Az Anyanyelvápolók Szövetsége a teljes nemzetben gondolkodik. A nyelv múltját és jövőjét a nemzedékek egymásba karolása alkotja – emelte ki a magyar nyelv hete rendezvénysorozat megnyitóján, tegnap a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke. Az esemény idei jelmondata: A nyelv nemzedékek kézfogása. A Magyar Szó beszámolóját és felvételit közöljük.
A magyarországi szervezet e nagy múltú, nagyszabású programsorozata jövő keddig több helyszínen zajlik: Szabadkán, Magyarkanizsán, Újvidéken, Adán, Zentán, Nagykikindán, Tóthfaluban és Óbecsén, valamint az anyaország több településén. Több mint ötven rendezvényt szerveznek, a tudományos tanácskozástól az irodalmi kávéházon és fotókiállításon át az anyanyelvi vetélkedőig.
A megnyitó ünnepségen az egybegyűlteket dr. Ivanović Josip, az MTTK dékánja köszöntötte, majd Juhász Judit fejtette ki az anyanyelvvel kapcsolatos gondolatait. Mint kiemelte, a magyar nyelv hetét először 1967-ben szervezték meg azzal a céllal, hogy emeljék a magyar nyelv értékét, tisztességét.
Juhász Judit elnök
Feladata minden generációnak, hogy „saját” nyelvét átadja az utána következőnek, de kötelessége az is, hogy elődei nyelvi szokásai iránt is érdeklődő legyen. Anyanyelvünk nem létezne, és nem létezhet a nemzedékek kézfogása nélkül. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink nyelvhasználata egyben kortörténet is, hiszen őseink gondolkodásmódja, sorsának magyar valósága megjelenik szókincsükben, hasonlataikban, szólásaikban és imádságaikban is. Érték, hogy magyarok vagyunk, és hogy magyarul beszélhetünk – hangsúlyozta Juhász Judit.
Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke kiemelte, hogy a magyar nyelvet ünnepelni kell, hiszen ez az, ami összeköt bennünket, majd hozzátette, hogy e rendezvénysorozat lehetőséget ad minden résztvevőnek, hogy egy héten át aktívabban foglalkozzanak az anyanyelvünkkel, a nemzeti identitásunk legfontosabb alkotóelemével.
A megnyitót nyelvészeti konferencia követte.
Az 57. magyar nyelv hete Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes fővédnökségével zajlik. A programsorozat kiemelt támogatói a Magyar Kultúráért Alapítvány, valamint a Petőfi Kulturális Ügynökség.
Juhász Judit Petőfi-díszkiadást ad át Ivanović Josip dékánnak
A szabadkai megnyitó ünnepségen külön köszöntötték Balogh Györgyöt, a szabadkai magyar főkonzulátus konzulját, Pálfi Szilviát, a tartományi oktatási titkárság osztályvezetőjét, dr. Káich Katalint, az MTTK emerita professzorát, Tóth Ramónát, az MNT Végrehajtó Bizottságának hivatalos nyelvhasználattal megbízott tagját, De Negri Ibolyát, az Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének elnökét, Jerasz Anikót, a Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központ igazgatóját, és Blankó Miklóst, az Anyanyelvápolók Szövetségének kommunikációs munkatársát, dr. Zékán Krisztinát, az Ungvári Állami Egyetem docensét.
A megnyitó ünnepség visszanézhető itt.
NAIV ÉRTELMEZÉS ÉS VALÓSÁG!
Érzelemtől áthatva, patetikus hangon nyilatkozzák ki; „Nyelvében él a nemzet!”
Nyelvében? Naivitás, önáltatás !
Akkor vajon “miben él” a nemzet?
A szilárd nemzet, etnogenezisében, etnikai eredetközösségében, történelmi sorsközösségében, történelmi emlékezet kultúrájában és mindezek által képzett szellemi és anyagi kultúrájában, nemzeti szellemében él VALAMINT, de nem elsősorban a nyelvében. A nyelv a nemzeti identitás fontos attribútuma, de nem a legfontosabb!
MIÉRT?
Aki szorgalmas az megtanulhat magyarul. Az évszázadok során betelepedett idegen etnikumok is megtanultak magyarul. A pár évtizedekkel ezelőtt ide betelepedett idegenek is, így vagy úgy megtanulták ezt a rendkívül érdekes és egyedülálló agglutináló igen logikus nyelvet, a magyart. Leszármazottaik már tökéletesen fogják beszélni a magyart esetleg, megmagyarosítják vezetékneveiket, vagy magyar települések, helységek jó hangzású nevét veszik fel vezetéknév gyanánt és beintegrálódnak a magyar társadalomba. De ettől még nem lesznek magyarok, csupán magyarul (is) beszélő, magyar állampolgári jogállású országlakók!
Olyanok, akik szemlélgetik a nemzeti szellemet, esetleg kóstolgatják, de lelkük számára ezek mindig idegen ízek maradnak, mert eredetközösségük, amelyből származnak, egészen más történelmi gyökerekkel bír. Őseik és hőseik is mások. Etnikai eredetközösségük története, mítoszaik,mondáik, sőt meséik is más. Viszont ők is nemzet lantjának húrjai!
De más hangot adnak és egészen másképpen kell rajtuk játszani. Behangolni, lefogni, pengetni. Mert hajlamosak arra, hogy hamis hangokat hallassanak! Különösen, akkor, ha a törzsökös magyar, a magyar fül számára akar a tiszta magyar nemzeti szellemtől áthatott dallamot pengetni.
A társadalmi béke záloga, ha az etnikum, az országot benépesítő emberek sokasága, egyben etnikai eredetközösség és történelmi sorsközösség is!
A társadalom finom hajszálrepedéseit, törésvonalait mindig ezen a területen kell keresni és lehet meg találni, ez egyén és a családok szintjén is!
A magyar közélet szereplőit MINDIG A FENTI SZEMPONTOK SZERINT TEGYÜK GÓRCSŐ ALÁ!
Kik ők? Milyen a család genealógiai -etnikai háttere? “Magyarrá válásának”, magyarosításának háttere és miértje?