bele-beleremeg a kezem, hiszen hihetetlen dolog számomra, hogy a több tucat táborozó közül az én szavaim kerülnek papírra, és maradnak fenn az utókornak.

Második napunkat, az első igazi 0-24-es tábori napunkat, a szombatot egy finom reggeli után Juhász Judit asszonyt hallgatva kezdtük. Az általa választott téma – otthon, család, haza – rendkívül közel állt szívemhez. Az előadásból csupán 3 mondatot emelnék ki:

„A média egy kéretlen családtagként van jelen a mindennapi életünkben.”

„Időtlen vágyunk szeretni és szeretve lenni, ami néha lemondásokkal jár.”

„A szeretet nem egy néhai gejzír, hanem egy kifogyhatatlan forrás, melyet táplálni kell.”

Rendkívül elgondolkodtató mondatok hangzottak el.

Majd dr. Kováts Dániel tanár úrral alliteráltunk, különböző ismert és ismeretlen példákon át.

„Hiányod átjár, mint huzat a házon.”

Valószínűleg így érzünk majd mind a tábor után.

Szabó Alexandra

Széphalom, 2018.08.12.

No há’, édesded 4 órás alvás után éppe’ kikászálódék az ágyból, s már el is fáradtam. De no, nincs mit tenni, megembereltem magam, s megidéztem magamban a koffein, e igen közkedvelt drog hatásait, s nem csak testem, de szellemem is talpra állítám.

Beléfutva a dolgok közepibe, inkább a délelőtti előadások rám gyakorolt hatását analizálnám, elhagyva az akcentust, a tarisznyában hozott nyelvjárást, hogy érzékeltessem szavaim súlyát (legalábbis az én jövőmre nézve).

Két mondat fogalmazódott meg bennem az előadások után: eddig nyelvész akartam lenni, de most nyelvészebb, és az, hogy Nyiri Péter előadásában megtaláltam azt, amit eddig a templomi prédikációkban kerestem: az igaz ügy iránti elhivatottság bebiztosítását és a logos jelentését. Az utóbbi, úgy érzem, enyhe tisztázásra szorul, ugyanis itt a logos nem a tudományt jelentő szó, hanem a megnevezhetetlent jelentő fogalom. Úgy is mondhatnám, hogy a zsoboki táborban megkezdődött folyamat ezzel az előadással beért: megtaláltam a saját Istenem.

Ebéd után a múzeumot jártuk körbe, de a napomban ez az esemény nem játszott akkora szerepet, mint Kóka Rozália estje, akire időszűkében inkább szentelnék pár szót.

Kóka Rozália előadása nekem, Brassó egyik vezető folklórfüggőjének egy páratlan révülés volt. Ezalatt csak jobban megerősödtek bennem a reggeli előadások által keltett érzelmek.

Az éjszakáról annyit, hogy valamikor pihenni is kellett, ezért inkább aludtam, és a feledhetetlen emlékek gyűjtését a következő éccakára hagytam.

Ferencz-Nagy Zoltán

Széphalom, 2018.08.13.

A hajnali órákban való nyugovóra térésünk után, kissé fáradtan, de izgatottan vágtunk neki különleges helyekre irányuló utunknak. Roppant jó érzés, amikor a tábor minden lakója felveszi az egyengúnyát, mely jobban kifejezi az ittlévők összetartozását.

Amikor elfogadtuk a meghívást a táborba, vállaltuk, hogy egy új és hatalmas család részeseivé válunk, amelytől majd, mikor véget ér ez az egész, rendkívül nehéz lesz elbúcsúzni. De még nem jött el a búcsúzás ideje, csak a kirándulásé.

Mindenki izgatottan várta a szabolcsi és a tiszaberceli kiránduló napot. Sokan utazás közben énekléssel vagy csupán zenehallgatással ütötték el az időt az érkezésig.

Minden helyszínen nagyon széleskörű idegenvezetésben volt részünk. Megcsodálhattuk a szabolcsi földvárat, a sokéves templomot, majd többek között helyi alapanyagokból készült szilvalevest és más finom ételeket kaptunk éhségünk csillapításaként. Majd lehetőségünk adódott sétálni egyet a Tisza-parton, aztán megtekintettük a tiszaberceli szivattyútelepet is. Összességében eléggé tartalmas nap áll mögöttünk.

