A Georgius Aranka Társaság ifjúsági tagozatának évnyitó tanácskozásán többen is részt vettek a Szövetség fiatal tagjai közül, Lázár Éva beszámolóját olvashatják.
„Találkozón voltam” – mondom a barátaimnak, hiszen október utolsó szombatján sor került a Georgius Aranka Társaság őszi ifjúsági találkozójára. „Milyen volt?” – kérdezi mindenki ösztönösen. Ilyenkor aztán igyekszik az ember előállni egypár olyan melléknévvel, amivel legalább félig képes válaszolni erre az ártatlanul feltett, de általában borzasztó nehéz kérdésre.
Valami olyasmi jut először eszembe: tartalmas. Mert valóban, hallgattunk például évnyitó gondolatokat a Tanár Úr közvetítésében, előadást Dr. Farmati Anna jóvoltából, beszámoló beszédeket a táborok szervezőitől, egyéb beszámolókat az idei év megvalósításairól, szavalatot Judittól. Felolvastuk a tábori napló bejegyzéseit, felidézve a régi szép emlékeket, és megnéztük a táborzáró videót, ami még mindig vicces, s a szervező csapat is ugyanolyan lelkesen nevetett a saját viccein, mint a tábor utolsó napján. Továbbá új vezetőségi tagok is bemutatkoztak, Gergő, Szilárd és Bogi, amit boldogan vettünk tudomásul. Aztán énekeltünk, ettünk, társasjátékoztunk, beszélgettünk. Tartalmasnak tartalmas volt.
A második melléknév kigondolásakor általában már jobban megerőlteti magát az ember. Én, különösebb gondolkodás nélkül, azt mondom: furcsa. Hiszen bizonyos értelemben ez a találkozó furcsa volt. Először vettem részt ilyen eseményen, így aztán hasonlítási alap nélkül kell beszélnem, de számomra ezzel a teljes csapattal a legendás táborok kontextusán kívül találkozni különös volt. Úgy tudnám leírni ezt a jelenséget, mintha az ember egy kedvelt mese szereplőit pillantaná meg a hétköznapi emberek között. Nem azért, mert olyan elvont társaság lennénk mi, hanem mert összeköt egy szál, egy közös történet, ami arra ösztönöz, hogy a saját kis világunkból kiszakadva csatlakozzunk egy-egy tábor idejére a – csak számunkra írt – egyedi cselekményhez. Ez itt a reklám helye: aki meg szeretné tapasztalni ezt a közösségi élményt, az mindenképp jöjjön el a következő táborba! (Azt sajnos még nem találtam ki, hogy melyik meséhez hasonlíthatnám a miénket, bár nagyon szívesen írnék ide valami vicceset, például, hogy melyik szervező lenne Csipkerózsika, és melyik János Vitéz.)
Végül, de nem utolsó sorban, ez a találkozó örömteli volt. Elvégre, ez az öröm, amit egymás társaságában érzünk, az ok, amiért szeretünk járni és visszajárni ebbe a csapatba. Ez az, amiért nem kérdés, hogy vállaljuk-e a félnapos utazást és a kialvatlanságot is, ezt keressük – és találjuk meg – a táborokban. Ezek a találkozók egyúttal azt is hirdetik, hogy az ifjúsági tagozat él és virul, és ez az öröm tartja életben. Mert mi örülünk, ha együtt lehetünk.
