Közösség és nyelv

XXVIII. Országos Ifjúsági Anyanyelvi Tábor – tábori napló

Tizenkettedik alkalommal vezettek titkos tábori naplót az ifjúsági anyanyelvi tábor lakói. Idén Bihary Gergely és Kádár Boglárka osztotta meg velünk élményeit, gondolatait és érzéseit a tábori közösségről, a programokról és a hangulatról. Mint minden évben, így idén is a naplóírók kilétét a tábor utolsó napján éjszaka, a táborzáráskor ismerhették meg a táborozók. A naplóbejegyzések betekintést engednek a tábor komoly, mégis örömteli életébe.

Széphalom, 2021. augusztus 8.

Mi vagyok én? Könny és hús. Néha vidám, néha bús.

Része valaminek? Valami nagynak? Mit tudhatok én, aki még magamat se ismerem? Érezhetem magam értékesnek, értéktelennek, valójában azt se tudom mi az: érték. Talán meglelem. Talán nem is létezik.

Őrizzük a nyelvünket, védjük, ápoljuk őt. Én vagyok a szerencsés, az egyik, aki vezeti e naplót. Lehet, hogy már megbánták, hogy engem kértek fel, mindenesetre én nagyon élvezem. Ahogy ezt a csodás tábort is. Ma érkeztünk meg (igazából tegnap, de úgyis mindig ma van, és ezt úgyse ma olvassák fel). Vácról érkeztünk vonattal, körülbelül öt óra alatt. Az állomáson a futrinka várt minket, egy kisvonat, mely a tábor alatt elvisz minket céljainkhoz. Érkezés után nem sokkal elutaztunk a sátoraljaújhelyi városházára. Itt Kerekes Barnabás tanár úr és egyéb szaktekintélyek tartottak érdekesebbnél érdekesebb előadásokat. Ezután a halászcsárdában pazar vacsorával vendégeltek meg minket. Este a Magyar Nyelv Múzeumában részletesen megismertük a tábort és egymást, majd éjszakába nyúlóan beszélgettünk a többi táborozóval. Várom a folytatást, a befejezéstől ódzkodom.

Bihary Gergely

Széphalom, 2021. augusztus 9.

Ébresztő, torna, reggeli. Mozgalmasan indult a nap, a vihar utáni üdeség szilárdan megalapozta a jókedvet. Lelkesen készültünk az előadásokra, elmerengtünk Péchy Blanka színésznő, akár az ’50-es években megjelenítendő filmszerepeiben. Ösztönösen próbáltuk elsajátítani munkaeszközeit, a nyelvet, a beszédet. Melankólikus, bár felemelő érzéssel tekintettünk vissza a színésznő múltjára, kit már „nem gyötri tovább a lázroham élet” (Shakespeare). Ezt követően, a fiúk hatalmas örömére, a sport vad hullámai közé eveztünk. Kimerítettük a kristálytiszta labdarúgást, említésre került a sportnyelv, annak magyarosodása, és kiderült, hogy Puskás Ferenc a híres Öcsi bácsi.
Megismerkedtünk a Magyar Nyelv Múzeumával, és Kazinczy megragadó, bravúros történetével. Nyiri Péter tapintatosan beavatott a részletekbe, és érzékeltette velünk a fontosabb információk súlyát. A délután hátralévő részében asztalra kerültek a sokszínű társasjátékok, biztosítva az őszinte mosolyokat. És talán a nap legkiemelkedőbb pontján Bordi András tisztelt meg minket jelenlétével. Az est éjszakába torkollott, de a hangulat mentségül szolgáljon. A felszabadultság minden ágazata megfigyelhető volt, öröm telepedett a falak közé. Semmi gőg, leereszkedő nyájasság, mindenki önmaga lehetett. Az ember érez, de érzésit nem tudja mindig elemezni, és ha gondolatban talán elemzi is, az eredményt nem tudja szavakba foglalni. Ilyen maga a Bordi-est. Az, hogy valaki ennyire át tudja adni magát a zene világának, rokon húrt pendített meg a lelkemben.
Azt gondolom, csodás estével zárult a nap, fürkészően várjuk a holnap rejtelmeit.

