Az irodavezetést annak ellenére élvezi, hogy nem tartja igazán bölcsészfeladatnak, a nyelvstratégia intézményesítését üdvözli, a helyesírást démonizáltnak látja, és nem hisz abban, hogy nyelvi kérdésekben mindennek mennie kell a maga útján. Interjúsorozatunk második részében a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (röviden: Manyszi) működésébe igyekszünk betekintést nyújtani. Ezért Pölcz Ádámmal, az iroda vezetőjével, az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökségi tagjával, az ELTE alkalmazott nyelvészet szakos doktoranduszával, nem utolsó sorban pedig jó barátunkkal beszélgettünk pályájáról, nyelvi tanácsadásról, nyelvészvitáról, nyelvstratégiáról, nyelvművelésről.
Hogyan lett belőled nyelvész? Milyen út vezetett erre a pályára?
Szerintem a nyelv iránt való érdeklődés valahogy mindenkinél ott kezdődik, hogy megismerkedik az irodalommal. Engem tulajdonképpen az irányított a nyelvészet felé, hogy szerettem volna kicsit jobban megfejteni a magyar nyelv szerkezetét, rejtélyeit, hogy miből áll össze, mi az a nyelv, amiből az íróink, költőink ilyen csoda dolgokat csinálnak. Érdekes módon engem ez a kicsit szárazabbnak tartott része fogott meg a magyar nyelv- és irodalomnak. Nagyon szerettem a nyelvtanórákat, szerettem rendszerbe, táblázatokba foglalni a ragokat, képzőket, nagyon szerettem azt, hogy egy világos rendszert lehetett kikerekíteni ebből az egészből. Igazából akkor dőlt el, hogy a nyelvészettel szeretnék komolyabban foglalkozni, amikor a nyelvtan OKTV-re készültem. Abban az évben a retorika volt a téma, akkor kezdtem szakkönyveket olvasni, és akkor kaptam képet először arról, hogy hát igen, nehéz, de azért a végeredményét tekintve ez nagyon érdekes dolog.
Az egyetemi pályádat azonban mégsem nyelvészettel kezdted, hanem kommunikáció és médiatudomány szakon. Ez egy kevésbé tudatos döntés volt, vagy miért alakult ez így?
Igazából a bizonytalanságomnak volt ez köszönhető. Már tudtam, hogy érdekel a nyelvészet, a nyelvtan, de nem voltam benne biztos, hogy ezt akarom csinálni. Úgy voltam vele, hogy beiratkozom kommunikáció szakra az ELTE-re, és abból még mindig lehet akármi. Föl is vettem a magyart második (minor – a szerk.) szaknak, és végül a három év alapképzés után úgy döntöttem, hogy nekem elég volt a kommunikációból, megszerettem azt, amit a magyar szakos órákon tanultam, úgyhogy a mesterszakot már magyar nyelv és irodalom szakon végeztem.
Mikor és hogyan kapcsolódtál be a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda munkájába?
Az Anyanyelvápolók Szövetsége 2008-as közgyűlésén jött oda hozzám Adamikné Jászó Anna tanárnő, és azt javasolta, hogy keressem meg Balázs Géza tanár urat azzal, hogy szeretnék nyelvészettel foglalkozni. A tanárnő tudta, hogy engem érdekel ez a dolog, mert korábban a Kossuth-szónokversenyeken hallott engem versenyzőként, a Szép Magyar Beszéd-verseny kapcsán is találkoztunk már. Írtam egy e-mailt Balázs Gézának, akiről tudtam, hogy ennek az irodának az ügyvezetője, illetve a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport alapítója, vezetője, és ő nagyon szívélyesen fogadott, megbeszéltünk egy személyes találkozót. Először fölvett a Manyszi levelezőlistájára, hogy lássam, milyen diskurzus folyik ott, aztán 2009 szeptemberében már a nyelvi tanácsadásba is aktívan bekapcsolódtam.
