2024. április 23-án harsány ricsaj, kiabálás, nyüzsgő bazári hangulat verte fel a sátoraljaújhelyi könyvtár olvasótermének megszokott csendjét. A zsivajért az Anyanyelvápolók Szövetsége képviselői voltak a felelősek, akik a magyar nyelv hete alkalmából anyanyelvi licitjátékot tartottak a város diákjainak.
2024 áprilisának utolsó hetében és május első napjaiban zajlik idén a magyar nyelv hete, melyet 1967 óta minden évben megrendeznek, most 58. alkalommal. Célja, hogy ráirányítsa a közvélemény figyelmét anyanyelvünk gazdagságára, identitásalakító szerepére, és buzdítson a tudatos nyelvhasználatra. Kazinczy Ferenc szűk pátriájában mindez még nagyobb hangsúlyt kap. A sátoraljaújhelyi rendezvények éppen április 23-án, A Magyar Nyelv Múzeuma születésnapján vették kezdetüket a szóban forgó játékkal.
Az Anyanyelvápolók Szövetsége munkatársai – Barthalos Márton és Reiser György – délelőtt középiskolásoknak, délután pedig általános iskolásoknak tartottak egy egyedülálló „szellemi árverést” a városi könyvtárban. Mindkét alkalomra 40-40 diák érkezett, akik 6-8 fős csapatokban mérhették össze kreativitásukat, találékonyságukat és stratégiai érzéküket.
Az Anyanyelvápolók Szövetsége, illetve a szövetség ifjúsági tagozata már nem új vendég az ezen a helyen. Éppen három hónapja, január végén is jártak itt; akkor egy egyórás előadás keretein belül mutatták be két középiskolai osztály diákjainak az egyesület munkáját, céljait, küldetését. A keddi alkalom a januári előadásnak volt a folytatása: most azonban a komoly szavak helyett a vidámságé, a felhőtlen élményeké volt a főszerep.
A szövetség képviselői úgy gondolták, hogy a magyar nyelv kínálta lehetőségeket kihasználva a szavakkal, betűkkel játszva mutatják be a résztvevőknek, mennyire sokrétű, játékos, változatos is anyanyelvünk. Másik kifejezett céljuk az volt, hogy ezzel a foglalkozással ízelítőt adjanak a diákoknak a nyári táborok hangulatából, hiszen az anyanyelvi licitjáték sok éve már ezen táborok egyik legnépszerűbb, legjobban várt programja, amelyen az egy főre eső, nevetéssel töltött percek száma messze felülmúl minden elképzelést.
A résztvevőket Nyiri Péter, A Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója köszöntötte, bemutatta a két játékmestert, és a játékszabályok ismertetése után kezdődhetett is az „árverés”.
A „licit” szabályai egyszerűek. Játékos feladványokra kell megtalálni a választ, és a helyes válaszért pont jár – a válaszadás jogát azonban meg kell vásárolni! S hogy ki teheti ezt meg? Aki az adott feladványért a rendelkezésre álló képzeletbeli pénzkeretből a legtöbbet kínálja. (A játék elején természetesen minden csapat ugyanakkora kerettel indul.) Nem csak az számít tehát, hogy a résztvevők meg tudják-e oldani a feladatokat, hanem az is, hogy hogyan tudnak gazdálkodni képzeletbeli „zsetonjaikkal”.
A csapatoknak – a magyar nyelv hete lévén – szó- és betűrejtvényeket kellett megfejteniük, és ehhez nem tárgyi tudásra, inkább gyors gondolkodásra és csavaros észjárásra volt szükség. A diákok hamar felvették a játék ritmusát, és pár perc alatt olyan vásári hangulat kerekedett, hogy zengtek tőle a könyvtár falai. Az utolsó megfejtés elhangzása után a diákok fennhangon követelték a ráadást. Erre sajnos – idő híján – már nem volt lehetőség, de aggodalomra semmi ok: az anyanyelvi licit folytatódik, mert ahova meghívást kapnak a játékmesterek, oda elviszik a játékot, a diákok pedig időben értesülni fognak a következő alkalmakról.
Képek: Abauji Nikoletta és Feczkó Ágnes (A Magyar Nyelv Múzeuma)