Kádár Boglárka

Széphalom, 2021. augusztus 10.

A kellemes reggeli torna és a finom reggeli után Schirm Anita tartott előadást a nyelv rejtelmeiről, a hangzásra fókuszálva. Rendkívül érdekes téma, de a megnyerő előadásmód tovább fokozta érdeklődésünket. Különösen hálás vagyok ezért az előadásért, bizonyosan sokat tudom majd alkalmazni életemben. Tulajdonképpen már ma is ezt tettem, az akadályversenyhez szükséges induló megírásában valóban segített.
Szerelem és más drogok. Ez volt Dr. Torma Albert megrázó, de felettébb tanulságos bemutatójának témája. Tőle azt az előadást kaptuk a kábítószerekről, amire szükségünk volt. Nem a szokásos, izzadtságszagú beszéddel traktált minket. Életszerűen, őszintén beszélt, tabuk nélkül, és legmeredekebb kérdéseinkre is készséggel választ adott.
A megosztó ebéd után busszal ellátogattunk a Kazinczy Múzeumba. Itt megismerkedtünk Sátoraljaújhely várának, városának történelmével és a hely élővilágával.
Nem, nem, soha! Komor nyomor, s szomor sodor. Kerekes Barnabás tanár úr szívszorító szenvedéllyel beszélt a trianoni békediktátumról. Eddig ismeretlen körülményekkel ismerkedtem meg. Ezután felmásztunk a Kálváriához, mely egyedüliként az országban reményt ad a Trianon által megtörteknek. Itt áll a századik országzászló.
Este Lázár Csabát figyeltük, ki elképesztő beleéléssel olvasta fel-adta elő Ady Endre levelezéseit bátyjával és édesanyjával. Egyértelműen a legjobb színészi alakítás, amit valaha láttam.
A napok egyre gyorsabban szaladnak tova.

Bihary Gergely

Széphalom, 2021. augusztus 11.

A szerdai nap felidézte mindannyiunkban az örvendezés, a gondtalanság mámorát. Az előadásokat követően az akadályverseny közepébe robogtunk, elnyelve a szusszanási időt. Bár a csapatindulók hosszadalmas körülmények között születtek meg, a végeredmény annál kimagaslóbb lett. A feladatok egytől-egyig frappánsan mozgósították gondolkodásunkat. Legnagyobb felmérhető pozitívuma a csapatösszhang volt, alaposan megismertük a minket körülvevő közeget. Így hát a teljes délután kedélyesen telt, finom beszédmodorral kijelenthetjük, hogy mindenki élvezte, és nagyon jól érezte magát.
Az este eljöttével elkoptak a cipőtalpak, a hangulat az égig tornázta föl magát. Körülnéztem a teremben, fürkésztem az arcokat, és mindenki szemében példátlan szikrát láttam csillanni. Nem volt homályos múlt vagy jövő, csak a jelen és annak varázsa.
Hol a boldogság? Itt. Közöttünk.

Kádár Boglárka

Széphalom, 2021. augusztus 12.

Búcsú. Péntek 13. Sohasem voltam boldogabb, sohasem voltam szomorúbb. Életem legszebb néhány napját tudhatom magam mögött. De még fiatal az éjszaka, nem tudhatom mit hoz még, de minden bizonnyal csupa jót.
A méz édes, mint az élet. De néha darabos.
A mai előadások különösen elgondolkoztattak. Bűnügyi nyelvészet. Igazából a létezésével sem voltam tisztában. De egy hihetetlenül érdekes téma.
Névadás. A másik bemutató témája. Tizenöt évesen, még csak a felnőttség határán sem, azon gondolkodom, hogy hogyan fogom nevezni gyermekeimet.
Hollóházán van a világ legszebb porcelángyűjteménye. A kínaik közelükbe se érhetnek. Nyilván.
Mikóházán három (!) Kazinczy-díjassal találkoztunk. Tudniillik ez egy 500 fős falu. Ezután felsétáltunk a Trianonnak állított emlékműhöz. Szívszorító szavak, gyönyörű kilátás.
Nagyon köszönök mindent, mindenkinek. Remélem mindenkit viszontlátok még. Főleg Őt.

Bihary Gergely

Leave a Reply