A Nemzedékek Petőfije című ünnepi délutánról

Az Anyanyelvápolók Szövetsége Nemzedékek Petőfije címmel rendezett ünnepi délutánt 2023. március 13-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Petőfi Sándor a nemzedékeké: a kétszáz éve született költő életműve szinte összefogja az elmúlt húsz évtized történetét. Nemzedékek ismerkedtek meg általa a költészettel. Petőfivel együtt lehettünk lángoló szerelmesek, forradalmár hazafik, elmélázó világpolgárok. Ma sincs ez másként, költészete itt van velünk a bölcsőtől a koporsóig. Ennek szellemében szervezte meg ünnepi délutánunkat az Anyanyelvápolók Szövetsége.

Tóth Zsófia, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztő-bemondója, a délután műsorvezetője eseményünk elején külön köszöntötte anyanyelvi mozgalmunk két rangidősét, Szakonyi Károly Kossuth-díjas írót, valamint Kováts Dániel nyelvész-irodalomtörténészt.

Magyar Valentin Junior Príma és Kocsis Zoltán-díjas zongoraművész a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterszakos hallgatója Liszt Ferenc Első Mephisztó-keringőjét játszotta el. Megtudtuk, hogy az ifjú zeneszerző fellépett már a Zeneakadémia nagytermében, Weimarban, New Yorkban, de mégis egy rangos megmérettetés helyszínét emeltek ki, ahol Magyar Valentint második díjjal jutalmazták: Ausztria második legnagyobb városát, Grazot. Az anekdota szerint Petőfi Sándort mint fiatal bakát ide vezényelték, s az ifjú költő meghallotta, hogy fellép a városban a magyar Liszt Ferenc. Civil ruhát szerzett, majd kiszökött a laktanyából, hogy meghallgassa a virtuóz zongoraművészt. Másnap egy katonatársa feljelentése miatt 25 botütést kapott büntetésül. Petőfi 17 éves volt ekkor, Liszt 29, s éppen félúton e két életkor között, Magyar Valentin 23 esztendős.

Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetsége elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a Nemzedékek Petőfije cím kapcsolódik az 57. magyar nyelv hetéhez. Az április rendezvény A nyelv nemzedékek kézfogása címet viseli majd. A generációk összekarolására mindig nagy szükség volt, és akár Petőfi is lehet támaszunk ebben. Juhász Judit szerint azt, Petőfi mennyire összeköt bennünket, jól kifejezi Az én Petőfim Kárpát-medencei esszépályázaton indulók nagy száma is. Juhász Judit megemlékezett Wacha Imre tanár úrról is, aki idén öt esztendeje nincs köztünk, ezt az alkalmat az ő emlékének ajánlotta.

Elnök asszony után a legifjabb nemzedéké volt a pódium. A Zuglói Egyesített Óvoda Csicsergő Tagóvoda Kékcinege nagycsoport gyermekei: Hámori Boldizsár és hármasiker társai, Mélypataki Emma, Mélypataki Hanna, Mélypataki Marcell mondták el a János vitéz Első énekét. Felkészítő óvodapedagógusok: Jandóné Várkonyi Veronika és Nagy Ildikó.

A budapesti Madách Imre Gimnázium végzős tanulója, Kiss Hanga Petőfi Sándor Világosságot! című versét szavalta el. Felkészítő tanárai: Hadikné dr. Végh Katalin Apáczai-díjas magyartanár, valamint Szücsiné dr. Laczkó Eszter magyartanár.

Szakonyi Károly Kossuth-díjas író, a Nemzet Művésze, a Kazinczy-díj Alapítvány elnöke ünnepi köszöntőjében kifejtette, hogy Petőfi Sándor „programjában” a közösséggel törődést tartotta elsőnek, éppen ezért noha „Petőfi lelkesedését bár történelmünk során olykor méltatlanok is zászlójukra tűzték, hamis célok szolgálatóban, de amikor felhangzottak versei, akkor az igazság szólt mindenek felett.” A nagy költő neve és a magyarság elválaszthatatlan egymástól: „Petőfi mindannyiunké, nincs, aki ne ismerné e hazában.” – fogalmazta meg Szakonyi Károly.

Tavaly ősszel írta ki az Anyanyelvápolók Szövetsége Az én Petőfim című Kárpát-medencei esszépályázatot. A pályázat célja: Petőfi műveinek, pályájának, közéleti tevékenységének megítélése a jelenkor befogadóinak szemszögéből, a Petőfi-kultusz személyes megközelítése. A bírálóbizottság elnöke Kováts Dániel tanár úr volt, tagjai Molnár Zsolt történelemtanár, illetve Nyiri Péter, A Magyar Múzeumának igazgatója. Kováts Dániel zsűrielnök értékelte a beérkező pályaműveket, ismertette az elbírálás szempontjait. Örömét fejezte ki, hogy „a pályázók mind a maguk Petőfijét mutatták be nekünk, […] s közben megrajzolták a mi közös Petőfinket is.” A zsűri további két tagja, Molnár Zsolt és Nyiri Péter kihirdette az eredményeket, s átadták a díjakat.

