Kolozsváron bemutatták az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XIV., befejező kötetét 2014. március 22-én. A Szabó T. Attila által körülbelül 80 évvel ezelőtt elkezdett munka a magyar nyelvtudomány legnagyobb befejezett vállalkozása.
Sipos Gábor, a szótár utóbbi köteteinek kiadását magára vállaló Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a tizennégy kötetes mű első darabja 1975-ben jelent meg, melyhez az anyagot az első hét kötetet főszerkesztőként jegyző Szabó T. Attila már fiatal kutatóként gyűjteni kezdte. A családi összefogásból megszülető első kötetet követően a magyar nyelv tanszék munkatársaiból alakult ki az a munkaközösség, amely, jobbára ingyen, hozzáfogott a több mint egymillió cédula rendszerezéséhez.
Még a tulajdonképpeni bemutató előtt az EME gróf Mikó Imre emléklapot és -plaketett adományozott a szótár megjelenésében részt vállalóknak: Répás Zsuzsanna helyettes államtitkárnak a magyar állam anyagi támogatásáért, a Szabó T. családnak az értő együttműködésért, valamint a szerkesztői munkaközösség részére a sokévi munka elismeréseként.
Habarnica Kolozsvár piacán
„Ahhoz, hogy az ember lássa, hogy mi ez a Szótörténeti Tár, nem elég belenézni. Bele kell költözni, benne kell lakni, éveken keresztül, és hogyha az ember elolvas belőle négy és fél kötetnyit, amennyit én elolvastam betűről betűre, akkor látja, hogy ez igazából micsoda. Persze: nyelvtörténelem, de az ember olvassa ezeket a kicsi életdarabokat, és ez egyszer csak elkezd szélesedni – egyszerűen belakja az ember Erdélyt térben és időben. Valahogy úgy mozog ott, hogy személyes ismerősei lesznek a XVI. századi kolozsváriak, tudja, hogy éltek azok az emberek, az élet a maga teljességében ott van.” – mondta a kötetet ismertető Szilágyi N. Sándor nyelvész, aki az első négy kötetnek volt szerkesztője. A szótár által, mint mondta, megismerhetővé válik az elmúlt századokban élt emberek életének minden területe – és például azt is megtudhatjuk, hogy a XVI. században Kolozsvár piacán bizony habarnicát, azaz tengeri polipot is lehetett kapni.
Szilágyi N. Sándor a szótár szerkesztőinek teljes listáját is felsorolta – közel tíz percet vett igénybe ez –, külön kiemelve Kiss Andrást, aki mind a 14 kötet anyagának lektorálásában részt vett.
„Ettől minden helyreállt”
Péntek János akadémikus Déva várának építéséhez hasonlította a szótár létrejöttét – természetesen nem a leomlás miatt, hanem az áldozathozatal jelképeként, melyre minden nagy munkához szükség van. Sok szerkesztőnek életévé vált a szótár, halálukig kísérte őket.
Hogy mennyire életük részévé válhatott a Szótörténeti Tárral való foglalatoskodás, abba Fazakas Emese, az utóbbi két kötet főszerkesztője avatott be. Elmondta, hogy, bár nagy öröm, hogy megjelenhetett a befejező kötet, kicsit sajnálja is, hiszen sokszor, nehezebb időszakokban ez volt a felüdülés, fél nap szótárszerkesztéstől minden helyreállt. B. Gergely Piroska, az EMSzT szerkesztőbizottságának 40 éven át munkatársa a közösség fontosságát emelte ki, azt tartva a szótár történetében a legnagyobb jelentőségűnek, hogy Szabó T. Attila 1987-es halálát követően sem bomlott fel a közösség, hanem tovább folytatták az általa megkezdett munkát.
A nyelv a megtartó erő
Benkő Samu művelődéstörténész szerint Szabó T. Attilát a magyar nyelv sorsa érdekelte, mely a magyarság megtartó ereje – fontos, hogy múltjáról, jelenéről, esetleges jövőjéről mit tudunk. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárat ebből a szempontból is jelentősnek tartja, mindamellett, hogy a magyar össztudományosság központi művének tekinti.
Bár befejező kötetet mutatták be, valójában mégsem az utolsót, hiszen még hátra van egy mutatókötetnek a kiadása, és, amint Sipos Gábor zárszavaiban említette, a szótár digitalizálása is ezután következik.
Széman E. Rózsa, Tamás Csilla
Az első komoly erdélyi történelmi bibliográfiánk. Rengeteg adathoz segít hozzá.
A tanulást és kutatást nagyon segíti csak kézbe kell venni.
A tartalma az évek során egyre jobban “izmosodott”.Külön köszönet a digitalizásáért a MEK-en.