Hogyan néz ki kicsit jobban körülírva a munkád a Manyszinál?
Említettem a nyelvi tanácsadást: ezzel kezdtem, ez irodánk fő profilja; ez elég rugalmasan végezhető tevékenység, így akár az irodavezetés mellett is tudom csinálni, de akár könyvtárból, internet mellől, akár itthonról a megfelelő könyvek társaságában elvégezhető. Bár azért köt a határidő, mert az ígéretünk úgy szól, hogy aki kérdést intéz hozzánk, annak 24 órán belül válaszolunk. Ezt az esetek 98-99%-ában tudjuk is tartani, persze az mindig kivételt képez, hogyha kicsit problémásabb kérdés érkezik.
A másik dolog az irodavezetés. Ez egy bölcsésznek nem teljesen otthonos pálya, már csak azért sem, mert az irodavezetés nemcsak adminisztratív munka – bár egy része az –, hanem pénzügyekkel való foglalkozás is. Tisztában kell lenni azzal, hogy egy cég pénzügyei honnan indulnak és hová tartanak, egyáltalán milyen kategóriákba sorolhatók az egyes pénzügyi intézkedések, amit a bölcsészkaron nem tanítanak. Van ugyan tudományos és kulturális menedzsment óránk, mely egy féléves tantárgy, de azt vettem észre, hogy akikkel együtt ültem ezen az órán, azok igyekeztek a tantárgyat minél hamarabb letudni, és minél gyorsabban elfelejteni, amit ott tanultak. Tény, hogy mindezt a gyakorlat során lehet igazán megtanulni. Az én munkaköröm úgy néz ki, hogy rám vannak bízva az iroda ügyviteli dolgai, tehát én vagyok a mindennapos ügyintéző. Nyilván nem árt, hogyha az ember magyar szakos, vagy van valamennyi köze ehhez a témához, mert akkor tudja nemcsak adminisztratív, hanem szakmai szempontból is megítélni a befutó megrendeléseket, kéréseket, azt, hogy kinek kell kiosztani a feladatot, ki az, aki az adott szakterületen igazán kompetens, ki tudja a leggyorsabban elvégezni. Kell hozzá egy áttekintő képesség vagy ismeret, ami nem biztos, hogy az emberrel együtt születik, de tanulható.
Az e-nyelv.hu oldal Szolgáltatások menüpontja alatt az ingyenes nyelvi tanácsadás mellett sok más egyéb szolgáltatás is szerepel például nyelvész szakértői vélemény, korrektúra, kommunikációs, nyelvi tréningek, beszédírás. Ezeket milyen gyakran veszik igénybe?
A leggyakrabban igénybe vett szolgáltatásunk a korrektúra és a lektorálás, emellett az igazságügyi nyelvész szakértői vélemény az, ami még nagyon népszerű. A korrektúra és a lektorálás leginkább a különféle tankönyvekben, iratokban jelenik meg: sok olyan partnerünk van, akik azzal keresnek meg minket, hogy a kiadás előtt álló tankönyveiket ellenőrizzük, nézzük át – például az Apáczai Kiadó, a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, de az OTP Banktól is több megrendelést kaptunk már –, mert rájöttek, hogy fontos, hogy (különösen a tankönyvek esetében) nyelvileg is igényes, vonzó formában kerüljenek a felhasználók kezébe. Ezek tulajdonképpen az úgynevezett for-profit szolgáltatásaink, amelyekkel az iroda biztonságos működtetését garantáljuk. A munkatársaink pedig megfelelő végzettséggel rendelkező szakemberek, akik ezeket a munkákat el tudják látni.
Állami támogatásból nem lenne biztosított az iroda működése?
Közvetlen állami támogatást az iroda nem kap. Pályázati pénzekből tudunk még gazdálkodni, de azok ugye olyan források, amelyek egy adott projektre szólnak. Rengeteg kiadványunk jelenik meg, amelyek például a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jönnek létre. Azokat arra az egy rendezvényre, kötetre vagy kötetsorozatra kapjuk. Nyilván ez olyan dolog, hogy nálunk van a pénz, adott esetben kamatozik, de azt el is kell költeni, az adott projektre. Úgyhogy kell önálló tevékenységet is folytatnunk, hogy tudjuk biztosítani az iroda működését.