Naplóírás közben agyalok a titkos csapatfeladaton, ötleteket gyűjtök az akadályversenyes csapatom dolgaihoz, s csak most vettem észre, hogy lassan 3 felé jár az idő, ideje lenne aludnom, de még annyi friss emlék kavarog bennem.

Mindenkinek jó éjszakát!

Szabó Alexandra

Széphalom, 2018.08.14.

Ott állt, és rám kacsintott. Kecses, teltkarcsú vonalaihoz jól illett szögletes képe. Arcán szemérmetesen fehérlett a mindenség tudása. Enyhén megviseltnek tűnt. De nem úgy, mint akit nagy szerencsétlenség viselt meg, hanem mint akit a rengeteg munka, a mindenkori teljes odaadása, a dolgok, fogalmak mindenkori analizálása, a mindenség tudásához való alapanyag birtoklása. A neve is olyan szép volt: szótár.

Kiss Gábor előadásán közeli kapcsolatba kerültünk. Sokat foglalkoztam vele, rájöttem, hogy mégsem olyan ijesztő, mint ahogy az emberek mondják.

Ilyeneket és ekkorákat éreztem aznap délelőtt, lenyűgöztek a szólások, közmondások, szótárak. Ámulatomban elfelejtettem megjegyezni, hogy mint folytak a dolgok ezután (bár lehet, hogy az alvásmegvonás többségben uralkodott elmémen). Mintha részt vettem volna egy társasjáték-délutánon, megnéztem volna a múzeumot, de azt hiszem, hogy még ettem is.

Csak akkor sikerült felocsúdnom, amikor szemben ültem Agócs Gergellyel. Bár lelkem világi jelenléte ekkor nem volt észlelhető, ugyanis beleköltöztem Agócs úr szavaiba, vedeltem őket gátlástalanul, s jól megsuvadtam, mígnem griffmadárfiókákat hordozó rongyos királyfit láttam magam előtt. Ha jól emlékszem, Balázsnak hívták.

Na de ma se maradtam közösségi élet nélkül. A csapatunk, a nagy csapatunk gőzerővel gondolkodott, kutatott, reméljük, nem hiába. Éjjel pedig, huttyuttyú, mi volt, mi nem, alvás biztos nem, de hogy beszéd s kókság s életigazság igen, az es fix.

No de ennél tovább nincs mit meséljek, me’ olyan gyorsan aludtam, hogy nem volt időm álmodni.

Egyelőre ennyi vót, tarka kocám sose vót.

FNZ

Széphalom, 2018.08.15.

A szerdai mozgalmas nap után, bevallom, inkább beszélgettem egy keveset társaimmal, majd a naplóírással szemben az ágy rendkívül hívogató ereje nyert.

Tehát ugyan késve, de ugyanolyan energiával számolok be a szerdai eseményekről. Az első előadást a tábor lelke, vagyis Kerekes Barnabás tanár úr tartotta aznap, és ismételten sok tanulságos eszmefuttatást osztott meg velünk. Minden előadásában, megnyugtató hangján értéket közvetít. Sosem lehetek elég hálás azért, hogy itt lehetek, és hallhatom Tanár úr értékes mondanivalóját. Ez után a roppant elgondolkodtató előadást követően dr. Raátz Judit beszélt nekünk a keresztnevek elfogadottságáról. (A tanárnő talán a nyelvtankönyvek borítójáról lehet ismerős számunkra.) igencsak érdekes információkat osztott meg a nevekről a jelenlévőkkel.

De az igazi izgalom csak az ebéd után jött. Az étel elfogyasztása után az akadályversenyes csapatok elvégezték az utolsó simításokat csapatuk nevén, indulóján és csatakiáltásán, majd kezdődhetett a valódi kihívás. Különlegesebbnél különlegesebb és érdekesebbnél érdekesebb feladatok elé állítottak minket az ifjúsági vezetőség tagjai. Volt anyagismeret illat alapján, irodalmi keresztrejtvény, tabu, activity, koncentrációt igénylő feladatok tömkelegével találtuk magunkat szembe a program során. Menet közben sok szép és ötletes csapatindulót hallhattunk, már alig várom, hogy az eredményhirdetés alkalmával halljam ezeket a kreatív alkotásokat.

