Közösség és nyelv

Anyanyelvi tábor erdélyi középiskolásoknak Zsobokon

2014. július 22. március 18th, 2017 Nincs hozzászólás

Zsobok egy kicsiny, völgyben fekvő kalotaszegi falu. Az utca főként a gyerekzsivajtól hangos, a falu központjában található ugyanis a Bethesda Gyermekotthon. Ez a gyermekotthon az év minden napján hátrányos helyzetű gyermekeknek ad otthont, ám minden év júliusában egy hétre vendégek is érkeznek: az Aranka György Ifjúsági Anyanyelvi Tábor résztvevői.

Idén hatodik alkalommal rendezte meg a Georgius Aranka Társaság az Anyanyelvápolók Szövetsége támogatásával a tábort, amelyen erdélyi középiskolás diákok vettek részt. A tábor a magyarországi Országos Ifjúsági Anyanyelvi Tábor mintájára indult el hat évvel ezelőtt, azzal a céllal, hogy az erdélyi fiataloknak is legyen egy hely, ahol egy héten keresztül megismerhetnek neves erdélyi és magyarországi előadókat, valamint közösséget tudnak formálni a táncon, éneken, játékos foglalkozásokon, de legfőképpen egy közösen fontosnak tartott ügyön – az anyanyelven – keresztül.

A VI. Aranka György Ifjúsági Anyanyelvi Tábor mottója:

„A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell.” – Lénárd Sándor

A diákok többségének nem az idei volt az első anyanyelvi tábora, többen már harmadjára vettek részt. Kerekes Barnabás, a tábor vezetője megnyitó beszédében is megfogalmazta – főleg az először Zsobokon táborozók felé –, hogy vélhetőleg ez nem ok nélküli, s a táborozók valami miatt évről évre visszajárnak ide.

S hogy mi az, ami a táborzáráskor többek szájából el is hangzik? Hogy jó itt lenni, hogy értelmes fiatalokkal vannak körülvéve, hogy életreszóló élményt kaptak ettől az anyanyelvi tábortól.

Hangtechnikától a verbalitásig

Délelőttönként a fiatalok szakmai, nyelvvel, magatartáskultúrával foglalkozó előadásokat hallgathattak meg, s különböző foglalkozásokon vehetettek részt.

Wacha Imre tanár úr idén is tartott előadást a verbális és nonverbális kommunikációról, valamint szólt a szövegelemzésről, és annak fontosságáról is. A nyelvjárásokról és Kalotaszegről Péntek János professzor úr, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke beszélt.

Kerekes Barnabás magatartás- és érintkezéskultúrával foglalkozó előadásaiban főként azt emelte ki, hogy az ember nyelvhasználata, beszéde és a viselkedése szorosan összefüggenek, azaz nem mindegy, hogyan szólunk a másikhoz.

A táborozók közel egy egész délelőttöt tölthettek el Albert Júlia színművésznő társaságában, aki beszéd- és hangtechnikát tanított. A színművészek előadásai azonban ezzel még nem zárultak. Két ifjú színész, Kovács Károly Márk és Kelemen Attila Csongor is tartott drámapedagógia foglalkozást.

A táborozók megismerkedhettek a vezetőségi tagok érdeklődési területével is: Barazsuly Viktória a kolozsvári színházról, Ecsedy-Baumann Brigitta a régészkedésről mesélt a táborozóknak. Terjéki Tamás pedig az Anyanyelvápolók Szövetsége tevékenységét és céljait mutatta be a jelenlévőknek.

Közösségformálás – tánccal, énekkel, népi értékekkel

A táborozók a szakmai előadásokon túl több közösségi program részesei is voltak. Az egyik legnagyobb élmény talán mindenkinek az az énekkel, játékokkal teli este volt, amelyet Bordi András rádióbemondó tartott. A közös éneklés már a második este összekovácsolta a társaságot.

Emellett volt táncház, anyanyelvi varázsketyere és licitjáték, tűnemezelés, valamint a fiatalok megtekinthették Zsobok népi értékeit is, megismerkedhettek a kalotaszegi népviselettel. Egy napot kirándult is a társaság: Bánffyhunyad, Csucsa és Nagyvárad volt az úticél.

Az akadályverseny a táborozók csapatban való munkálkodását segítette elő: az 5 fős csoportok állomásról állomásra járva oldottak meg nyelvi, ügyességi és kreatív feladatokat.

A tábor végére a Ki mit tud? adott mindenkinek felejthetetlen élményt. Az utolsó este énekszó, versek, próza, színházba illő jelenetek, saját művek és feldolgozások hangoztak el, amelyek segítségével a táborozók megmutatták egymásnak, hogy ki mit tud.

Amit mindenki hazavisz

Egy hat napos tábor után nehéz az elválás. Többen megfoglalmazták a záráson, hogy mit kapnak egy ilyen tábortól: szeretetet, barátságot, igaz szót. Ahogy Wacha Imre tanár úr is többször elmondta már, „az igaz szó – jó szó; és a jó szó – szép szó”, s ez az, amit a táborozók egy ilyen hét során megtapasztalhatnak.

Muszka Ágnes

Leave a Reply