Újra egy érdekes és izgalmas száma jelent meg az Édes Anyanyelvünknek. A folyóiratot lapozgatva ismét több olyan cikket találtam, melyek véleményem szerint érdekes és maradandó olvasmányok.
A decemberi számnak mind a fülszövege, mind az első cikke az országgyűlési határozattal foglalkozik, amely november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította. Grétsy László A Magyar Nyelv Múzeumának megnyitásától kezdve követi nyomon az országgyűlési határozathoz vezető eseményeket, írása végén pedig hangsúlyozza, mennyire fontos az anyanyelvápolás történetében, hogy „2011. szeptember 26-án egyhangúlag, 339 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül” november 13-a a legfőbb történeti és kulturális összekötőnk, az anyanyelv napjává vált. Hasonlóan fontos a Magyar Fejlesztési Bank és az Anyanyelvápolók Szövetsége között létrejött együttműködési megállapodás is, melyről az MFB szóvivőjével, Nyiri Jánossal készült interjúban lehet bővebben olvasni.
A cikkek közül többet is érdemes kiemelni, például Büky László írását, melyben a fókuszál és a kutakodik igéről olvashatunk. Balázs Géza a már egy korábbi számban elkezdett Álomalakzatok című munkáját folytatja, retorikai alakzatokat hasonlítva össze az álmok szerkezetével. Érdekes, hogy az ismétlés, a kihagyás, a helyettesítés, melyeket a klasszikus retorika eszköztárában megtalálunk, álmaink összetételében is megfigyelhetők.
„Neköm van ëgy virágkertöm, / Abba sok vadrózsa teröm…” címmel Málnási Ferenc ír a 200 éve született Kriza János költőről, néprajzkutatóról, akinek fő műve a székely népdalokat és népballadákat tartalmazó gyűjteményes kötet, a Vadrózsák. Kemény Gábor Horatius római ódái közül A mértékletesség dicsérete címűben szereplő oltári kifejezés eredetét elemzi, amely Illyés Gyula fordításában egészen más értelemben olvasandó, mint ahogy az ifjúsági nyelvben vagy a szlengben használatos. A „hamis barátokról”, vagyis az azonos, illetve hasonló hangsorú szavak összetévesztéséről szól H. Varga Márta cikke. Írása elején a latin labōrō és az olasz lavorare igéket említi, majd (számos idegen nyelvű példa után) a már jól ismert fáradság−fáradtság szópárt elemzi.
Lájkolod ezt vagy azt? – hallhatjuk már szinte mindenhol az angol like igéből magyarosított divatszót, melyről Kelemen Lívia ír, méghozzá egy iskolai jelenet kapcsán. Ezenkívül olvashatunk a -be igekötőről és a vastapsról, az Igéről mint tulajdonnévről, arról, mit is jelent a modern társdalmakban a neominimalizmus, értésről és nemértésről, a hangrendi illeszkedés sajátosságairól és a Deme Lászlót gyászoló Eszperantó Szövetség megemlékezéséről is.
A szám végén nyelvi kérdésekre válaszolnak a manyszi.hu munkatársai, olvashatunk az anyanyelvápolás legfrissebb híreiről, megrendezendő eseményekről, új szavakról és kifejezésekről. A lap hátoldalán a jól ismert rovatban nyelvhasználati és helyesírási szempontból kifogásolható újságcikkeken, feliratokon derülhet az olvasó.
Úgy érzem, ismét olyan Édes Anyanyelvünket forgathatunk a kezünkben, amely nemcsak egy nyelvápolókból álló szűk olvasórétegnek szól, hanem bárki találhat benne számára tetsző, érdekes és hasznos olvasmányt.
A folyóirat decemberi száma elolvasható digitális formában is az Édes Anyanyelvünk honlapján.
Sebestyén Ádám
