A Magyaróra című folyóirat, a magyar nyelv és irodalom tanárainak, barátainak lapja 2023. január 17-én tartotta a Józsa Judit Galériában Színház tematikájú lapszámának bemutatóját. A vendégek sorában ült Grétsy László professzor úr is, az Anyanyelvápolók Szövetsége tiszteletbeli elnöke, aki ugyan elmondása szerint sosem járt lapszámbemutatón, mégis úgy érzi, egy ilyen eseménynek seregnyi előnye van. S mindez megadta az este hangulatát, hiszen érzelemdús beszélgetésben, történetmesélésben volt részünk, nekünk, nézőknek. Karkó Ádám tudósítása.
Vidámság a kezdés előtt: Piros Ildikó Grétsy Lászlóval és Blankó Miklóssal beszélget
Fráter Zoltán főszerkesztő és Baranyai Katalin szerkesztő röviden ismertették a lapszámot. A lap tematikája úgy érzem, mindenki számára izgalmas lehet, érdemes fellapozni a lapszám számos írását, jómagam, amint lehet, sorra veszem a tanulmányokat és kritikákat, mert meggyőztek arról, hogy ez a lapszám nekem is szól. Alighanem mindenkinek! Baranyai Katalin rávilágított: a drámapedagógia nem más, mint az élményszerzés metaforája.
Grétsy László köszöntője
A tematikus lapszám ismertetője után pedig, úgy hiszem, megtörtént a csoda. A kitörő boldogság, az örök szerelem képviselője Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja beszélgetett Blankó Miklós szerkesztővel.
Ha egy előadást a szinuszfüggvényhez lehetne hasonlítani, úgy Piros Ildikó olyannyira ragyogta be az estémet, hogy a függvény legmagasabb pontja ő maga volt. Csak jelen esetben a függvény hirtelen tovább nőtt és nőtt, semmint lanyhult volna a vonal mozgása. Olyan jókedvet teremtett a színművésznő, amit azt hiszem, a jelenlévők még nagyon sokáig fognak emlegetni. „A színház az örömért van”, mondta, s mindennek Piros Ildikó eleget is tett. Mindezt pedig megfejelte azzal, hogy a közönsége lássa is őt – sajnos a széken csak az első sorból látszódott tüneménye jól –, felállt, s ragyogása – nem csupán történetei által – mindenki előtt fölviláglott.
Beszélt pedagógiáról olyan beleéléssel és szenvedéllyel, amit minden diák és a katedra túloldalán álló kolléga szeretne megismerni, megtapasztalni, megélni. Szerinte az egyik legfontosabb az, amikor a különféle művészeteket össze tudjuk kapcsolni. Mert minden művészet örömet szerez, éltet, tanít, gyógyít. Hallhattunk idézetet Szabó Magdától, Illyés Gyulától, de gyermekmondókákat, versekben megszólaló neveléstechnikákat is magukévá tehettek a nézők.
Beszélt arról, hogy milyen régóta űzi szakmáját, ám cseppet sem változott átélése és élete azóta, mióta elkezdte pályáját. Blankó Miklós elmondta, hogy akárhányszor nézi meg filmjeit, azok napról napra jobbá válnak, mire Piros Ildikó úgy válaszolt: „A világ romlik körülöttünk, nem a filmek lesznek jobbak.” De boldogsága nem éreztette velem, hogy a világ romlott volna. Ha mégis az volna, akkor nem volnának olyan folyóirattalálkozók, ahol az örök szerelem mindenkit elvarázsol.
Józsa Judit édesapja munkáját adja át Piros Ildikónak
Balról jobbra: Józsa Judit, Blankó Miklós, Piros Ildikó, Grétsy László, Baranyai Katalin, Fráter Zoltán
Karkó Ádám
az Új Köznevelés szerkesztője
(Képek: Balla Bence Ferdinánd — további felvételek itt.)