Laikusként csak nemrég szembesültem azzal, hogy a nyelvészeten belül milyen komoly szakmai-ideológiai vita folyik arról, hogy mi az a nyelvművelés, mi ennek a haszna, illetve az ehhez köthető tevékenységekről. Mit tekinthetünk tulajdonképpen nyelvművelésnek? A nyelvi tanácsadás az?
A nyelvi tanácsadás szerintem abszolút a nyelvművelés körébe sorolható. Balázs Géza volt az, aki igyekezett meghatározni, hogy hogyan tehetünk a nyelvért, tehát hogy milyen színterei vannak a nyelvi cselekvésnek: ő mondta, hogy van nyelvpolitika, ami fent, az állami döntéshozóknál dől el például egy nyelvtörvény megalkotásával; aztán van nyelvstratégia, ami egy tudományosan megalapozott tevékenység, egy ajánlás, amit akár nyelvpolitikai döntésre is föl lehet terjeszteni. A nyelvművelés ez alatt helyezkedik el, egy amolyan szakemberek által irányított, de a laikusok aktív részvételével folyó tevékenység. És hát van a nyelvvédelem, ami leginkább a purista mozgalmakban érhető tetten.
A nyelvi tanácsadás megpróbál hasznos alkalmazott nyelvészeti tevékenység lenni, hiszen az emberek nap mint nap használják a nyelvet, és emiatt kérdések is merülnek fel. Az alkalmazott nyelvészetnek – szerintem a nyelvművelés az alkalmazott nyelvészethez tartozik – az is a feladata, hogy ezekre a kérdésekre megpróbáljon valamilyen használható választ adni. Tehát hogyha valaki bizonytalan abban, hogy például a Kossuth-nagydíjat hogyan kell leírni, akkor mi azt tudjuk mondani, hogy vannak bizonyos lefektetett szabályok, amelyek alapján ez így vagy úgy írható. Nyilván a nyelvi tanácsadás nevében is benne van, hogy tanácsadás. Tehát nem törvényként vagy szakvéleményként kell erre tekinteni, hanem egy ajánlásként, amit vagy elfogad az ember, vagy nem.
Miért osztja meg a nyelvművelés kérdése ennyire a nyelvésztársadalmat?
Leginkább azért, mert – ahogy látom – alapvetően kétféle hagyomány él a nyelvészeten belül: van egy tisztán deskriptív hagyomány, amely azt mondja, hogy a nyelvet, a nyelvi jelenségeket nem kell értékelni, hanem leírni kell azt, hogy mi történik a nyelvben. Tehát ha van egy jelenség, akkor azt meg kell figyelni, hogy milyen színtereken, milyen emberek használják, és az a nyelvészet feladata, hogy ezt a megfelelő módon helyre tegye, és visszafejtse, hogy honnan következhetett. És van egy olyan hagyomány – ezt sokan preskriptív, azaz előíró hagyománynak nevezik; volt ilyen egyébként, de a mai nyelvművelést nem mondanám annak –, amely szerint igenis van létjogosultsága annak, hogy bizonyos nyelvi jelenségeket értékeljünk, és azt mondjuk, hogy mi inkább ezt vagy azt ajánlanánk. Ez azért érzékeny kérdés, mert a nyelvhasználat mindenkinek a személyiségéhez tartozik, és akik ellenzik ezt a fajta nyelvművelő tevékenységet – vagy nevezzük akár nyelvstratégiai tevékenységnek –, azt állítják, hogy megbélyegezzük azokat az embereket, akiknek a nyelvhasználatára valamilyen értékelő megjegyzést teszünk. Én nem gondolom, hogy erről lenne szó, hiszen például a szólások és közmondások keveredése kapcsán is gyakran olyan lehetetlen dolgok jönnek ki, amelyek megmosolyogtatóak. A médiában lehet ilyeneket hallani, egyik kedvencem a két tüzet tart egy rakáson, vagy rendszeres az összerúgják a port típusú eredmény is, amely ugye az összerúgja a patkót és a rúgja a port szólások keveredése. Persze ez nyilván nyelvi műveltségi kérdés is, hogy mennyire vagyunk tisztában ezeknek a hátterével és a jelentésével, de éppen ez a nyelvi tanácsadás, illetve a nyelvművelés egyik feladata, hogy ezeket a háttér-információkat is feltárja. Tehát azért ennyire megosztó a nyelvművelés jelensége, mert ez a két irányzat ütközik egymással, és ebből vannak a konfliktusok.
