Az Édes Anyanyelvünk aktuális számában olvashatunk a kettős alany és kettős tárgy esetéről, Balázs Géza pedig Indiába kalauzol minket.
Jubileumhoz érkeztünk
Lezajlott az 50. magyar nyelv hete Sárospatakon, és ennek előestéjére körkérdésekkel is készültek a szövetségi tagok mind a vezetőkhöz, mind pedig a jelenlévő nyelvészekhez. A kérdések a következők voltak:
- Van-e élménye a magyar nyelv hetével kapcsolatban?
- Meglátása szerint milyennek kell lennie a modern tudományos nyelvi ismeretterjesztésnek?
Kérdéseikre szerencsére sok választ kaptak, melyeket az olvasó sok más információ mellett megtalál az áprilisi Édes Anyanyelvünk hasábjain.
Indiák – nyelvek
Balázs Géza megint igen érdekfeszítő témához nyúlt mostani cikkében: Indiához. Valljuk be, mi, európaiak sajnos igen keveset tudunk erről a távoli, varázsos országról (tisztelet persze a kivételnek), amelybe Balázs professzor ebben a cikkében betekintést enged nekünk.
Azzal a különféle filmekből talán még tisztában vagyunk, hogy bizony India városai nem éppen felelnek meg a nyugalom definíciójánál példának, ugyanis a beszámoló szerint a zaj, azon belül is a dudálás, a folytonos kiabálás, a busz, a motor, és az autóriksa hangja tölt be mindent. Árusok az utca kellős közepén, krákogás, köpködés – mind, mind megszokott dolgok ott. És még valami igen szembetűnő: az isteneik mindenhol ott vannak.
A professzor elmondása szerint „India nincs. Indiák vannak.” Hogy miért mondja ezt? Mivel India inkább földrész, mint ország. Ezer arca, és ebből kifolyólag rengeteg nyelve is van. Ugyanis a nyelv a nemzeti közöst nem képviseli. A beszélt nyelvet listákba foglalt szótövekre vezetik vissza. Csak egy pár itteni, különleges nyelvet hadd említsek meg, de többet aztán igazán nem árulok el a cikk tartalmából! Az itteni nyelvek sokaságából tűnik ki a lingua francia, pandzsábi, gudzsaráti, maráti, brádzs, bengáli… És még lehetne sorolni!
Tini BEA
Amikor az ember egy ilyen címmel találkozik, az rögtön megfogja egy kicsit. Értem ez alatt azt, hogy elgondolkodik, vajon ki is ez a BEA? És miért írják a nevét csupa nagybetűvel? Aztán – mivel kíváncsiságtól hajtva olvassa tovább az írást – rájön: BEA itt nem egy lány neve, ez bizony egy rövidítés: tizenévesek beszélt nyelvi adatbázisa. Mit jelent a beszélt nyelvi adatbázis? Erről az olvasó mind a lapban, mind pedig az interneten tájékozódhat, méghozzá a következő webcímen: http://www.nytud.hu/adatb/bea/.
De visszakanyarodnék a cikk témájához! Az MTA Nyelvtudományi Intézetének Fonetikai Osztályán 2013-tól elindult egy, a tizenévesek beszédét tartalmazó korpusz fejlesztése, amely a Tini BEA nevet kapta. A munkálat célja – előzményéhez, a felnőttek beszédét rögzítő BEA elnevezésű beszélt nyelvi adatbázishoz hasonlóan – a modern hangrögzítés minden kritériumát teljesítő, fonetikai kutatásokra egyaránt alkalmas adatbázis létrehozása.
A lap további írásaiból
Hogy mit tartalmaz még az áprilisi Édes Anyanyelvünk? Lőrincze Lajos mellszobra (természetesen) Szentgálon található meg – alkotójával Zeke Szabolcs szobrászművésszel pedig Balázs Géza beszélgetett. Az interjú a 10. oldalon található.
Fejes gól vagy fejesgól címmel írt cikket Horváth László, melyben egy személyes vesszőparipájáról számol be a magyar helyesírás szabályzatának 12. kiadása kapcsán. Hogy mi is ez? Már a cikk címe igen árulkodó, ám kérem a kedves olvasókat, ne csak a címet, hanem a teljes cikket olvassák el, ugyanis témája rendkívül érdekes!
Kacskovics Mihály Béla
