Az év vége, a december az összegzés, számvetés és – sok esetben – a visszaemlékezés időszaka is. Az Édes Anyanyelvünk idei ötödik számának néhány cikke is ennek jegyében született.
Málnási Ferenc És mégis élünk – 60 éve történt címmel Bartis Ferenc 1956-ban született verse kapcsán emlékezik az 56-os kolozsvári történésekre, és elemzi a verset a mai olvasó, hallgató szemszögéből. A következő oldalon Grétsy László Bencédy Józseftől, szövetségünk tiszteletbeli elnökségének tagjától, az Édes Anyanyelvünk szerkesztőbizottságának elnökétől búcsúzik, hangsúlyozva: „ne azon bánkódjunk, hogy elment! Inkább annak örvendezzünk, hogy jó néhány fontos munkakörben – gimnáziumi igazgatóként, minisztériumi főosztályvezetőként, főiskolai főigazgatóként és tanszékvezetőként, felelős szerkesztőként, nyelvművelőként, alkotó tudósként – egész életében eredményesen tevékenykedett, családapaként és a közélet egyik jeles személyiségeként egyaránt, kiegyensúlyozott, boldog, hosszú, teljes életet élt.”
Nem új keletű, hogy reformra szorul az iskolai irodalom- és nyelvoktatás. Sokan, sokfélét mondtak már e témában, de talán egyik legszimpatikusabb Kemény Zsófi költő, slammer gondolata: ha a diákok az énekórán énekelnek, a rajzórán pedig rajzolnak, irodalomórán miért nem írnak (verset, prózát)? A kérdés persze bonyolultabb, a huszonegy éves szerző Mészáros Mártonnak fejtette ki részletesen véleményét. Az interjúból az is kiderül, miért gondolja úgy, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni például a helyesírásra.
H. Varga Márta és Czakó Gábor nyelvhasználati érdekességekre hívja fel a figyelmet. Utóbbi az időről-időre előkerülő e–ë páros, illetve e–ë–ö hármas esetében hívja fel figyelmünket arra, hogy a nyílt és zárt e használatának sok esetben jelentésmegkülönböztető szerepe is van – illetve volna, ha meghallanánk. H. Varga Márta a ’hiány’ jelentést kifejező szavainkról értekezik Gyantaszűz című cikkében. Ugyancsak nyelvhasználati témát érint néhány oldallal később Minya Károly, amikor a kimaxol szó keletkezéséről, jelentéséről ír. Horváth László alapból a beszélt nyelv írásbeliségbe való átkerüléséről ír az ’eleve’ jelentésű alapból szavunk kapcsán, Holczer József pedig a nyelvről újratöltve – azaz az újratöltve szavunk ürügyén fejti ki gondolatait.
A lapnak két írása is foglalkozik Krúdy Gyulával, a „hasonlatok költőjével”. Gerendeli György cikkében (melynek címéből kölcsönöztem az előbbi jelzőt) az író költői prózájának ezt a jellegzetes vonását emeli ki és szemlélteti számos példával. Heltainé Nagy Erzsébet Kemény Gábor Krúdy körül című kötetének bemutatásakor érinti óhatatlanul a Szindbád szerzőjének alakját és munkásságát.
A 2016-os év utolsó Édes Anyanyelvünk lapszámában olvashatunk még az emberi viselkedéskomplexum és a kommunikáció kapcsolatáról, Lengyel Klára jóvoltából betekinthetünk az iskolai grammatika útvesztőibe, Kemény Gábor pedig a határozott és határozatlan tárgy, illetve az alanyi és tárgyas ragozás közötti különbségre való érzékenységünk csökkenéséről ír. Balázs Géza Voigt Vilmossal, a Magyar Szemiotikai Társaság alapító elnökével a szervezet negyedszázados történetéről beszélgetett. Büky László a manapság egyre kevésbé használt római számokról cikkezik, megismerhetjük a keresztnévadásban megfigyelhető legújabb trendeket Raátz Judit tollából, valamint Kerekes Barnabásnak a 44. Édes anyanyelvünk versenyen elmondott beszédét, és az idei év Lőrincze-díjasainak laudációit is olvashatjuk. Nem hiányoznak természetesen a megszokott rovatok, a Kérdések és válaszok, a Hírek, tudósítások, a Pontozó, az Új szavak, kifejezések, valamint az Utolsó oldal sem.
Jó olvasgatást kívánunk!
Az Édes Anyanyelvünk decemberi száma digitálisan itt olvasható »
Széman E. Rózsa