Te magadat hol helyeznéd el a két irányzat által kijelölt skálán?
Nem gondolom, hogy mindennek mennie kell a maga útján, és az embernek semmiféleképpen nem kell beavatkoznia. Én abban hiszek, hogy igenis folytatni kell ezt a nyelvművelő tevékenységet. Nyilván az emberek nyelvhasználatára nem megbélyegző módon kell reflektálni, hanem olyan ajánlásokat és kiadványokat kell közzétenni, olyan szöveggondozói tevékenységet kell végezni, amilyeneket például a Manyszi is csinál. Nekünk számos ilyen ismeretterjesztő kiadványunk jelent meg az európai nyelvművelésről, az európai helyesírásról, a pesti nyelvről, a nyelvi agresszióról, szóval olyan témákról, amelyek az emberek mindennapjait érintik. És akkor ugye említettem korábban a szolgáltatásainkat; világos, hogy a szöveggondozás, az igényes, egyértelmű, érthető szöveg mennyire fontos ebben a feladatban.
A kormány nemrég döntött a Magyar Nyelvstratégiai Intézet megalapításáról. Ennek pontos felépítéséről, működéséről egyelőre nem sokat lehet tudni, viszont a feladatok megfogalmazását számos kritikus hangot követte. Szerinted hogyan és milyen körülmények között működhet jól egy ilyen szervezet?
Üdvözlendő lépés, hogy intézményesítik a nyelvstratégiát, én ezt jónak tartom. Nyilván a kritikusok egyfelől bizonytalanságuknak adtak hangot, amit egyébként részben én is osztok, hiszen valóban homály fedi ennek az egész intézménynek az életét. (Az interjú március 16-án készült. – a szerk.) Hogy hogyan működhet hatékonyan? Mint irodavezető azt mondom, hogy a mai világban egy ilyen intézetnek – akárhány emberrel is működik – alapvetően tudományos alapokon kell nyugodnia. Másrészt praktikus okokból – ezt szintén a Manyszihoz hasonlóan – egy szervezetileg rugalmas intézményt képzelek el, amely nem arról szól, hogy a dolgozók és a kutatók egész nap ott vannak bent, hanem igenis tudják akár távmunkában végezni a tevékenységüket, hiszen a kutatás arról is szól, hogy könyvtárakat látogatunk stb. Ez az egyik dolog. A másik, hogy hatékony úgy lehet ez az intézmény, ha együttműködik a már meglévő nyelvi szervezetekkel, intézményekkel.
