Ötvenedik alkalommal rendezték meg idén Győrben a Kazinczy-versenyt. Az egyik legrangosabb országos verseny 1966-ban indult el, a jubileumi évforduló alkalmából jelent meg A Kazinczy-verseny 50 éve című kötet, amelyben azoknak az írásai olvashatók, akik fontos szerepet vállaltak az elmúlt évtizedek során a verseny létrejöttében, lebonyolításában. Olvashatunk személyes élményeket, áltatános versenytapasztalatokat és visszaemlékezéseket olyan meghatározó személyiségekre a verseny történetében, mint Péchy Blanka, Deme László, Lőrincze Lajos, Z. Szabó László, Kádár Géza, Hérics Lajosné és mások.
Az első 50 év
Wacha Imre tanár úr már az első verseny kezdete óta a zsűri tagja. A könyv is az ő részletes összefoglalójával kezdődik, hiszen ő az, aki az első, és a mostani 50. versenyen is jelen volt. Korszakokra felbontva ismerteti a verseny történetét, a fordulópontokat: az első negyedszázadban Z. Szabó László tanár úr meghatározó szerepét, Péchy Blanka szemléletét, a verseny folyamatos alakulását és a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium áldozatos munkáját. Ír arról is, hogy a kezdetekben nehéz volt meghatározni, miben különbözik a Szép magyar beszéd verseny a vers- és prózamondó versenyektől, az első versenyeken még hangfelvétel alapján jutottak be a diákok a döntőbe. A kezdeti időszakban fontos szerepe volt a tiszta hangképzésnek is, mára már alig jut el a versenyre olyan középiskolás, aki beszédhibás.
„A versenyek minden évben hoztak újat a diákok beszédkultúrájának fejlődésében, a felkészítés-felkészülés tudatosságában csakúgy, mint a házigazdák kulturális-szakmai programkínálatában”
(Wacha Imre: A Kazinczy-verseny 50 éve, részlet)
1969-től lett hangsúlyos szerepe az értő, értető olvasásnak, a szöveg-egész összefüggéseinek, a kiejtési babonák átértékelésének. A későbbiekben fontossá vált a szöveg és a hangzás harmóniája. Az 1990-es évektől a legjelentősebb szerepe már a szöveg és az abban lévő gondolatok megszólaltatásának lett, mára pedig a szöveghangzás, a szöveg és a hangzás stílusának összhangja a legfontosabb. Wacha Imre tanár úr részletesen vezeti végig az olvasót a verseny, a mozgalom történetén, az átalakulások periódusain. A kötet leghosszabb írása, benne 50 év tapasztalatával, első kézből.
Bencédy József tanár úr szintén ott volt a legtöbb versenyen, ő a verseny szerkezetéről és típushibáiról, valamint a nyelv és gondolkodás, magatartás összefüggéseiről ír, kiemelve annak fontosságát, hogy a győri döntőhöz szorosan kapcsolódnak azok a kirándulások, ahova a résztvevők ellátogathattak: Pannonhalma, Széchenyi kastély, Eszerházy kastély, Sopron, Győr.
Kerekes Barnabás már régóta a Kazinczy-verseny írásbeli fordulóinak felelőse, ebben a kötetben a hangsúlyról ír és részletesen, izgalmas, jelölt példákon keresztül ismerteti a Beszélni nehéz! mondatjelölés eszköztárát.
„… a következő évben itt ült egy tizenéves sárospataki diákfiú is, aki elnyerte a Kazinczy-érmet, úgy hívták: Kerekes Barnabás. S lám, ő most a szervezők, a bíráló bizottság tagjai között ül nemcsak azt szemléltetve, hogy múlik az idő, hanem azt is, hogy a múló idő szép teljesítményekre ad alkalmat.”
(dr. Kováts Dániel: „Az életnek szellemibb és bensőbb eleme a beszédnél semmi nincs.” – részlet)
A Kazinczy-verseny szellemi hozadéka
A verseny történetében fontos szerepe volt a határon túliaknak is, nem véletlen tehát, hogy az erdélyiek szerepéről dr. Erdély Judit, míg a felvidékiekéről Kovács László tanár úr írása olvasható.
Több írásban a nyelv emberi oldaláról esik szó, a nyelv és a gondolkodásmód összefüggéséről, az emberségről, a tiszta beszédről, szülőföldről, a nemzetről, a hazáról.
„Szelíd küzdelem a Szép magyar beszéd verseny. Úgy is fogalmazhatnék: kísérlet arra, hogy szembe ússzunk az árra. Az igénytelenséggel, a felületességgel, a nemtörődömséggel. Kísérlet arra, hogy nyelvünket egyre jobban magunkénak tudva birtokba vegyük a körülöttünk lévő világot. Kísérlet arra, hogy egyszerű emberekként, csupán a nyelv eszközével – a leghatalmasabb emberi eszközzel! – legyőzzük a jóval a rosszat. Az igényességgel az igénytelenséget. A tisztább emberséggel az embertelenséget.”
(Korzenszky Richárd: Hogy emberibb legyen a világ… – részlet)
A kötet érdekessége, hogy a rengeteg visszaemlékezés mellett olvashatjuk korábbi évek megnyitó- vagy záróbeszédeit, olyanoktól, mint például dr. Kováts Dániel, Szathmári István vagy Kazinczy Ferenc ükunokája.
A Kazinczy-verseny 50 éve című kötet átfogó könyv, élményteli olvasmányt jelenthet mindazok számára, akik akár csak egyszer is részesei voltak a versenynek, vagy figyelemmel követik azokat a törekvéseket, amelyek a magyar nyelv ügyével foglalkoznak. A mozgalom története, a meghatározó személyek törekvései és a versenyhez való hozzáállásuk példaként szolgálhatnak mindannyiunk számára.
Muszka Ágnes