Arany fokozat:

I.díj: Pál Zsuzsa (Budapest); II. díj: Baranyai Magdolna Edit (Nagykanizsa); III. díj: Pásztor Attila (Dunaújváros), Sebő József (Veszprém)

Ezüst fokozat:

Keszey Judit (Balatonalmádi), Demeterné Mérai Mária (Kazincbarcika), Palágyi András (Szeged), Semperger Erika (Szentmártonkáta), Nagy Alexia Kiara (Levél), Mosolygó József (Pécs), Pásztor Sándorné (Balassagyarmat), Bacskó Józsefné (Balassagyarmat), Császár József (Debrecen), Gerendeli György (Dombegyház), Haupt-Kutas Mónika (Budapest), Pásztor Bertalan (Dunaújváros), Varga Kamill ofm. (Gyöngyös), Zsirai László (Budapest), Hankószki Fanni (Nagykálló), Kanyicska Tibor (Kürt)

Bronz fokozat:

Hatvani Krisztina (Budapest), Iochom Zsolt (Székelyudvarhely), Juhosné Vavró Zsuzsanna (Várpalota), Szemán Viktória (Miskolc), Tóth Bianka (Siklós), Vargyas Rozália (Gyergyószentmiklós), Bagdi Andrea (Szeged), Kálmán Imre (Szeged), Kottrik Zoltán (Sopronkövesd), dr. Durucz Istvánné (Kecskemét), Pauncz István László (Kiskundorozsma), Párkány Eszter (Nemesócsa)

Emléklap:

Solymosi Lajosné (Szeged), Szaller Patrik (Pápa), Gergelyné Bodó Mária (Szeged), Podlaviczki László (Gyöngyös), T. Nagy Ilona (Farkaslyuk)

A Magyaróra című folyóirat, az Anyanyelvápolók Szövetségének szakmódszertani folyóirata 5. évfolyamának első számát Petőfinek szentelte. Fráter Zoltán irodalomtörténész, egyetemi docens, a folyóirat főszerkesztője bemutatta a közönségnek a lapszámot. A főszerkesztő elmondta, hogy a Magyaróra kívül-belül megújult, s igazán nagy öröm, hogy mindezt a Petőfinek szentelt lapszámmal tehette. A szerkesztés során törekedtek arra munkatársaival, hogy a közismert költő életművéről, személyiségéről, írásművészetéről, befogadástörténetéről új szempontú írásokat közöljön az Anyanyelvápolók Szövetsége szakmódszertani folyóirata. Ebben az irodalmárok mellett a történészek és a nyelvészek ezúttal is segítségükre voltak.

Tóth Zsófia a Magyaróra bemutatója után megjegyezte, hogy nem tudjunk úgy Petőfit megidézni, hogy ne gondoljunk a nagy barátra, Arany Jánosra. Beke József Magyar Örökség-díjas, gyémántdiplomás magyartanár terjedelmében is legnagyobb műve, a háromkötetes Arany-szótár 2018-ban az Anyanyelvápolók Szövetsége gondozásában jelent meg. A kecskeméti magyartanár most Arany János szólásainak gyűjtésére vállalkozott. Az időközben hozzánk csatlakozó Grétsy László professzor emeritus, az Anyanyelvápolók Szövetségének tiszteletbeli elnöke, a kötet Előszavának írója ajánlotta figyelmünkbe Szövetségünk legújabb kiadványát. Grétsy László megállapította, hogy Beke József életműve óriási kincs, hiszen a hazai írói-költői szótárak jelentős része az ő tollából származik. A most megjelent kötet Arany János és Beke József kettősének munkája: unikum az, hogy valaki közel kétezer szólást és szólásszerű kifejezést használ lírájában, és az is, hogy mindez ilyen alaposan feldolgozó kötetben megjelenik – értékelte a gyűjtemény fontosságát Grétsy tanár úr.

Az ünnepi délután zárásaként Tímár Sára Junior Príma-díjas népdalénekes és zenésztársai léptek a színpadra. A Zeneakadémia Népzene Tanszékén végzett ifjú művész kivételes előadásmóddal hozza közelebb a saját korosztályához a népzenét. Különleges csokrot hallhattunk tőle: Petőfi verseiből írott dalokat.

Tóth Zsófia az eseményt összegezve megköszönte, hogy „versben, prózában és dalban közösen megidéztük a mi Petőfinket, a nemzedékek Petőfijét.”

Képek: Reiser György Lukács, további képek itt.

Az eseményen készült videófelvétel itt érhető el.