Idén sem maradt el az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati és nyelvhelyességi verseny Óbecsén, ahol szerény létszámban, de annál nagyobb odaadással mérték össze erejüket június 3-án a délvidéki fiatalok a verseny vajdasági, regionális döntőjén.
Anyanyelvápolás a Vajdaságban
A Kárpát-medence a népek olvasztótégelye. Szeretett medencékben évszázadok óta rengeteg nép él együtt többnyire békességben. Igaz ez a Vajdaságra is, ahol a magyarokon és szerbeken kívül élnek még szlovákok, horvátok, románok, németek és apróbb szláv népcsoportok és kisebbségek. A magyar nyelv itt egyedien hangzik, és díszes mindezen népek szavaival, amelyek kihívást jelentenek ugyan, de nem teszik érthetetlenné a mi vajdasági nyelvünket a többi magyar fülnek.
Az anyanyelve a vajdasági magyaroknak is fontos, ápolása pedig ugyanolyan kötelességünk, mint az anyaországban élő magyarságnak. Ezért is lényeges, hogy a versenyen megmérettessék magukat versenyzőink, hogy megmutassák azt, hogy a magyar nyelvet milyen szinten ismerik, és hogy képesek feszült körülmények között is helyesen használni azt, és a versenyen szerzett tapasztalatokkal gazdagodva hozzá tudjanak járulni anyanyelvünk helyes használatához a mindennapokban.
Nyelvtan, közmondások és hangsúlyjelölés
Érkezésük után a zsűritagokat az Óbecsei Gimnázium rövid műsorral köszöntötte, majd a műsor zárásaként az iskola igazgatója, Miodrag Basarić (ejtsd.: Miodrág Bászárity) magyarul mondott beszédet a verseny fontosságáról és kívánt a versenyzőknek sok sikert. A bírálóbizottság tagjai és a szabályok ismertetése után a versenyzőket megkérték hogy készüljenek fel a verseny első részének teljesítésére, az írásbeli feladatsor írására.
A két oldalas feladatsort a versenyzőknek egy óra alatt kellett kitölteniük. A feladatlap megoldásához tisztában kellett lenniük a nyelvtan szabályaival, és jól tájékozottnak a szavak és mondatok világában. A feladatok között volt mondat- és szóelemzés, szólások és közmondások értelmezése és írása, szóismeret, idegen eredetű szavak értelmezése és persze a versenyzők rémálma: a „Beszélni nehéz!” jelölésrendszer. A résztvevők magabiztosan oldották a feladatokat, habár a mindennapi beszédben nem használatos szavak, mint a patronál, körmöl, gálya, diszkrét megmagyarázása, vagy a „ház” szóval való szólások vagy közmondások írása okozott némi fejtörést a diákoknak.
Változatos beszédek a szóbelin
A verseny második része a szóbeli megmérettetés volt. A versenyzőknek 3 téma közül kell választaniuk egyet, amely feldolgozására mindenkinek 20 perc állt rendelkezésére, majd ez az idő alatt készített vázlata alapján 3 perce volt elmondani véleményét a témáról. Ez a verseny legfontosabb része, ugyanis a szóbeli pontszámok az összpontszám kétharmadát jelentik. A versenyzőknek itt legfeljebb 2 és fél percen át kell beszélniük folyamatosan egy témáról, ügyelve a kiejtésre, szórendre, választékosságra és a szöveg logikai felépítésére, valamint arra, hogy ne tűnjön úgy, mintha olvasnák a vázlatukat… A téma mellé meg volt adva a műfaj és a közönség, amihez még akkor is alkalmazkodni kellett, ha mind a műfaj, mind a hallgatóság abszolút nem illik bele a verseny környezetébe, az előadóterembe. Úgy gondolom teljes joggal hívják ezt a versenyt a legnehezebb magyar nyelvvel kapcsolatos versenynek.
A szóbelin a diákok kifejthették véleményüket a természetjárás örömeiről; vitát indíthattak arról: „mit tehetünk mint egyének, és mit tehetünk mint közösség a nehéz helyzetben élőkért?”; valamint belehelyezhették magukat egy televíziós beszélgető műsorba, ahol elmondhatták tapasztalataikat és gondjaikat a tegeződésről. A témákat a versenyzők többnyire más-más szemszögből közelítették meg, így a közönség érdeklődése nem lankadt. Egyesek igen mély gondolatokat igyekeztek közölni, míg mások határozottságukkal hívták fel magukra a figyelmet. Voltak olyanok is, akik, mint a bírálóbizottság is megjegyezte: „szinte irodalmi nyelven szólaltak meg” és tették színessé a beszédüket.
Folytatás ősszel Sátoraljaújhelyben
Miután a bírálóbizottság megvitatta a látottakat és hallottakat; következett az értékelés, ahol a versenyzők szigorú, de építő jellegű kritikában részesültek. A zsűri döntése alapján a harmadik helyet Varnyú Adél, a másodikat Varga Klaudia, az elsőt pedig Solymosi Kornél kapta. Az első három helyezett a könyvjutalom mellett meghívásban részesült a XXV. Országos Ifjúsági Anyanyelvi Táborba. A zsűri elégedettségét és bizalmát a délvidéki fiatalok iránt legjobban az fejezte ki, hogy 8-ból 8 versenyzőt juttattak tovább az Édes anyanyelvünk kárpát-medencei döntőjébe. Döntésüket a jó szereplésen kívül az indokolta, hogy a délvidékiek az utóbbi években jól teljesítettek (például: tavaly a 7 versenyző egy plakettet és 6 különdíjat szerzett), így nyugodt szívvel szavaztak a versenyzőknek és felkészítő tanáraiknak bizalmat. Az idei döntőn tehát a Vajdaság ismét jelentős számban képviselteti magát Sátoraljaújhelyben.
Bata Dórián
