Közösség és nyelv

Anyanyelvápolók a Civilek Éjszakáján

2013. október 01. április 12th, 2017 Nincs hozzászólás

2013. szeptember 28-án 18 órától kitárult a Petőfi Irodalmi Múzeum kapuja, s szeretettel várta az Anyanyelvápolók Szövetsége mint civil szervezet után érdeklődő, kedves vendégeinket. Engedjék meg nekem, hogy ne saját szavaimmal írjam le a civil szervezetek fontosságát, hanem a Civilek Éj­szakáját bemutató honlapon megszívlelendő gondolatot tolmácsoljam: „A civil szervezetek tevé­kenysége olyan, mint a levegő: nem is gondolunk rá, ha van, de nagyon rossz, ha nincs.”Az anyanyelvápolás mellett minden nyelvművelő szívügye, hogy Szövetségünk nevét és tevé­kenységét minél több ember megismerje, megszeresse, s válhassanak aktív tagokká. Ezen a már-már téliesen hideg szombat estén mi is ezért gyűltünk össze: hogy először egy fórumszerű beszél­getésben, majd az ifjúsági tagozat néhány tagjának előadásában, s végül számos – a fiatalabb és az idősebb nemzedékek számára is élvezhető – játékokban tárhassuk fel az érdeklődők előtt Szövet­ségünk kincseit.

közös beszélgetést a program elején Kerekes Barnabás tanár úr vezette, s az ifjúsági vezetősé­gi tagokat kérdezte a nyelvművelés iránti elkötelezettségről, arról, hogy ez hogyan nyilvánul meg mindennapjainkban, hogy áldozat-e, s hogy mi mindent kaptunk azzal – természetesen nem anya­gi javakat –, hogy egy ilyen nemes ügyért – mint az anyanyelvápolás – dolgozunk nap, mint nap, szívvel-lélekkel. „Barátokat, tanulási lehetőséget, közösséget…” Hangzott el a válaszokban. Továb­bá, szó volt még arról, hogy egyes angol kifejezések annyira jól beépültek a magyar nyelvbe, hogy meg sem próbálunk helyettük találó, magyar megfelelőket alkotni…

A nyelvművelő tevékenységünket megismervén, immár felbátorodva indulhatott el ki-ki Anya­nyelvilág különböző államába, így például Közmondásországba, Betűköztársaságba, Nyelvszámta­niába, Tájnyelviába, ahol érdekes, agytekervényeinket erősen átforgató, kreatív játékokkal várták anyanyelvünk világjáróit. A játék elején minden barangolni vágyó kapott egy jelképes oklevelet, amelybe az adott állomást elvégezve egy-egy pecsétet nyomtak a játékmesterek. Lazításképpen leülhettünk egy tollal a kezünkben, s mesét szőhettünk a hatalmas papírra, társasjátékozhattunk anagrammák, palindromok megfejtésével, vagy szófajdobókocka segítségével szavakat alkothat­tunk, melyeket szintén papírra vetettünk.

S míg egyik fülünkkel a játékokban elvégzendő feladatra koncentráltunk, másik fülünkkel érde­kes előadásokat hallgathattunk dr. Ponyokai Judittól, aki a bűncselekményektől hemzsegő irodal­mi műveket vitte fel a jog szintjére, Pölcz Ádámtól, aki többek között a nyelvi norma kialakulásá­ról beszélt, valamint Terjéki Tamástól, aki a Szövetség aktív internetes jelenlétéről és elérhetősé­geiről adott tájékoztatást a betekinteni vágyóknak.

Miközben a kisiskolások éppen tájszavakat gyűjtöttek, addig a kivetítő vásznon folyamatosan „közvetítettek” a hagyományos anyanyelvi rendezvényeinkről. Izgalmas és élvezetes volt ennyi érzékszervet igénybe vevő estén részt vennünk! Köszönjük szépen!

S természetesen senki nem mehetett úgy haza, hogy ne ajándékoztuk volna meg egy értékes Édes Anyanyelvünk folyóirattal, kártyanaptárral.

Gillich Kata

Leave a Reply