A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében október 18-án tartották meg A félezer éves magyar orvosi nyelv című előadássorozatot. Kilenc órától köszöntőbeszédekkel indult a rendezvény, melyben többek a nyelvművelés fontosságára, a magyar nyelv kifejezőképességére hívták fel a figyelmet.
Az elhangzott előadások századokon keresztül vezették végig az érdeklődőket, felvillantva egy-egy fontos pillanatot a magyar orvosi nyelv, mint tudományos nyelv kialakulásában, fejlődésében. A múlt felidézésében és a jelen problémáinak felvetésében nemcsak nyelvtudósok, hanem orvosok is részt vettek. Ez remekül mutatja, hogy akár egy sebész professzornak is milyen fontos lehet anyanyelvünk művelése.
Pár idézet a beszédekből:
„Minden magyar megért minden magyart. Ha nem, annak okai nem a nyelvben keresendők.” (Paládi Kovács Attila, az MTA Nyelv és Irodalomtudományi Osztályának elnöke)
„Aki jószándékú és művelt, mit számít annál a vérségi kötelék és az országhatár?” (Surányi Dezső, a Magyar Biológiai Társaság elnöke)
Péntek János, az MTA Kolozsvári Területi Biztottságának elnöke kitért a szaknyelvek karbantartására, az ezzel kapcsolatos munkák hiánypótló szerepére. Az orvosi nyelvvel kapcsolatban szó volt még az orvosi nyelvet érő hatásokról, az abban előforduló hibákról, valamint arról, hogy az egészségügyben dolgozó szakembereknek ki kell tudniuk fejezni magukat világosan, közérthetően, s felesleges töltelékszavaktól mentesen.
Az ókori orvoslástól a XVI. századig
Az üdvözlések után visszatekintettünk a múltba az ókori orvoslástól a XVI. századig. Hogyan alakult, rögzült, bővült, milyen átalakuláson ment át a szakma sajátos szavainak összessége, milyen stilisztikai jellemzői voltak: először a görög alap, majd a római örökség, a latin egyeduralma, később a nemzeti nyelvek előretörése.
Szó esett Sylvester János Grammatikájáról. Röviden: bibliai példák, Istentől várt gyógyulás, a betegség és az ördögök összefüggése, melyben olykor számuk is tudható, ördögűzés, kézrátétel. Ha az orvos igyekezete hiábavaló volt, az Úrhoz fordultak segítségért.
Aztán erdélyi szászok orvosi nyelve került előtérbe, valamint Paulus Kyr 1551-ben írt egészségtankönyve, melyből egyik példány a négy fennmaradtból az Országos Széchenyi Könyvtárban lelhető fel. A műben a kor dietetikájáról és az érvágás tudományáról is olvashatunk, valamint azt is megtudhatjuk, hogy a verébagy afrodiziákum.
Szabó T. Attila Lencsés Lajos munkásságáról és az Ars Medicáról beszélt, melynek betűhű elektronikus kiadása, az Ars Medica Electronica az OSZK-ban fellelhető.
A XVII. századtól napjainkig
A program második felében tovább léptünk időben. Keszler Borbála a XVII. század orvosi szótárairól tartott előadást, Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János és Pápai Páriz Ferenc munkásságát véve alapul.
A XVIII. századhoz érve a német nyelv orvosi nyelvre gyakorolt hatásairól, tükörfordításokról, az Orvostudományi Nyelvi Akadémiai Bizottságról, Mária Terézia rendeleteiről, nyelvújításról, a magyar irodalmi nyelv előnyéről, Debreceni Grammatikáról, Aranka Györgyről és az Erdélyi Nyelvművelő és Kéziratkiadó Társaságról szólottak, majd Bugát Pál munkáival a XIX. századhoz értünk. E korban került igazán előtérbe az orvosi nyelv szerepe ama szempontból, hogy versenyképes, adatközlő, pontos legyen, a betegben pedig kialakítson egyfajta bizalmat az orvosa iránt. Ehhez tudatos nyelvápolásra volt szükség. Itt került elő a Magyar Tudományos Akadémia megalakulása (1825), s feladatának pontos definíciója, az első életképes szakmai folyóirat, az Orvosi Tár.
Elérkezve a jelenkorhoz, felmerült a kérdés: létezik e orvosi szaknyelvi helyesírás? Erről egy kis hangképes összefoglalóban kapunk majd képet Laczkó Krisztinától a Magyar Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk című műsorában 2013. november 10-én 16:04-kor.
És ahogy egy orvostanhallgató látja:
2008 óta én magam is tapasztalom a Semmelweis Egyetem curriculum váltásának hatásait. Előtérbe kerültek a Magatartástudományi Intézet tárgyai, már az első évben kötelező kurzusunk az orvosi kommunikáció. Az elméleti oktatáson kívül egy terepgyakorlat elvégzése is szükséges, ahol talán először kerülünk szembe beteggel.
Az egyetem végéhez közeledve egyre többször merül fel problémaként a „mit fogok mondani, hogyan fogom mondani és hogyan fogom leírni”. A rendezvény főszervezője, Bősze Péter professzor úr évek óta nagy sikerrel tartja féléves választható kurzusát a magyar orvosi nyelvről egyetemünkön. Remélem, hogy az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések olyan orvosok neveléséhez járulnak hozzá, akiknek nem teher a pszichiátriai konzílium helyes leírása vagy egy zárójelentés szabatos megfogalmazása, szükségét érzik, hogy igényesen fogalmazzanak, hozzájárulva ezzel a sikeres orvosi kommunikációhoz. Gaál Csaba mondta: hiszen milyen értelmiségi az, aki nem tudja magát kifejezni?
Fülöp Csaba és Erdélyi Zsófia