Az akadályverseny izgalmai után a finom vacsorát szóháború követte, melyben a csapat két részre oszlott, az almazöld és a paprikapiros színekben pompázó játékosokra. Nagyon élveztük a játékot, a lassan egyre zavaróbbá váló szürkület ellenére is.

De itt még nem ért ám véget a nap. A piros csapat győzelme után várt ránk egy felettébb érdekes film, A mindenség elmélete. Sokakban igen mély nyomot hagyott a film tartalma és üzenete.

Terjedelmes és mozgalmas nap áll mögöttünk, és egyre kevesebb nap előttünk, ami szörnyen ambivalens, hiszen néhányunk már vágyik haza, de szerintem mindenki egyetértően bólogatna, ha azt mondanám, maradnánk még. Bár csuda jó belegondolni, mennyi tartalmas és élménydús nap áll mögöttünk, amelyeknek emlékeit senki sem törölheti ki emlékezetünkből.

Szabó Alexandra

Széphalom, 2018. 08. 16.,18.

No há’ azt es csinálhattam volna, hogy csak 16-áról írok. De az a fránya közösségi élet mulasztásra késztetett, így kénytelen leszek időbőség hiányában 18-án írni két nap ingereiről. Remélem, hogy a napló szelleme nem törli ki bosszúból, amit írok.

16-án kirándultunk Széphalomból. Elmentünk fel, vidékre, hiszen kellett egy kis hűvös szellő. Megfúttattuk magunk a széllel, s térültünk is vissza.

De hogy szélfúttatás közben mi csudát látánk, uram, teremtőm! Megnéztük, hogy mi fán termettek az Andrássyak Betléren, és mi a gyümölcsük (talán a könyvtár mintha szép lett volna, de nem emlékszem biztosan). Rozsnyón a statikus semmibenézést gyakoroltuk, Krasznahorkán pedig ágyút matattunk.

Na de a nap fénypontja mégiscsak a buszos alvás volt, hiszen jobb később, mint soha.

Este liciteltünk. Annak ellenére, hogy nem volt új élmény, élveztem. S eztán, rövid közösségi tevékenykedés után elalukáltam.

Ferencz-Nagy Zozi-Mozi

Az egyik napot elbeszéltem, most jöhet a másik. Két napot ugrunk az időben. Elszöktem a tábortűztől, hogy fejezzem be munkám. Bármiféle mulasztást, összecsapást sejtető következetlenséget a társaimmal együttlevés vágya okozza.

Leírva ezeket úgy érzem, egy világot hagyok ki minden egyes nem ott töltött perccel. Kellett volna illőn leköszönnöm, de hívnak a hangok, az előttem álló percek.

Megtiszteltetés volt beléd írni, édös kücsi napló, s minden jót, a többit majd szóban regélik.

Zozó

Széphalom 2018.08.19.

Elmúlt éjfél. Már vasárnap van. A hazautazás napja. A többiek a tábortüzet körülülve dalolnak. Hűs az idő, bejöttem a Magyar Nyelv Múzeumába melegedni kicsit, s közben megpróbálom lezárni ezt az élménydús tábort. Tudom, nehéz lesz, de teszek egy próbát.

Évek óta először fordult elő, hogy a táborzárásnál elmaradt az ikonikus meghatottság és sírás-rívás. Magam is meglepődtem, hogy ezúttal sikerül visszafognom könnyeim záporát. Ismét egy csodás táboron vagyunk túl, az itt jelenlévő értékes emberekkel. Ismételten nehéz lesz az elválás, alig akarom itt hagyni Széphalmot. De eszembe jut, hogy a mai nap már láthatom családomat, mégis nehéz ez. Az elválás mindig nehéz. De azért, mert van kitől, számunkra fontossá vált emberektől, barátoktól fogunk búcsúzni nemsoká!

Mindent köszönök. A részvételt. A naplóírói megtiszteltetést. MINDENT. Ez a tábor egy csoda, ha többet esetleg nem is jönnék már, a táborok emlékei örökké megmaradnak majd. De most megyek is, kihasználom a még fennmaradt időt egy-egy utolsó beszélgetésre itt a táborban, Széphalomban.

Szabó Alexandra

Leave a Reply

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...