Én bízom benne, hogy a nyelvstratégiai intézet tud koordináló és egyesítő szerepet betölteni. Az a baj, hogy nem ismerem pontosan magát a koncepciót, ami a rendeletben megjelent, konkrétumokat nemigen tartalmaz. Mindenesetre a célok rendben vannak. Azt mondták sokan a kritikusok közül, hogy vannak már olyan struktúrák, amelyek a nyelvre épülnek fel, és ezeket a tevékenységeket, amiket az intézet végezne, már ellátják; és hogy nem lenne-e jobb inkább megerősíteni ezeket a struktúrákat. De valószínűleg egy ilyen nyelvstratégiai intézet sem jönne létre, hogyha nem lenne még mit pótolni ezeken a területeken. Tehát úgy gondolom, hogy azok a tevékenységek, amit például a Nyelvtudományi Intézet végez – nagyon komoly beszélt nyelvi adatbázisuk van, nagyszótárat csinálnak, a helyesírás.mta.hut üzemeltetik, komoly nyelvtechnológiai fejlesztések zajlanak ott – azok roppant fontosak. Ugyanakkor egy ilyen nyelvstratégiai intézet sokkal hétköznapibb tevékenységekkel is felhívhatja magára a figyelmet olyan dolgokkal, amelyek közelebbről érintik az embereket. Például a rendeletben szerepel, hogy a tankönyvekkel kapcsolatos ajánlásokat fogalmazhat meg, a határon túli magyarság nyelvi helyzetével foglalkozhat, tehát egyfajta nyelvi-kulturális tevékenységet végezhet. Az elsődlegesen tudományos feladatok a Nyelvtudományi Intézetnél maradnak, a Nyelvstratégiai Intézet pedig a nyelvi kultúrára épülő tevékenységgel tölthetne be hiátust.
Balázs Géza ügyvezetőnek viszonylag határozott és egyértelmű gondolatai vannak a nyelvstratégiát illetően. Elképzelhetőnek tartod, hogy a Manyszi valamilyen formában bekapcsolódjon a Magyar Nyelvstratégiai Intézet munkájába?
Elképzelhetőnek tartom, hiszen a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport – vagy pontosabban Balázs Géza – dolgozta ki a magyar nyelvstratégiát, megvalósítani a kutatócsoport tagjai kezdték el 2000-től folyamatosan napjainkig. Szerintem amit a Manyszi csinál, az nyelvstratégiai tevékenység. El tudnám képzelni a Manyszit ezen az intézeten belül; nyilván ez egyrészt döntéshozói kérdés, másrészt az intézet kijelölt vagy megbízott vezetőjével való egyeztetéstől is függ.
Te a Manyszinál elég sok nyelvi kérdéssel, bizonytalansággal találkozol. Ezek alapján hogy látod, a mai magyar nyelvi kultúrának melyek a kritikus pontjai?
Az irodához érkező kérdések 80-90%-a helyesírási kérdés. A helyesírásnak nagyon nagy presztízse van Magyarországon. Hogyha valaki helytelenül ír le valamit, akkor az fölhozható ellene, az őt valamilyen formában megbélyegzi. Amikor már nincsenek érvek egy internetes vita során, sokszor látjuk, hogy vannak olyan hozzászólók, akik azzal vágnak oda, hogy „na tessék, hát te beszélsz ilyeneket, amikor még helyesen írni sem tudsz”. Tehát ez egyfajta műveltségi kérdés, holott a helyesírás se nem törvény, se nem jogszabály, semmi olyan rendeleti formában nem él, hogy ezért bárkit meg kelljen kövezni. A helyesírás ajánlás, amit azért fogalmaztak meg, hogy mégiscsak legyen valami iránya az írott nyelvhasználatnak. De úgy látom, hogy az emberek nagyon gyakran csinálnak problémát ebből, a helyesírás amolyan démonizált dolog. Félnek attól, hogy valamit helytelenül írnak le. A másik gyakori terület pedig az etimológia vagy a szavak eredete. Vannak azok az emberek, akik félig-meddig tudatos nyelvhasználók szeretnének lenni, beleásnak a nyelv dolgaiba, szerkezetébe, a szavak történetébe, de ha valamivel nem boldogulnak, akkor megkeresnek minket. Emellett nyelvhelyességi kérdések jönnek még elő, például: hogy helyes ez a mondat? Helyes-e így? Így hallottam, Ön szerint ez hogy van? Amikor valami furcsán cseng, furcsán hangzik, akkor megkeresik az irodát, hogy a szakemberek mondjanak erről véleményt.
Kerekes Zsolt
