Négyévente, a világbajnokság idején, csaknem az egész világ figyelme a focira irányul, így egy kicsit a miénk is. A futball szavait bemutató cikkünk után ezúttal a foci-vb nyelveit próbáljuk, ha nem is megszámolni – az talán túl merész vállalkozás is volna –, de legalábbis megvizsgálni, végül pedig rájönni, hogy a pályán a kommunikáció nem is mindig zökkenőmentes.
Az idei foci-vb nyelvek tekintetében ugyanis jóval bonyolultabb annál, mint hogy 32 országból 32 nemzeti válogatott van jelen, és ezek különböző nyelveket beszélnek.
A vébére kijutott országok nyelvei
A legnépesebb nyelvi tábor minden bizonnyal a spanyoloké: a világ harmadik legelterjedtebb nyelvét ugyanis nemcsak a címvédő spanyolok, hanem az idén náluk jóval sikeresebb dél- és közép-amerikai válogatottak beszélik (Mexikó, Costa Rica, Honduras, Argentína, Kolumbia, Chile, Uruguay, Ecuador). Ők ugyanakkor nem feltétlenül beszélik a spanyol nyelv egyazon nyelvjárását: bár a szakemberek szerint a spanyol nyelv egységesnek és homogénnek számít a nagy földrajzi elterjedés ellenére, Spanyolországban a sztenderd változat az ó-kasztíliai, míg Latin-Amerikában a közép-mexikói nyelvjárásra épül. Emellett Spanyolországban több nyelvi kisebbség is jelen van, amelyek közül a válogatott szempontjából talán a katalán a legjelentősebb (a katalán FC Barcelona ugyanis több játékost is ad a válogatottnak).
Portugálul sem csak Portugáliában beszélnek, hanem ez a hivatalos nyelv a házigazda braziloknál is. A nyelv két fő nyelvjárása is e két ország között oszlik meg: az európai és a brazil nyelvváltozat között kiejtésbeli, szókincsbeli, de akár mondattani vagy alaktani eltérések is lehetnek.
Az angol nyelv használói közül kapásból talán három kijutott válogatottat említhetünk: Anglia, Ausztrália és az Egyesült Államok. Itt a brit és az amerikai nyelvváltozatok közti különbségek lehetnek érdekesek, melyek azonban nem akadályozzák az angolok és az amerikaiak esetében egymás kölcsönös megértését. Ezek mellett azonban az angol hivatalos nyelv az afrikai országok közül Nigériában, Kamerunban (itt a francia is hivatalos nyelv) és Ghánában is.
Viszonylag egyértelmű a nyelvi helyzet néhány ország esetében: Algériában az arab, Elefántcsontparton és Franciaországban a francia, Horvátországban a horvát, Németországban a német, Görögországban a görög, Iránban a perzsa, Olaszországban az olasz, Dél-Koreában a koreai, Hollandiában a holland, Oroszországban pedig az orosz a hivatalos nyelv; bár egyes helyeken (pl. Németország, Hollandia) lehetnek egyéb regionálisan hivatalosnak elfogadott nyelvek is.
A délszláv nyelvcsaládot Horvátországon kívül Bosznia-Hercegovina képviseli még a brazíliai vb-n, itt a bosnyák mellett hivatalos nyelv még a szerb és a horvát is. Japánban, bár nincs államilag elismert hivatalos nyelv, a japán az általánosan elterjedt.
Belgiumban három (holland, francia, német), Svájcban pedig négy (francia, német, olasz, romans vagy rétoromán) hivatalos nyelv van, és ezzel le is zárhatjuk a résztvevő országok körét.
Bevándorlók kavalkádja
A nyelvek felsorolása azonban itt nem állhat meg, mivel az idei világbajnokságon etnikailag igencsak vegyes válogatottak is szerepelnek. A német válogatottban a török felmenőkkel bíró Mesut Özil mellett a két kevés lehetőséget kapó csatár, Miroslav Klose és Lukas Podolski egymás között lengyelül beszélget, de másokat is említhetnénk.
A legszínesebb összetételű válogatott azonban Belgium és Svájc, és nem csak a több hivatalos nyelv miatt. A belga válogatottat már csak azért sem osztja meg a flamand-vallon ellentét, mert a játékosok között marokkói, spanyol, kongói, koszovói albán, mali és kenyai származásút is találunk. A svájci keretben pedig az elefántcsontparti és spanyol etnikumú játékosok mellett az albán különítmény igazán jelentős.
Kommunikáció a pályán
A játékot persze nem zavarhatja meg valamiféle bábeli zűrzavar. A FIFA által a vébére delegált játékvezetők és segédjeik esetében alapelvárás, hogy megfelelő szinten beszéljenek angolul. A vébé nyitómeccse után egy horvát játékos mégis éppen arra panaszkodott, hogy a japán játékvezetővel nem lehetett angolul kommunikálni.
Érdekesség, hogy a labdarúgás jelképeinek számító sárga és piros lapok bevezetését is egy kommunikációs zsákutca okozta. Az 1966-os angliai vébén az Anglia-Argentína negyeddöntőn fordult elő, hogy a német játékvezető hiába szólította fel az ekkoriban használt off szóval a spanyol anyanyelvű argentin szövetségi kapitányt a pálya elhagyására, ő ezt nem értette, és emiatt 8 percig állt a játék. A sárga és piros lapokat ezen események hatására vezették be a közlekedési lámpák mintájára.
Kerekes Zsolt
